Földcsata: mindenki mindenki ellen

Az egymást követő földtörvények tovább bonyolították a tulajdonjogok helyzetét amúgy is kusza. Nagy András csíkszentsimoni lakos „végső kétségbeesésében” fordult a Krónikához: bár jogerős törvényszéki végzéssel rendelkezik, a polgármesteri hivatal nem hajlandó visszaadni a földjét.
A csíkszentsimoni Nagy András portáján, az udvaron beszélgetünk. A házigazda vaskos táskából szedi elő a hivatalos iratokat. „Tulajdonképpen a feleségem, született Beke Jolán nagyapja, Beke Lajos közel 18 hektáros vagyonáról van szó. Mielőtt Beke Lajos 1959-ben belépett volna az állami gazdaságba, a két másik testvért kifizették, a földet a harmadik ágra, a feleségemére íratták” – sorolja.
A csíkszentsimoni Nagy András hiába nyerte meg a pereket – a legutolsó végzést Csíkszeredában mondták ki –, semmire nem jutott. A kárvallott elsősorban Bardócz Erzsébetet, a polgármesteri hivatal mezőgazdasági referensét okolja a helyben topogásért.
Azt állítja, hiába kilincsel a 2001. szeptember 12-i bírósági döntéssel, az önkormányzattól csak az idén májusban kapott választ: elutasítót. Azt is elvették, amit korábban viszszaadtak, mondja. „A 91 áras kaszálót háromfelé osztották. Ami anyósomnak, Beke Annának jutott, arra se engednek rá, a másik részt Beke János szomszédom és Dávid Gizella sógornőm használja. A 17,19 hektáros földünk nagy része a Nagymező határban van, tudomásom szerint a tanács használja. Nem tudok kihez fordulni, pedig tisztában vagyok vele, hogy akik akadályozzák a földmérést, 300 millió régi lejre büntethetők” – jelenti ki Nagy András.

A hivatal
Fogadásunkra Fábián László polgármester kisebb stábot hív össze, mivel a „főellenség” mezőgazdasági felelős, Bardócz Erzsébet betegszabadságon van. Az elöljáró nehezen küzdi le indulatait, amikor Nagy András földügyei iránt érdeklődünk. „Ez az ember nem tud beilleszkedni a közösségbe, tönkretette a családját, adót pedig évek óta nem fizet – jellemzi Nagy Andrást. – Régóta tudjuk róla, hogy üti-veri feleségét, anyósát, a fiait elkergette. Fejszével rontott nekik, a dulakodásban ki is verték az egyik szemét.” A polgármestertől megtudjuk, hogy az anyósa nevében igényelt földterületre mások is igényt tartanak a rokonságból. A vagyonmegosztás még nem történt meg, ez nem önkormányzati, hanem törvényszéki hatáskör. Azok a területek pedig, amelyeket a 2005/247-es törvény alapján Nagy kért, nem esnek e jogszabály hatálya alá.
Az iratok alapján a Beke család leszármazottai 1991-ben a 18-as törvény alapján visszakaptak 8 hektár 74 ár szántót és kaszálót, a 13 hektáros kulákbirtokot 2000-ben az egyes törvény alapján adták vissza nekik. A vagyon még az államosítás előtt kettéoszlott, az egyik örökös Bekéné Dávid Gizella. A belterületeken lévő földeket kimérték, az Olton túliakat még nem, de azokat is használják a tulajdonosok.

Farkastörvények
„Nagy András jelenleg minden földet el akar adni, még azt is, ami nem az övé – mondja a polgármester. – Amíg a tulajdonosok meg nem kapják a birtokleveleket, és nem tisztázzák az örökségi jogokat, addig az önkormányzat nem sokat tehet, földet mérni a legkevésbé.” Fábián László visszautasítja, hogy bármilyen érdekeltség húzódna a háttérben. Nincs az a topográfus, mondja, aki eljönne a földmérő bizottságba havi 3 millióért. „De farkastörvények sem uralkodhatnak: Nagy Andrást egyszer már a rendőrséggel kellett eltávolíttatni a szomszédja földjéről, ahova önkényesen felállt kaszálni. Hivatalosan neki háromhektárnyi belterülete van” – szögezi le az csíkszentsimoni elöljáró.

A rokon
Bekéné Dávid Gizella néni sírva sorolja sérelmeit: amióta megözvegyült, sokat szenved sógora, Nagy András miatt, aki többször fojtogatta, megütötte, elkergette a szántóról, kaszálóról. Azt mondja, legszívesebben „megnyuvasztaná”, mivel az megpróbálja kisemmizni a hagyatékból. A Gizi néni által ültetett pityókát többször kiásta, és az is megtörtént már, hogy felgyújtotta a szénáját.
Közben néhány szomszéd is a tornác köré gyűl, bólogatnak: valóban, erőszakos, kiállhatatlan a rokon. Szó szót követ, a család széthullásának egyre több eleme kerül a felszínre. A kiváltó ok – a föld és az osztozkodás – mintha már teljesen mellékes lenne.