Búcsú a búcsútól. Leginkább a fiatalokat viselheti meg, hogy elmaradnak a középiskolás „szertartások”
Fotó: Haáz Vince
Hiányozni fog az iskolák, végzősök életéből a ballagás, amely a járványhelyzet miatt idén elmarad. Lapunk megkeresésére pedagógusok, tizenkettedikesek és szülők úgy nyilatkoztak: az ünnepélyes közösségi élményt semmivel sem lehet pótolni, ugyanakkor némiképp megkönnyebbülést is jelent egyesek számára, hogy elmarad a sok hűhóval járó ceremónia, és igyekeznek alkalmazkodni a kényszerű körülményekhez.
2020. május 17., 13:392020. május 17., 13:39
2020. május 17., 13:412020. május 17., 13:41
Előzmény nélküli helyzettel szembesülnek a tanintézetek, hiszen idén a járványhelyzet miatt elmarad a ballagók ünnepélyes búcsúja az iskolától. Vegyes érzésekkel viszonyulnak a rendhagyó helyzethez a pedagógusok, osztályfőnökök, iskolaigazgatók, de természetesen maguk a tizenkettedikesek és szüleik is. A Krónika megkeresésére az érintettek elmondták, a ballagás mint élményszerű közösségi esemény természetesen hiányozni fog, de igyekszenek alkalmazkodni a kényszerű körülményekhez.
„A ballagás az iskolai ünnepségek legszebbike, hiszen ez kezdet meg vég is egyben, az útra kelés kíváncsi örömének és a búcsú szomorúságának furcsa egyvelege, amikor útnak engedjük végzőseinket. Ezért különösen nehéz a mostani helyzet, elsősorban a végzősöknek, a végzősök családjának, de nekünk, pedagógusoknak is, valamint az intézménynek, a közösség egészének. A ballagási ünnepség egyben közösségi ünnep, amely során a végzős fiatalokat a tágabb közösség felnőtt tagjaivá fogadja” – fogalmazott megkeresésünkre Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója. A bánsági magyar tannyelvű intézetben idén 48 diák végez. Erdei Ildikó azt mondta,
„A többhetes online tanítás jól érzékelteti, hogy mindezt semmiféle virtuális kapcsolat nem pótolja. Az üzenet elküldhető, de a lélek valahogy kimarad belőle. Ezért jelenleg leginkább a várakozás felé hajlunk: rendszeresen beszélgetünk a kollégákkal, diákokkal, szülőkkel arról, hogy mi lehet a jelenlegi helyzetben a megfelelő forma a jól ismert tartalomra. Dolgozunk az ünnepi Juventus lapszámon, készülnek a kicsengetési kártyák, a tabló, de az ünnepre, az élményszerű együttlétre, amely továbbvihető a későbbi életszakaszra, még várunk” – mondta az igazgató.
Erdei Ildikó: a ballagás közösségi élmény, amit csak a személyes jelenlét biztosíthat
„Persze hogy hiányzik az utolsó napok ünnepélyessége, az, hogy személyesen találkozzunk, de most arra kellene összpontosítani, hogy egészségesen vészeljék át a diákok is ezt a helyzetet, hogy sikeresen érettségizzenek” – fogalmazott megkeresésünkre Bucșe Mária, a marosvásárhelyi Elektromaros Szakközépiskola matematikatanára, az automatizálás profil szakra járó végzősök osztályfőnöke. Kifejtette, a járvány hetei alatt úgy gondolta, és talán önmagát is ezzel nyugtatta: feladata a diákokban tartani a lelket.
– mondta el a Krónikának a pedagógus. Úgy fogalmazott, nem akarja, hogy diákjai elkeseredjenek, mert elmarad a nagy közösségi ünneplés, és reméli, hátha valamilyen ötletes formában mégiscsak el tudnak búcsúzni a ballagók az iskolától. „Gyakran az történik, hogy sajnáljuk magunkat, azt domborítjuk ki, hogy mi a nehéz, holott inkább arra lehetne összpontosítani, hogy túl legyünk rajta” – mondta a marosvásárhelyi matematikatanár.
