Frigy Szabolcs: a rendszer pozitív irányú megváltozásához társadalmi párbeszédre is szükség van
Fotó: Facebook/Frigy Szabolcs
A romániai oktatási rendszer legfőbb hibáiról, a jövőbeni iskola várható jellemzőiről Frigy Szabolcsot, a szatmári Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum iskolai tanácsadóját, nevelési igazgatóját, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szatmári kirendeltségének oktatóját kérdeztük. Kifejtette, az információk szelektálására, az álhírek kiszűrésére is tanítani kellene a gyerekeket, akiknek kíváncsiságát, és tulajdonképpen a legfőbb erőforrásait pocsékolja el a tanügyi rendszer.
2021. április 24., 08:462021. április 24., 08:46
– A Magyarság Háza Szabadegyetem keretében tartott előadást az iskolarendszer problémáiról, kihívásairól. Miért ezt a témát választotta?
– Az intézmény munkatársai, akik a filmeket készítik, megkerestek, és kérdezték, hogy miről beszélnék szívesen. Mivel számomra fontos az iskolarendszer újragondolása, ezért ez volt az első témajavaslatom, amit a budapesti szerkesztők jóváhagytak. Egyébként a Magyarság Háza intézmény célja, hogy a Magyarországon és a határokon túl élő közösségek között megerősítse a kapcsolatot, kialakítson egy pozitív magyarságképet, erősítse az egymás iránti felelősségérzetet. Színes programokat kínál a különböző korosztályok számára: kulturális rendezvényeket, ismeretterjesztő előadásokat. Új helyzetbe kerültek ők is a pandémia miatt, és a budapesti vezető kezdeményezte, hogy a Magyarság Háza online felületen is megjelenjen. Ennek állandó programja az úgynevezett akadémia: helyi szinten próbálnak megszólítani embereket, hogy közérdekű, a közösség szempontjából fontos témákról beszéljenek.
– Sokszor elhangzik, hogy az iskola szerepe megváltozott a 21. században, hogy nem azt a szerepet tölti be, amit korábban. Hogyan látja ezt?
– Az iskolának mindig az volt a szerepe, hogy valamilyen formában felkészítse a diákjait az életre. Hogyha belegondolok, az érettségi épp erről szól: az iskolát elvégezve vajon érett-e a gyerek? Amikor még nem létezett iskola, akkor is összegyűjtötték a falvakban a fiatalokat, akiknek átadták az eredettörténetet, és onnantól kezdve felnőttnek számítottak. Ez azt is jelentette, hogy értették a körülöttük lévő világot. Alapvetően ez lenne fontos most is: mennyire érti a világot egy 18 vagy 19 éves fiatal felnőtt.
Az iskolarendszer azért is recseg-ropog, mert a világ egyre bonyolultabb, egyre összetettebb, egyre kevésbé értjük, és az iskolának több erőfeszítésre lenne szüksége, hogy értő gyerekeket engedjen útjukra. Szerintem a fiatalok is érzik, hogy az iskola nem a jelen társadalomról szól, hogy az élet most nem ilyen. Ez feszültséget eredményez, mert azt érzik, hogy túl kell élni ezt a négy vagy nyolc évet. Rendkívül fontos lenne, hogy ezen változtassunk. Régen lényeges volt a lexikális tudás. Az iskolarendszer nagyon sokáig arra épült, hogy amit „itt hallasz, azt vidd haza, memorizáld, és mondd vissza!”
Ma, a 21. században ez nem működik. Ott van a Google-kereső, ami mindent tud, és az iskolának ehhez az új helyzethez alkalmazkodnia kellene. Folyamatosan azzal szembesülünk, hogy a rendszer még mindig a memorizálásra épül.
Jelenleg „információzaj” van, amiből ki kellene szűrni az értelmes dolgokat. De nem tanítanak Romániában kritikai hozzáállásra nevelő, „fake news” (álhír) nevű tantárgyat, pedig fontos lenne a jelenlegi helyzetben.
– Az említetteken kívül még mi okozhat nagy gondot a jelenlegi oktatási rendszerben?
– A gyerek számára nincs oktatási rendszer, csak a tanár van, aki bemegy az órára. Tulajdonképpen a tanár testesíti meg a rendszert. Annyira kiszámíthatatlan a jövő, hogy az iskola amúgy sem tudja követni. A tantárgyaknak eszközöknek kell lenniük ahhoz, hogy segítsenek a gyereknek abban, hogyan kommunikáljon, mennyire legyen kritikus, hogyan működjön együtt.
A Világbanknak van egy számítása, amit „human capital indexnek” hívnak. Azt próbálják adatolni, hogy egy ország hogyan bánik a fiatalokkal, mert egy ország számára legfontosabb erőforrás egy fiatal. 0 és 1 között elhelyezik az országot egy tengelyen, azt próbálják megmutatni, hogy a fiatalokban rejlő potenciálokat mennyire tudja a rendszer kibontakoztatni. E tekintetben a legjobban teljesít Sanghaj, ott 0,88 az érték: szinte mindent ki tud hozni a fiatalokból. Románia 0,58–0,60 közti értéket mutat fel, ami azt jelenti, hogy a fiatalokban rejlő potenciálnak majdnem fele elvész, nem tudja kihozni a rendszer. Ez gazdasági hátrányt is jelent.
Van egy zseniálisan jó mutatójuk is, ami alapján látható, hogy hány évet töltünk az iskolarendszerben, és abból mennyi a hasznos idő, amikor valóban hasznos dolgokat tanulunk. De az is kiderül, hogy ugyanazt az információt, amit megtanulunk 14 év alatt, egy jó oktatási rendszerben mennyi idő alatt lehetne megtanulni. Románia esetében minimum két és fél év a veszteséges idő, amit a rendszer elpazarol. Ide tartozik például az, hogy magoltatjuk a diákokat, akik azt érzik, hogy hiába járnak iskolába. Amit külföldön nagyon jól csinálnak, hogy van víziójuk a jövőről, arról, hogy milyen fiatalokat akarnak képezni, milyen világban kell nekik helyt állniuk. És többet beszélnek a fiataloknak a boldogságra való képességről, ami az életben nagyon fontos dolog.
– Ön szerint mit veszítenek a diákok az online oktatás miatt, illetve milyen előnyei lehetnek a távtanulásnak?
– A napokban megjelent egy angol kutatás, ami eléggé pesszimista képet festett az online oktatási rendszerről. Ők konkrétan megnézték, hogy mennyit tanultak a gyerekek az online oktatásban: a tapasztalat azt mutatja, hogy a gazdagokat kevésbé érinti rosszul, mint a szegényeket. Ott, ahol a családnak voltak digitális eszközei, nyilván jobban be tudtak kapcsolódni a gyerekek. A francia forradalom óta az oktatásnak mindig az volt az egyik elvárása, hogy egyenlőség legyen.
A román oktatási rendszerben a legjobb és legrosszabb iskola között hatalmas különbség van, ami szegregál, az online oktatás pedig jelentős mértékben szakadékokat okoz. Egyetlen pozitívuma ennek a platformnak, hogy elkezdünk felzárkózni az immár harminc-negyven éves történethez, miszerint az internet behozható az oktatásba. Ezzel együtt megjelennek új félelmek, hogy a tanár helyettesíthető-e? Ha az órát felteszik a Youtube-ra, akkor a tanárnak nem kell megtartania? Ezek a felismerések kellene elvezessenek ahhoz, hogy az óra ne információközlésről szóljon, mert azt meg tudjuk nézni a Youtube-on is. Hanem az lenne a fontos, hogy miként vagyunk mi együtt, hogyan tudunk együttműködni, kommunikálni. Ez lehetőséget nyújt egy jobb rendszer kialakítására, viszont ennek megteremtéséhez szükséges az önreflexió. Gondoljuk végig, mi volt rossz és jó ebben az időszakban, tanár, diák és szülő ossza meg tapasztalatait, legyen erről egyfajta társadalmi párbeszéd.
– Előadásában említette a reziliencia (rugalmas ellenállási képesség) fogalmát. Mit is fed ez az oktatásban?
