Dolgoznak a vásárhelyi Ilefor alkalmazottai

Miután eredetileg megtagadta, hogy szóba álljon az elégedetlenkedő dolgozók képviselőivel, a bútorgyár igazgatója, Ioan Gherasim az utóbbi intézkedés kivételével teljesítette a tiltakozók követeléseit. A munkások előbb a novemberi javadalmazásukat kapták kézhez, de mivel nem hagytak fel a tiltakozó akciókkal, a cég vezetősége kénytelen volt az elmúlt év utolsó hónapjára is kifizetni őket. Kérdésünkre, hogy egy veszteségben dolgozó vállalatnál, ahol a kifizetések elmaradását az állandó pénzhiánynyal magyarázták, honnan akadt egyből anyagi tartalék, Marin Gorea szakszervezeti elnök nem tudott válaszolni. „Nincs, honnan tudjam, de érdekes, az Ilefornál, ahol az utóbbi időben szinte soha nincs pénz, ha leállítjuk a munkát, mindig kerül” – fogalmazott Gorea. Hozzátette, két hét múlva a vállalat szakszervezete újabb tiltakozó megmozdulást szervez.

A munkások azt szeretnék, ha a február 24-i vezetőtanácsi gyűlésen sikerülne leváltani Claudia Florea gazdasági igazgatót és Dorina Costin HR-menedzsert. A szakszervezeti elnök szerint mondhatni minden rossznak ez a két személy az oka. „A termelésben dolgozó személyzetet érintő minden döntést ők hoznak. A szakszervezetet kihagyják a játékból, képviselőivel nem tárgyalnak, diktatórikus módon viselkednek” – panaszolta Marin Gorea. Az érdekvédelmi szervezet elnöke ugyanakkor azt is felrótta Dorina Costinnak, hogy egyszerre két olyan tisztséget tölt be, amelyek összeférhetetlenek. A menesztésre javasolt személy nemcsak a humánerőforrás-osztályt vezeti, ő a részvénytársaság jogtanácsosa is. Lapunknak nem sikerült elérni az érintetteket, Ioan Gherasim igazgató pedig nem kívánt nyilatkozni. Az igazgatók menesztése kapcsán elmondta, erről nem az alkalmazottak, hanem a vezetőtanács dönt.  Gorea szerint azonban megígérte, hogy a február 24-i gyűlésen támogatni fogja a szakszervezet javaslatát.

Az Ilefor, amely sokáig Marosvásárhely második legnagyobb bútorgyárának számított, ma már kevesebb mint kétszáz alkalmazottat foglalkoztat. A rossz menedzsmentnek és a megrendelések vészes csökkenésének köszönhetően a részvénytársaság két éve mélyrepülésbe kezdett. 2009-ben például a cég annyira eladósodott, hogy már nem tudta fizetni a közszolgáltatásokat, ezért fel kellett függeszteni a munkát.