Egy Bánffy báró a színromán Fugadon

„Végtére is mindenkinek jogában áll eldönteni, hogy mihez kezd a vagyonával” – jelenti ki egy fugadi román fiatalember, akit stopposként vettünk fel az út mellől. A nagyenyedi iskolában tanuló ifjú dicsérően szól arról a munkáról, amit a faluba költözött fiatal báró, a Bánffy-birtok és -kastély örököse végzett. Azt is elismeri, eleinte nem mindenki örült a megjelenésének. Idővel azonban a háborgóknak is el kellett fogadniuk az új helyzetet. „A Bánffyak azt vették birtokba, ami az övék volt” – jegyzi meg helyeslően. Azt is megemlíti, hogy amikor tavaly Magyarlapádot elöntötte az ár, a Bánffy család volt az első, amelyik segített a bajbajutottakon.

Nagyenyedről kiindulva a csombordi hídon át lehet a Maros bal oldalára jutni, ahol csekély vizű patak mentén visz az út Dicsőszentmárton irányába. Nehéz elképzelni, miként árasztotta el e patakocska Magyarlapád harmadrészét. Aztán a színmagyar települést elhagyva, jobbra kanyarodva térünk le a megyei útról.

Fugad immár román falu, jószerével csak a báró magyar a településen. Az ortodox templom után jobbra kanyarodva vezet le az út a völgybe, ahol hamarosan elénk tárul a kastély. Nem hivalkodóan nagy, de nem is kicsi, nem is romos, de nem is ép. A kétszintes épület mögött pár öreg tölgyfa utal az egykori parkra. Balról gyümölcsös látszik, mögötte az egykori termelőszövetkezet istállói. Szemközt juhnyáj legelész a domboldalon. A pásztor messziről követi tekintetével az érkező látogatót.

Bánffy Farkas egy jobb oldali melléképületből kerül elő. Ott rendezte be a lakását, míg sikerül renoválni a kastélyt. „Havonta általában három hetet itt töltök, egyet Budapesten” – jegyzi meg a fiatalember, miközben előhozza a kastélykulcsot. Ő is megerősíti, mára már elfogadta őt a helyi román közösség. A beilleszkedés azonban nem volt problémamentes. „Az is megtörtént, hogy a polgármester és az ortodox pap rángatta az autómat” – magyarázza. A rendőr, a pap, az erdész és a polgármester ugyanis afféle kiskirályai voltak a közösségnek. Nem tetszett nekik egy újabb befolyásos ember megjelenése.

„Aztán a rendőrnek elmagyaráztam, hogy csak akkor foglalkozzon velem, ha törvénytelenséget lát, a polgármesternek, hogy nem akarok polgármester lenni, az erdésznek pedig, hogy meg kell szüntetni a falopásokat. Az erdésszel nem sikerült elfogadtatni az új helyzetet, ezért mennie kellett” – meséli a történetet.

Fugad és a Bánffyak

A terület 1763-ban házassági hozományként került a Bánffy család tulajdonába. Korábban Toldalagi-birtok volt. Az ekkor épült háznak, kastélynak azonban csak a címere került elő. A mai kastély földszinti részét 1812-ben építtette Bánffy Ferenc és Zejk Zsuzsanna, olvasható egy kőbe vésett latin nyelvű feliraton a bejárat fölött. Ők még csak hatszobás, egyszintes épületnek voltak az urai. A két világháború között Bánffy Farkas nagyszülei toldottak hozzá két lépcsőházat, és húztak emeletet az épületre. Akkor tették át a főbejáratot a domb oldaláról a völgy felőli oldalra. Minden bizonnyal ekkorról származik a domb alá benyúló pincerendszer is, amely mára romos állapotba került.

Az átépítés idején báró Bánffy Dániel és felesége, gróf Zichy Mária volt a kastély ura. Neveiket egy másik faragott kőtábla őrzi. Mint megtudjuk, a kastély olyan komfortot biztosított lakóinak, amellyel az 1930-as években nem sok vidéki épület büszkélkedhetett. A mintegy 400 négyzetméteres belterületű épület termeit a pincébe épített fatüzelésű kazán és központi fűtés melegítette. Villany- és vízvezeték is volt az épületben. Bánffy Dániel azonban a második világháború idején Budapesten maradt, soha nem tért már vissza.

Bánffy Farkas édesapja is – aki 1948-ban született – csak kétszer-háromszor merészkedett Fugadra a kommunista korban. A kastélyt tulajdonképpen az újkeletű demokrácia viselte meg a legjobban. 2002-ig ugyanis – míg falusi iskola működött benne – használói többé-kevésbé vigyáztak az állagára.

Az intézmény kiköltözése után azonban módszeres rombolásnak, a megfogható értékek széthordásának volt kitéve. Ennek vetett véget a visszaszolgáltatás és az örökös négy évvel ezelőtti ideköltözése.

