Felszentelték Márton Áron püspök egészalakos bronzszobrát

„Nemzeti önbecsülésünk gazdagabb a mai naptól. Ennek az önbecsülésnek az erősítésére ezentúl a világ minden magyarjának megvan az esélye, csak el kell jönnie Kolozsvárra. Márton Áron morális példa nekünk, magyarországiaknak is, de felekezettől és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül mindenki számára” – ezekkel a szavakkal méltatta Márton Áront a néhai római katolikus püspök szobrának szombati leleplezésén Szilágyi Mátyás. A Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja a kincses városban több mint ezer ember jelenlétében lezajlott eseményen a huszadik század egyik leghűségesebb és legnagyobb magyarjaként

említette az Illyés Gyula által emberkatedrálisnak nevezett Márton Áront, aki „mindig ott volt, ahol a legnagyobb volt a vész, és a legsúlyosabb a teher”. Példaként említette a második bécsi döntést követő időszakot, amikor Márton Áron a Romániánál maradt, és kilátástalan helyzetbe került dél-erdélyi magyarság mellett maradt gyulafehérvári székhelyén, felemlítette azt a kiállását, amikor 1944. május 18-ai, kolozsvári papszentelő szentmiséjén nyíltan elítélte a zsidóság deportálását, vagy amikor a 1949-55 között a kommunista börtönökben is kitartott a magyarság és a hit mellett. „A más  nemzetiségűek mellett is kitartott, mert azokban a keresztény testvért látta. Ezt az igazi magyar és igazi ökumenikus örökséget kell őriznünk” – hangsúlyozta Szilágyi Mátyás reményét fejezve ki, hogy mielőbb sikerrel jár Márton Áron előkészületben levő boldoggá avatása.

Az ünnepi szentmisén Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek Márton Áron érdemeit méltatva kiemelte: 1919-ben a Székely Hadosztály tisztjeként, 1946-ban immáron püspökként a csíksomlyói búcsún próbálta menteni a menthetőt, de sem az 1920-as trianoni, sem az 1947-es párizsi békeszerződést nem kommentálta többé. Ellenben „mindig az egyház és az elnyomottak mellett állt, értük szólt, sőt még azt is vállalta, hogy amikor 1944 májusában kolozsvári szentmiséjén a zsidók deportálása ellen emelte fel szavát, őt, a legnagyobb székely-magyart a magyar hatóságok kiutasították Észak-Erdélyből” – mondta Jakubinyi György. Az érsek azt sem rejtette véka alá, hogy Márton Áron sokáig csak azért nem kapta meg a Yad Vashem intézettől A világ igaza elnevezésű kitüntetést, mert a zsidók melletti kiállása „csak erkölcsi természetű volt”. Florentin Crihălmeanu kolozsvári-szamosújvári görög-katolikus püspök Márton Áron emberi és szellemi nagyságát, a római és a görög katolikus egyház iránti feltétlen ragaszkodását, atyai jóságát és szelídségét emelte ki, beszédét pedig azzal zárta: „Legyen ez a szobor a szeretet és a fény forrása minden ember számára”.

Köszöntő beszédében Kolozsvár alpolgármestere, László Attila kiemelte: a szoborállítás tulajdonképpen ünnepélyes örökségvállalás. „Márton Áron püspök volt az, aki mindmáig élő példaként világítja be sötét utunkat: becsülete, tudása, kitartása, konoksága, magyarsága, alázata és építkezése legyen mindnyájunk számára követendő út, vallástól és felekezettől függetlenül. Tudassuk hát a világgal: mostantól Kolozsvár főterén Mátyás király és Márton Áron püspök együtt vigyázzák igazunkat, erőnket, becsületünket és lelkünket” – foglalta össze a szoborállítás építési engedélyét idén január 7-én aláíró, és a városi tanács 2007-ben elfogadott határozatát követő huzavonát ezzel lezáró városatya.