Fényes középkor

A világörökség részének nyilvánított segesvári várnegyed ugyanis olyan díszletet biztosított a három nap műsorfolyamához, amitől eleve filozófiát váltott látogató és vásáros egyaránt.

A szász hagyományú városba érkező vonatok csak úgy öntötték magukból a túlnyomórészt fiatalokból álló fesztiválközönséget. A szerelésből ítélve táborozásra is felkészült többség talán átszállóállomásként kezelte az egészet útban a marosvásárhelyi Félsziget felé, ám ez aligha tompítja a nagy érdeklődés tényét. A szervezők 30 ezer – „barátságos” árú, alig 2 lejes – belépőt készítettek elő, de mivel vasárnap reggelig már közel 25 ezer jegy kelt el, többszörösen is kedvezményes est elé nézhetett, aki vasárnapra időzítette vásári kíváncsiskodását. A különböző mesterségekről elnevezett tornyok között megállíthatatlanul hömpölygött a tömeg, közöttük korhű ruhában jöttek-mentek a vásári hirdetők, s élő programajánlóként igyekeztek gondoskodni arról, hogy egyetlen színpad, egyetlen fellépő se maradjon közönség nélkül. Nagy népszerűségnek örvendtek a test- és arcfestők, a boszorkányszerelést árusítók, az ékszereket kínáló kézművesek, de még a különböző, rézből készült edények iránt is érdeklődés mutatkozott. Hosszan kígyózott a sor a várhoz vezető fedett lépcsőház előtt, a hőségben a több mint száz lépcsőfok is inkább felüdülést kínált, mintsem a lépcsőmászás elkerülhetetlen erőfeszítésével riasztott.

A hűvösség mellett érdekes előadásokkal csábított a polgármesteri hivatal díszterme, ilyen volt például a bukaresti Cristian Ionescu kabalisztikával és számmisztikával foglalkozó expozéja, amelyre meglepően sokan voltak kíváncsiak. A középkori Segesvár idén már-már a felnőtt korral kacérkodott. Aki életében először itt próbálkozott – ha mindjárt a programba foglalt verseny keretében is – szerelmi vallomás megfogalmazásával, annak minden bizonnyal elsősorban ezért marad emlékezetes a fesztivál. A többiek pedig egyszerűen csak jól érezték magukat.