A ballagók közül akadnak, akik nem esnek kétségbe amiatt, hogy elmarad a 12 iskolai évet lezáró ceremónia. „Elsőre talán furcsán hangozhat, de megkönnyebbülést éreztem, amikor megtudtam, hogy elmarad a ballagás. Nyilván nem azért könnyebbültem meg, mert nem szerettem volna ballagást, szerenádot, meg hasonló, az elmúlt 12 év lezárására alkalmas ceremóniákat az életemben, hanem mert ezáltal valahogy könnyebben tudtam lerendezni magamban a változástól való kétségbeesést, amit a ballagás gondolata ébresztett bennem” – fogalmazott megkeresésünkre Horváth Márton, a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum végzőse. Szerinte a ballagás egy periódusnak a lezárása, amely az iskolarendszerre épült, ez pedig számos unalmas – vagy legalábbis annak tűnő – része mellett stabilitást, állandóságot biztosított.
– mondta Horváth Márton. Hozzátette, az fogalmazódott meg benne, hogy enélkül az esemény nélkül talán észrevétlenül megy végbe a változás. „Biztosan tudom: a későbbiekben sajnálni fogom, hogy nem búcsúzhattam el ettől a 12 évtől úgy, ahogy illett volna” – mondta a tizenkettedikes diák.
Horváth Márton: „számomra az elmúlt 12 év egy hullámvölgyekkel teli ismerkedés volt azzal az ismeretlennel, amelybe készülök belépni, az „Élet demó verziója”
Fotó: Bethlendi Tamás
Kurucz Csenge, a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum végzőse úgy fogalmaz, nehezen éli meg, hogy az utolsó iskolai éve nem olyan lett, mint eddig mindenkié. „Ahányszor szóba kerül ez a barátaimmal, mindig érezni lehet a ránk telepedő szomorúságot, mert tudjuk, hogy ez ellen semmit sem tehetünk. Úgy lett vége az iskolában töltött éveinknek, hogy észre sem vettük. Nem könnyű, de szerencsére itt vagyunk egymásnak, és ez segít átvészelni ezt a bizonytalan időszakot” – mondta a diáklány.
Kérdésünkre arra is kitért, Kolozsvárra készül egyetemre, kulturális turizmus szakra, ami a Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem és filozófia karának egyik újabb szakja. A ballagókat arról is kérdeztük, miként összegeznék a 12 iskolai évet, mi volt benne a legjobb és a legrosszabb számukra. Kurucz Csenge elmondta, legjobb emlékei mindig az osztálykirándulások alkalmával születtek, erről rengeteget tudna mesélni. „A legrosszabb dolog nem az osztályommal kapcsolatos, inkább bizonyos tanárok hozzáállása volt az, amit nem tartok helyénvalónak” – emlékezett a végzős diáklány.
Horváth Márton úgy fogalmazott,
„Számomra az elmúlt 12 év egy hullámvölgyekkel teli ismerkedés volt azzal az ismeretlennel, amelybe készülök belépni, az „Élet demó verziója”. Az iskola révén olyan eseményeken vettem részt, olyan szervezeteket ismertem meg (musical, diákönkormányzatok, stb.), amelyek betekintést engedtek abba, hogy milyen lehetne az életem attól függően, hogy merre indulok tovább” – fejtette ki a kolozsvári diák. Arról is beszélt, hogy olyan embereket ismert meg szintén az iskola jóvoltából, akik nagyban hozzájárultak a személyisége formálásához. „Nemcsak a tanulmányi eredményei miatt lesz valakiből jó iskolás diák, hanem inkább attól, hogy mennyire él az iskola nyújtotta tapasztalatszerzési lehetőségekkel, és mennyit képes tanulni a 12 év alatt szerzett tapasztalataiból” – összegzett Horváth Márton.