A lopáshoz való jog számonkérése

Bent helyenként mállik a vakolat, de a falakon nem látni repedést. Az egyik teremben az elsősök tanulhattak. A falakat didaktikus rajzok díszítik: az A betű mellett repülő (avion) látható, a G betű mellett liba (gâscă), az M betű mellett alma (mere). Az ajtók, ablakok, a villanyvezetékek szemmel láthatólag megértek a cserére, a domb felőli teraszra pedig kimondottan veszélyes kimenni. A dombba fúródó pincék boltívei beomlottak.

A fiatal örökös az államosítás óta eltelt évtizedek egyetlen pozitív hozadékaként azt a 160 szilvafát említi, amelyet a kastély melletti dombon ültettek. A falusiak megrökönyödésére még a kiszáradt fákat sem vágatta ki, ezek odvaiban legalább 25–30-féle madár fészkel. Kérdésünkre, hogy mikor lát neki a felújításnak, Bánffy Farkas megcsóválja a fejét. Megtudjuk, első lépésben az állagmegőrzés volt a cél. Meg kellett állítani az épület további romlását. A renoválásra, a felújításra egyelőre nincsen fedezet. A Fugad határában visszakapott 130 hektár erdő, 150 hektár legelő kevés a nagyszabású munkálatok költségeinek fedezéséhez. Ott volna még a nagy Bánffy család által a Kelemen-havasokban visszakapott 10 ezer hektár erdő, de hiába született meg több mint két éve a visszaszolgáltatási döntés, a birtokba helyezés még várat magára.

Bánffy Farkas addig is azzal készült a feladatra, hogy a szállítmányozói mérnöki diplomája mellé gyorsan szerzett egy erdésztechnikusit is. Így erdőügyben már aligha lehet kifogni rajta. Állítja, hogy az erdész tudta nélkül senki nem megy fát lopni az erdőre. Így hát elég volt az erdészt lecserélni a falopások megállításához. „A polgármester is, a pap is nekem esett, hogy honnan fognak ezentúl az emberek tűzifát szerezni. Én mondtam, hogy nekem is lesz eladó. Furcsálltam, hogy azt kérik rajtam számon: miért nem tudnak ezután is lopni az erdőmből” – idézi fel nevetve a történteket.

Külön alku mindenkivel

Nemcsak az erdészi tudás, hanem a logisztikai ismeretek is hasznosnak bizonyultak. A birtok kezelése ugyanis jobbára szervezői munka. Megannyi apró egyezséget kellett kötni az emberekkel, lehetőleg úgy, hogy mindenki jól járjon.

A kastéllyal szembeni domboldalon sokan veteményeskertet kerítettek el a bárói területeken. Izgultak, mi lesz, ha már nem használhatják. „Azt mondtam, műveljék meg továbbra is a földet, de a termés húsz százalékát adják nekem, és a legelőt is tisztítsák meg a bokroktól. Ők is boldogok voltak, én is megoldottam pár problémát. A másikkal megegyeztünk, hogy kaszálhat a területemen, de nem ott, ahol neki tetszik, hanem ott, ahol én mondom. Amikor pedig szükségem van rá, jön segíteni. A harmadiknak megengedtem, hogy itt legeltesse a lovát, cserében azonban meg kellett javítania a kerítést – sorolja. – A polgármestertől a juhászig mindenkivel köttetett valamiféle alku. Most már több a barát a faluban, mint az ellenség.”

Kérdésünkre, hogy milyen nyelven tud értekezni az emberekkel, nevetve jegyzi meg: románszerűen. Hibás románsággal, kézzel-lábbal, de meg tudja értetni magát. Elújságolja, újabban már hivatali telefonbeszélgetésekre is vállalkozik.

Közben terepjáróval kapaszkodunk ki a szemközti domboldalra, hogy látványos fotót lehessen készíteni a birtokról. Egy síremléket is megnézünk, a Bánffy Kázmérét, aki egykor Fehér megye ispánja volt. Meghallgatjuk az anekdotát, hogy soha nem volt olyan rossz a Fugadra vezető út, mint Bánffy Kázmér ispánsága idején. Ő ugyanis úgy tartotta, míg a megyében rosszabb út is van, nem javíttathatja meg a saját birtokára vezető utat.

Elképzelt családi gyülekezőhely

Az egykori arisztokraták leszármazottai közül sokan vissza sem igényelték a romos kastélyokat. Bánffy Farkas is megjegyzi: a kastély csak viszi a pénzt, amit az erdő hoz. A rokonság azonban úgy érezte, az örökség visszaszerzése kötelező feladat. Fugadot a Bánffyak gyülekezőhelyévé szeretnék alakítani.

„Ha minden rokon és minden barát évente egy hétre eljön ide, a kastély egész évben tele lesz” – jegyzi meg a fiatalember. Az az elképzelésük, hogy az emeleten öt-hat, fürdőszobával ellátott vendégszobát, a földszinten pedig közösségi termeket alakítanak ki. Erre azonban csak akkor lesz pénz, ha birtokba vehetik a papíron már visszaszolgáltatott Kelemen-havasi Bánffy-erdőket.