Egységgel a szubjektivizmus ellen

Mi a véleménye az RMDSZ és a vele szemben álló szervezetek közötti, az európai parlamenti választásokat megelőző versengésről, a se veled, se nélküled típusú Tőkés–Markó-vitáról?

Az erdélyi magyarság olyan hosszú távra előremutató gondokkal küszködik, amelyek nem köthetők kimondottan az európai parlamenti vagy az ennél is nagyobb erőpróbát képviselő, jövő évi romániai választások kérdéséhez. A közösség alapvető problémáját belső demokráciájának tönkretétele jelenti, amely 2004-ben abban öltött testet, hogy a helyhatósági választási törvény megszavazásával az RMDSZ megakadályozta politikai riválisa, a Magyar Polgári Szövetség választási részvételét. Erre a válságra csak az jelenthet megoldást, ha a politikai szereplők közös nevezőre jutnak a magyar közösség alapvető érdekei, igényei kapcsán, ugyanakkor megteremtődik a verseny lehetősége a szervezetek között. Ehhez azonban mindkét félnek fel kellene adnia támadó, egymást minősítgető retorikáját. A tusnádfürdői szabadegyetem előadóit hallgatva arra a következtetésre jutottam, hogy Budapest és a többi határon túli magyar szervezet is érdekelt az erdélyi magyar közösség brüsszeli képviseletében. Éppen ezért nem tartom kizártnak, hogy éppen egy harmadik, külső fél járuljon hozzá a romániai magyarság demokratikus válságának felszámolásához, az RMDSZ és az EMNT közötti kiegyezéshez.

Ön szerint a romániai magyarság egészét támadta Traian Băsescu államfő, amikor a referendum kampányában az RMDSZ néhány vezető politikusát támadta?

Kissé eltúlzott ez a megközelítés, Băsescu ugyanis a nép támogatására törekedve támadta a pártok oligarcháit. Néhány RMDSZ-vezető nevének említésével csupán a korrupció felszámolására törekvő, fehér paripán érkező herceg szerepében tetszelgett. Ezzel együtt azonban el kell ismerni, hogy a román pártokban még ma is tetten érhető bizonyos fokú sovinizmus, amit az is táplál, hogy az RMDSZ pusztán konjunkturális okokból maradt kormányon 1996 óta. Eközben a szövetségnek az elmúlt időszakban szinte egyetlen, a magyar közösség javára szolgáló eredményt sem sikerült kiharcolnia a kormányban, a román politikai élet vezetői pedig igyekeznek mindig hasznot húzni a magyarság megosztottságából. Szerintem a jövő kihívása a magyarság számára, hogy meg tud-e maradni autonóm, pontosan meghatározott jövőképpel rendelkező közösségként az Unióhoz csatlakozott Romániában. Ehhez elengedhetetlen, hogy a közösség politikai vezetői közös érdekképviseletben, hoszszú távú stratégiában gondolkodjanak. Tudjuk, milyen mértékű ellenérzést szül a román politikum és civil társadalom részéről a székelyföldi autonómia gondolata. Ha viszont a magyarság egységesen fellép a régiók kialakítása mellett, képes felvenni a küzdelmet a románok szubjektivizmusával.

Megoldást hozhatnak a jövő évi parlamenti választások a román társadalom megosztottságát eredményező, az államfő, a miniszterelnök és a parlament között zajló küzdelemre?

Egy színjáték tanúi vagyunk, amelynek főszereplői mindezt vállalják is. A probléma többek között abból adódik, hogy a nép által megválasztott, tehát magas fokú legitimitással rendelkező államfő gyenge kompetenciákkal rendelkezik. A társadalom eközben együtt tud élni ezzel, hozzászokott az abból adódó politikai csatározásokhoz, hogy az elnök nagyobb hatáskörre vágyik, a miniszterelnök pedig támadva érzi magát emiatt. Az állam alapvető intézményei bebizonyították, képesek végezni munkájukat akkor is, amikor a parlament felfüggesztette az államelnököt. A probléma lényege abban áll, miként működnek ezek az intézmények – például az igazságszolgáltatás – normális körülmények között. A romániai társadalmat sújtó válság igazi oka pedig az, hogy a választópolgárokat tényleges űr választja el azoktól, akik parlamenti vagy kormányszinten képviselik.