Kurucz Csenge: „úgy lett vége az iskolában töltött éveinknek, hogy észre sem vettük”
„Mivel idén némák maradnak az iskolacsengők, és nem búcsúzhat az iskola a végzős diákoktól, és a tanulóknak sincs lehetőségük hagyományos búcsúzásra, kimarad a fiatalok életéből az a »lázas« időszak, amit mi, szülők is annak idején átéltük, és izgalommal vártuk, hogy gyermekeinek is megéljék ezt. Ez az időszak hozzátartozik a felnőtté válás modern beavatási szertartásához, amit a fiatalok is vártak” – mondta el a Krónikának Szikszai Ildikó kolozsvári édesanya, akinek a fia végzős. Hozzátette, úgy véli, ez nem helyettesíthető, pótolható.
– fogalmazott Szikszai Ildikó.
Bár szülőként veszteségként éli meg, hogy elmarad gyermeke kicsengetése, ez csak az egyik negatívum, amit ez az év hozott – fejtette ki megkeresésünkre Ambarus Egyed Andrea, szintén kolozsvári édesanya. Hozzátette, a nagykorúsítás, ballagás, a tanárok búcsúztatása, a bankett és a kincses városbeli János Zsigmond Unitárius Kollégiumban szokásos udvari bál mind hozzátartozik a középiskolai évek, valamint a 12 sulis év lezárásához.
„Leginkább a fiatalokat viseli meg, hogy mindez most elmarad. Sajnálom, de bízom abban, hogy valamikor, talán még a tanév során valamilyen formában csak elbúcsúznak egymástól személyesen is. A bizonytalanságot már annyira megszoktuk, hogy az érettségi és felvételi körüli kérdések már nem is meglepőek, és csak remélem, hogy nem lesznek gyors és hirtelen döntések, amelyek másnap akár meg is változhatnak” – tette hozzá Ambarus Egyed Andrea.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Zsolnay kerámiával burkolják be a vajdahunyadi vár restaurálás alatt álló Lovagtermének padlózatát, csakúgy, mint bő 130 évvel ezelőtt.
Több mint háromezer erdélyi fiatalnak mutat irányt a cserkészet a képernyők uralta világban. Az időtálló értékekre épülő mozgalomról, a Romániai Magyar Cserkészszövetség 35 évéről, kihívásairól és terveiről beszélgettünk Bálint Lajos Lóránt elnökkel.
Segesvár polgármestere pénteken bejelentette, hogy a közlekedési minisztérium kiadta a Maros megyei város több mint 13 kilométer hosszú terelőútjának megépítésére vonatkozó engedélyt.
Etikai vétséget követett el és valótlanságot állított Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) szerint azáltal, hogy egy munkahelyi konfliktust „metoo” bántalmazásként terjesztett a közösségi médiában.
Hargita megye síterületeinek többsége ezen a hétvégén is nyitva marad, ám az idő felmelegedése miatt jövő héttől várhatóan csökkenhet a működő sípályák száma.
Érkeznek a gólyák a Székelyföldre is: Csíkszentsimon polgármestere a közösségi oldalon jelentette be, hogy megérkezett a településre a tavasz hírnökeként az első vándormadár.
A kolozsvári polgármesteri hivatal az illetékes intézményekkel együttműködve elemezni fogja, milyen megelőző intézkedések szükségesek ahhoz, hogy elejét lehessen venni a magyarellenes incidensek megismétlődésének a városban – írta Emil Boc.
A városvezetés visszásnak nevezi azokat a törvényeket és azokat a civil szervezeteket, amelyek és ahogy a madarakat védik a szárnyasok életmódját elszenvedő lakosokkal szemben.
Újabb engedély kipipálva Erdélyben a Brassó–Bákó autópálya projektjében: a Brassó Megyei Tanács kibocsátotta az önkormányzathoz tartozó nyomvonal területrendezési tanúsítványát.
Az Arad megyei iskolákban létrehozott, a rendbontó vagy erőszakos viselkedést tanúsító diákok elkülönítésére és felügyeletére szolgáló termek többsége üresen áll, csak két tanintézményben használták azokat.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás