Fekete március: fáj az igazság

Marosvásárhely fekete márciusa körül talán egyetlen újságcikk, könyv vagy film sem kavart akkora port, mint Ileana Gaiþã dokumentumfilmje. A háromrészes alkotást a Román Televízió mutatta be március 20-án, és az azt követő napokon. A marosvásárhelyi román nacionalisták haragja nem sokat váratott magára. Kilenc, magát hazafiasnak nevező szervezet – élen a Vatra Româneascával – képviselője írta alá a Tudor Giurgiunak címzett nyílt levelet. Az aláírók – Zeno Opriº, Lazãr Lãdariu, Ion Scrieciu, Gheorghe Popa, Vasile T. Suciu, Dumitru Pop, Dumitru Covrig, Ioan Florea és Mircea Aurel Pop – úgy vélik, a fiatal bukaresti újságírónő filmje többet ártott az erdélyi román közösségnek, mint a „semmirevaló irredenta-revizionista-szeparatista-szélsőséges-sovén” RMDSZ-es politika.
A kilenc aláíró a hosszú levél végén bocsánatkérésre szólítja fel a televízió vezetőségét, ellenkező esetben pert helyeznek kilátásba. A levelet április 7-én közölte a magyarellenességéről ismert helyi napilap, a Cuvântul liber, majd újabb sértegető írások következtek. Marosvásárhelyi román értelmiségiek egy csoportja Ileana Gaiþã védelmére sietett, és a héten levelet intéz a tévé vezetőségéhez. Smaranda Enache lapunknak elmondta: bánja, hogy nem lépett korábban, de talán most sem késő. A Pro Európa Liga társelnöke szerint Gaiþã dokumentumfilmje kiegyensúlyozott és korrekt. „Román részről eddig ez volt a legtárgyilagosabb megközelítés, és talán ez zavarta a vásárhelyi nacionalista szervezeteket” – tette hozzá Smaranda Enache, a film egyik szereplője. A márciusi események és az alkotás másik szereplője, Kincses Előd is méltányolta az RTV hozzáállását. „Ileana Gaiþã filmje olyan dolgokat emel ki, amelyeket mi, magyarok már rég tudtunk, román részről viszont eddig még senki nem mondott ki. Szerintem ilyen korrektségre törekedő dokumentumfilmet román szerző még nem készített” – vélekedett Kincses.

Gaiþã: Nem érdekelnek a szekusok!
Ileana Gaiþát hidegen hagyja az ellene indult fenyegető és lejárató kampány. „Főnökeim annyit kértek, hogy válaszoljak a nyílt levélre, de én átpasszoltam a feladatot a műsor gyártójának, Cornel Mihalachénak. Megmondtam: én szekusoknak nem válaszolok! A kilenc aláíró felét már ismertem, s szerintem a többi is hasonszőrű lehet. Mihalache pedig nagyon jól tudja, kikkel van dolgunk” – nyilatkozta a Krónikának az RTV szerkesztő-riportere, aki számított a fenyegető hangvételű írásokra, levelekre. Mint mondotta, egyes román nemzetiségű alanyokról már a filmezés elején kiderült, hogy a magukén kívül nem tűrnek meg más véleményt. „A film egyik szereplője és a levél egyik aláírója, Lazãr Lãdariu valamiféle paranormális ultranacionalista show-t produkált a kamera előtt. Nem vette észre, hogy saját magát teszi nevetségessé. Többször is megszólal a filmben, majd az újságjában hazugnak titulál” – állítja Gaiþã a Cuvântul liber főszerkesztőjéről. A bukaresti újságírónő belátja, hogy nincs az abszolút igazság birtokában, ám úgy érzi: jó munkát végzett. „A márciusi események egyes román szereplői úgy érezték, hogy román emberként kötelességem az ő oldalukra állni. Kívülállóként én inkább a semlegességet választottam. Nem érdekel semmiféle fenyegetés” – foglalta össze véleményét a tiltakozó levél esetleges következményeiről a film szerzője.

Megszólalnak
a görgény-völgyi románok
Azzal, hogy a történtek után tizenhat évvel végre megszólalnak, Ileana Gaiþã szerint a román nacionalisták számára éppen a görgény-völgyi románok adják meg a kegyelemdöfést. A filmben ugyan több marosvásárhelyi román, köztük Florin Ciotea szociológus, Sorin Uifãleanu egykori ifjúsági aktivista és az eseményeket vizsgáló fővárosi bizottság tagja, Gelu Voican-Voiculescu beismeri, hogy a Görgénymenti parasztokat a hatalmukat átmenteni próbáló nacionalista erők hozatták Marosvásárhelyre, a köztudott felvetést most maguk az érintettek is igazolják.
A filmben Ioan Chirteº, Libánfalva volt polgármestere a március 19-i telefonhívásokról beszél, majd elmondja, hogy ő maga is bedőlt a Vatra Româneascã „kulturális előadásra való meghívásának”, és buszra ült. „A város szélén több civil, rendőr és katona által vezetett kisautó várt. Ezek vezették fel a buszokat a Bolyai térre, a pártok székháza elé. Itt azt mondták, hogy az épületben, melyben az RMDSZ is székelt, magyarok vannak, és elfoglalják Erdélyt” – vallott a kamerák előtt az egykori polgármester. Március 20-án ismét megjelent egy busz Libánfalván. Chirteº tisztán emlékszik, hogy a gépkocsivezető azt mondta, hogy „a főnök küldte, a fuvarért nem kell fizetni”.
Egy hodáki idős asszony egy katonaruhás ember biztatására emlékszik. Férjének azt mondta, hogy a magyarok kirúgták az iskolákból a román gyerekeket. Ugyanez az információ jutott el Mihãilã Cofarhoz, a félholtra vert erdőlibánfalvi paraszthoz. Az azóta is ágyhoz kötött áldozat a filmben arról vall, hogy a Vásárhelyről érkezett idegenek mire készítették fel őket: „Azt mondták, hogy amikor félrehúzzák a harangot, és megszólal a sziréna, mennünk kell, mert, ha nem, a magyarok elfoglalják Erdélyt”. A nyílt levelet megfogalmazó Lãdariu egyébként most is úgy véli: a március 20-i marosvásárhelyi minipolgárháború és államcsíny szervezői 14 órára magyar kormányzást vezettek be a városba. „Szerencsénk volt a Vatrával és a PUNR-vel – mondja a filmben –, mert ezek voltak a kövek, melyek megtörték a hullámot. Nélkülük Erdély ma független vagy Magyarországhoz csatolt terület lenne”.
A véres események szereplői viszont másként vélekednek. „Kihasználták a nemzeti érzelmeinket, csapdába vontak” – vonja le a következtetést Ioan Chirteº, Libánfalva volt polgármestere, míg egy névtelenül nyilatkozó hodáki öregember belátja, hogy egy életen át bánni fogja, amiért bedőlt az uszításnak, és bement Marosvásárhelyre. A neves román történész, Neagu Djuvara pedig pontot tesz az i-re: „Ha a román hatalom betartja az 1918. december elsejei kiáltványában megfogalmazott ígéreteit, soha nem jutunk ide. De egyik román kormány sem tartotta tiszteletben a kisebbségeknek tett ígéreteit” – jelentette ki.