– A reziliencia nagyon fontos fogalommá válik az oktatási rendszerben. Többfajta kontextusban szokták használni. Rezilienciának mondjuk a változással szembeni ellenálló képességet: hogyha tudom, hogy a jövő kiszámíthatatlan, csak a változás biztos, akkor nekem stabil személyiségre van szükségem. Alkalmazkodóképesen kell megbirkózni a változással. A szakirodalom reziliens diákoknak hívja azokat, akiknek a családi környezete nem indokolná, mégis jobban teljesítenek: nagyon szegény környezetből jönnek, de mégis jól teljesítenek. Az oktatási rendszernek is ez kellene legyen az egyik megvalósítása, hogy ilyen diákokat képezzen.
– Ön szerint jó értelemben változni fog-e a közeljövőben az oktatási rendszer?
– Én örök optimista vagyok, hiszem, hogy változni fog, annál is inkább, mivel ez ilyen formában sokáig nem tud működni. A struktúrán belül nagyon sok a feszültség a rendszer elemei között. A finneknek volt egy hatalmas oktatási reformjuk az 1970–80-as évek környékén, amikor teljesen tiszta lappal tudtak meghatározni egy új oktatási irányzatot. Mindezt úgy, hogy volt konszenzus a politikai pártok közt arra vonatkozóan, hogy merre kell vinni az oktatást. Romániában is ilyen intézkedésre kellene törekedni, ugyanakkor társadalmi párbeszédre lenne szükség. Rengeteg tanulmány és felmérés készült arról, hogy milyen a jó oktatási rendszer, van honnan ihletet meríteni.
És fel kell készíteni a gyereket a jövőre, arra, hogy nem ér véget a tanulás az érettségivel vagy az egyetemmel. Tanulási ökoszisztémában kell gondolkodni, ami nagyfokú együttműködést jelent az iskola, a közösség, a szülői háttér és a kulturális intézmények között. Az is elgondolkodtató, hogy a gyerek, amikor belép az óvodába, vagy elkezdi az iskolát, még kíváncsi, és szeret tanulni. Tizenkét múlva pedig elege van ebből a formális tanulásból. A gyerekek legfontosabb erőforrásait pocsékolja el a rendszer.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kiértékelték a szervezők a 17. Kolozsvári Magyar Napokat: az augusztus 16-23. között megszervezett, Tárt kapukkal jelmondatú rendezvénysorozat látogatottsága újabb rekordot döntött.
Kimerültség, cinizmus, romló hatékonyság – a teljesítménykényszer okozta kiégés ma már minden szerepünkben utolérhet: munkahelyen, gyermekként, szülőként, párkapcsolatban is.
Tűz ütött ki szombatról vasárnapra virradó éjszaka egy aradi egészségügyi központ egyik kórtermében.
Ötven éve New Yorkból indult a HHRF harca az erdélyi magyarok jogaiért. A világ azóta megváltozott, de a nyelvhasználat, a restitúció és a közösségi jogok ügye ma sem rendezett.
Kiszáradt növényzet és erdő gyulladt ki szombaton a Kolozs megyei Havasnagyfaluban, a Iancu-keresztje nevű térségben. Az oltást a nehéz terepviszonyok is akadályozzák: a tűzoltóautók nem tudják megközelíteni a lángoló területet.
Több száz éves várfalak mellett haladnak el nap mint nap a kolozsváriak, miközben sokan nem is tudják, mikor épültek, miért éppen ott húzódtak, és mennyi maradt meg belőlük a mai házak, udvarok és utcák között.
Kelemen Hunor arra számít, hogy ha az államfő szeptemberben megnevez egy miniszterelnök-jelöltet, az újabb kormányalakítási kísérlet már megszerezheti a parlament támogatását.
A technológia sokkal gyorsabban fejlődik, mint az ember képes, nem vagyunk felkészülve az állandó gyors változásra, amiben élünk. Mi magunk fejlesztjük az AI-t, nincs „karmester” mögötte – fejtette ki Király Attila, egy kolozsvári SEO-ügynökség alapítója.
A kerékpárút nyomvonalát meghosszabbítják, és a „nyugat tengerpartjaként” emlegetett bányatavat is megkerüli majd.
Óvintézkedéseket javasol a Közegészségügyi igazgatóság (DSP) Temesvár lakóinak, miután a várost már második napja sűrű füst borítja.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!