Engedélyért telekadomány

„Két éve 60 ezer euróért vettünk 1700 négyzetméteres telket, rajta egy régi házzal. Az utcafront 25 méter. Elkészíttettük az új ház tervrajzait, az engedélyeztetésnél azonban azzal zsaroltak, hogy csak akkor építhetünk, ha az utcafronton 3 méter széles sávot adományozunk a városnak – panaszolja egy, az esetleges retorzióktól félve neve elhallgatását kérő váradi lakos. – Annak értéke majdnem háromezer euró. Ki fog ennyit elajándékozni az államnak?” Az érintett végül lemondott a tervezett ház felépítéséről, és szükségmegoldásként a régit újítja fel. Egy másik kertvárosi telektulajdonos arról számolt be, hogy négy évvel ezelőtt kezdett építkezni, amikor még nem létezett feltétel az engedélyek kiadására. Szomszédjától azonban már azt kérték, hogy az utca közepétől 6,5 méterre építsen kerítést, így a telekhatár majdnem 3 méterrel beljebb húzódik az eredetinél, és az egyik kerítés két méterrel beljebb épült, mint a másik. A városrendezési tervet a főépítészi hivatal dolgozta ki, azt a helyi tanácsosok is megszavazták, és a tanácsüléseken tucatnyi olyan határozat születik, amelynek értelmében az önkormányzat elfogadja valamelyik nagyváradi lakos önként felajánlott területadományát. Az 1994 óta érvényes kisajátítási törvény létéről a rendelet tanúsága szerint sem Andrei Luncan főépítész, sem a helybeliek nem szereztek tudomást.

Tavaly 2500 építkezési engedélyt adott ki a nagy-váradi főépítészi hivatal, ebből 1300 új ház építésére, 1200 pedig átépítésekre vonatkozik. Aki a belvárosban akar építkezni, attól nem kérnek területrészt az engedélyezésért, bár a nagy teherforgalmat lebonyolító utcák közül alig néhány szélessége éri el a 12 métert. „Hogy ez miért van így, azt szakemberek döntötték el. Annyit mondhatok, hogy a tulajdonjogot az alkotmány garantálja, ám a városrendezési tervhez mindenkinek alkalmazkodnia kell – nyilatkozta lapunknak Delorean Gyula RMDSZ-es városi tanácsos. – A városnak nincs pénze, hogy az utcaszélesítésre területet vásároljon, ellenben közpénzen végezzük el a közművesítést.”

Foghíjas kertvárosi utcák

A dombok között megbújó kertvárosi utcák ma meglehetősen furcsa képet mutatnak. A városközpont felőli végüket több kilométer hosszúságban beépítették – az akkori követelmények szerint a házakat a telekhatárra, közvetlenül az utca szélére kellett építeni. A beépítendő foghíjtelkek kerítése vi-szont már egy-két méterrel beljebb került a szomszédénál. Az utcák a legtöbb esetben 5-6 méter szélesek, hogy egy házzal arrébb 7-8 méterre szélesedjenek, majd megint leszűküljenek. „Ebben így semmi logika nincs – panaszolja az egyik tulajdonos. – Az én házam ötéves, lebontani nem fogom, arrébb tolni sem lehet, akkor meg nem látom értelmét annak, hogy a szomszédtól két métert elvegyenek.” Megmutatja: a vezetékeket tartó oszlop, amely korábban a kerítés mellett állt, most az utca közepére került, ott kerülgetik a gépkocsik.

Nincs szó logikáról?

„Itt nem logikáról, hanem több évtizedre előre tekintő tervről van szó – magyarázta kérdésünkre Andrei Luncan, Nagyvárad főépítésze. – A szőlődomb vidéke mezőgazdasági területnek számít, így a rendezési tervben oda 12 méter széles utcákat terveztünk. Erre szükség van, mert a régi szűk utcákra a mentőautó vagy a tűzoltóautó nem tud behajtani.” Luncan szerint a már meglévő házak tulajdonosainak nem kell tartaniuk attól, hogy földterületet vesz el tőlük az állam. „Átalakíthatják a házukat, ellenben a tetőteret már nem építhetik be, és a kerítésépítéshez is engedélyt kell kérniük. A régi házakat nem bontatjuk le, de ha bármiféle engedélyért folyamodnak hozzánk, kérjük a területet az utca szélesítésére” – jelentette ki a főépítész. Luncan egyetért azzal, hogy a gondot a kisajátításra vonatkozó törvény oldaná meg, lapunknak azonban azt nyilatkozta, hogy hasonló jogszabály még nem létezik az országban. „Reméljük, hogy a parlament miha-marabb elfogadja a kisajátítási törvényt, akkor a kisajátított területekért fizetni is tud majd a város” – fejtegette a főépítész.

A román törvényhozás azonban elfogadta és közzétette az 1994. május 27-én hozott 33-as számú, a közhasznú célra történő kisajátítások módját szabályozó törvényt. Ezt a jogszabályt alkalmazták például az épülő észak-erdélyi autópálya nyomvonalán kisajátított földterületek esetében is. A közhasznú célra felhasznált területek esetében a kisajátítónak a terület piaci árát, illetve a kisajátításával okozott kár értékét is meg kell térítenie. Erről azonban a jelek szerint Nagyváradon nem szereztek tudomást.