Hazavárják az "eladott" fiút

Késik azoknak a korondi szülőknek a felelősségre vonása, akik a magyar rendőrség gyanúja szerint hónapokkal ezelőtt gyerekrabszolgaként eladták fiukat egy ottani házaspárnak. Bár a magyarországi rendőrség szeptember elején feltárta az állítólagos bűncselekményt, még csak folyamatban van a kapcsolatfelvétel a román hatóságokkal, ennek megfelelően a Hargita megyei rendőrség nem azonosította a feltételezés szerint gyermeküket kiárusító székelyföldi szülőket.

Mint arról beszámoltunk, a magyar rendőrség szerint a 14 éves kiskorút februárban százezer forintért (1500 lej) vásárolta meg a Hargita megyei településen élő szüleitől egy magyarországi házaspár azért, hogy dolgoztassa. A bűncselekményre azután derült fény, hogy a Fejér megyei Válon élő K. Lajos és felesége szeptemberben lopás miatt tett feljelentést a bicskei rendőrkapitányságon. A nyomozás során azonban kiderült: a házaspár a fiút hivatalos iratokkal gyámságba vette és azért vitte Magyarországra, hogy dolgozzon nekik az év végéig. A magyar rendőrség szerint édesanyja úgy bocsátotta útjára fiát, hogy a lehető legtöbb pénzt lopjon a munkaadóitól, és a gyerek bő fél év alatt milliós nagyságrendben lopta meg a házaspárt.

Lapunk annak idején a Fejér megyei rendőrségtől kapott információt arról, hogy a gyermek korondi származású. Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőr-főkapitányság szóvivője a napokban a Krónikának elmondta, hozzájuk egyelőre nem érkezett megkeresés az ügyben, így még nem indult be a nyomozás. A rendőrségi illetékes lapunkat úgy tájékoztatta, ilyen esetekben az az eljárás, hogy a magyar fél jogsegélykérelemmel él a román nyomozó hatoságok felé. A jogsegélykérelem azt jelenti, hogy egy állam az országhatárain kívül segítséget kér egy másik államtól például egy bűnügy felderítésében. Ennek megfelelően a román rendőrség csak ezt követően foghat neki a magyarországi társzervek által jelzett adatok kivizsgálásának, a gyanúsítottak azonosításának és kihallgatásának. Kiss Z. Edward hadnagytól, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől tegnap megtudtuk, folyamatban van a román társszervekkel a kapcsolatfelvétel, a magyar hatóságok vizsgálják az intézkedési lehetőségeket, tekintettel arra, hogy az ügy további érintettjei román állampolgárok. A rendőrségi illetékes lapunknak elmondta, a gyermekvédelmi intézményben elhelyezett korondi kiskorú további sorsáról a Budapesti V. kerületi Gyámhivatal gondoskodik, mivel ők foglalkoznak a „külföldi állampolgárságú, felügyelet nélküli\" gyerekekkel. Ugyanakkor a bűncselekményt elkövető váli házaspár őrizetbe vételét a Székesfehérvári Járási Ügyészség utasítására a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság megszüntette, így ők jelenleg szabadlábon védekeznek a büntetőeljárásban.

Munkatársunknak azonban szerdán könnyen sikerült megtalálnia a Székelyudvarhely közelében fekvő településen élő, gyerekkereskedelemmel gyanúsított asszonyt. „Ugye a fiam ügyében jöttek?” – kérdezte Barabás Erzsébet, amikor felkerestük otthonában, a korondi cigánysor utolsó kis faházában. Rögtön hozzátette azt is: reméli, tudunk neki segíteni abban, hogy mihamarabb viszontláthassa fiát. Az anya felidézte, idén februárban élettársával közösen döntötték el, hogy decemberig elengedik a 14 éves Andrást a Válon élő rokonokhoz, hogy besegítsen az idős házaspárnak. Útlevelet készíttettek a fiúnak, majd szülői felhatalmazást is írtak, hogy a kiskorút kivihessék az országból; az asszony szerint az utóbbi iratot a helyi polgármesteri hivatalban állították ki. „Három héttel ezelőtt, egy szombaton hívtam a gyerekemet telefonon, akkor beszéltem vele utoljára. Úgy adtam oda Lajoséknak, hogy december elsejére hozzák haza, mert iskolás. Azt ígérték, hazahozzák, de közben megverték, majd betették a növeldébe (gyerekotthon – szerk. megj). Beteges asszony vagyok, napszámból élek, de öt másik gyerekemmel együtt őt is felneveltem. Ő a nagyobbik fiam, éjjel-nappal sírok utána” – mondja az elkeseredett asszony, állítva: csakis azért adta oda Andrást, hogy besegítsen a korondi származású házaspárnak.

Élettársa, Benke Romulusz elárulta, ennek fejében a rokonok egy kis tűzifával segítették őket. Barabásékat eddig sem a magyarországi gyámhatóságtól, sem a rendőrségtől nem keresték meg, emiatt fogalmuk sincs a fiú hollétéről. „Még telefonálni sincs hova, azt sem tudom, hol keressem. Húsz lejes napszámból nevelem az öt kicsi gyereket, miért pont a legnagyobbat adtam volna örökbe, aki már segíteni tud a ház körül?!” – teszi fel a kérdést az asszony. Majd beküldi párját a düledező házba, hozza ki a gyerek születési bizonyítványát, amivel igazolják, anélkül nem adhatták örökbe a fiút. „Elmondhatják a szomszédok is, hogy sírva megyek, sírva jövök az úton. Nem ezért neveltem fel a gyerekemet, hogy eladjam. Ezt az ötöt sem dobom el” – mutat az álldogáló gyerekekre Erzsébet. Hozzáteszi, András sokat segített itthon, soha nem lopott, nem is járt sehova. Időközben az utcára gyűlnek a szomszédok is, akik egyetértenek a fiatalasszonnyal.

Felkerestük az ügyben a korondi polgármesteri hivatal szociális osztályát is, ahol elmondták: ők is a sajtóból szereztek tudomást a kiskorú állítólagos eladásáról, és azóta is találgatják, kiről lehet szó, pedig átnézték a gyereknevelési segélyre jogosultak nyilvántartását is. Ravasz Ferenc alpolgármestertől megtudtuk, az önkormányzat sem a gyámügytől, sem a rendőrségtől nem kapott hivatalos értesítést.

Nagyálmos Ildikó, Rostás Szabolcs