Szőcs Emőke a 2026-os téli olimpián
Fotó: Szőcs Emőke személyes archívuma
A csíkbánkfalvi Szőcs Emőke két téli olimpián versenyzőként, egyen edzőként, a legutóbbin pedig már a Nemzetközi Sílövő Szövetség technikai bizottságának tagjaként vett részt. A csíkszeredai sportiskolából indult Szőcs Emőke ma a nemzetközi szabályalkotás és ellenőrzés világában dolgozik – ugyanazzal a tudatossággal és makacs kitartással, amellyel egykor a kvalifikációra készült. A Krónikának pályafordító döntésekről, lehetőségekről és hazavihető tudásról beszélt.
2026. március 07., 18:392026. március 07., 18:39
Szőcs Emőke a csíkszeredai sportiskolában kezdett sífutni, majd biatlonozni, és tizenhat évesen már a román válogatott tagja volt. Éveken át versenyzett román színekben, egészen a 2010-es vancouveri olimpia idejéig, amikor olyan helyzetbe került, amely hosszú távon meghatározta a pályáját.
Bekerült az utazó csapatba, végül mégsem utazott. Fontos hangsúlyozni: nem csalódásként beszél erről az időszakról. Megélte ugyan a helyzet súlyát, de nem tört meg benne semmi. Egyszerűen döntött. Nem akart még egy hasonló szituációt.
– a téli sportok mostohább magyarországi helyzete, a sízéshez nem túl ideális földrajzi adottságok sem tántorították el.
Mint kifejtette, pontosan tisztában volt vele, hogy a magyar téli sportok „úgy összességében nem túl erősek”, és hogy a földrajzi adottságok sem kedveznek igazán a sízésnek. Mégsem tántorította el mindez. Ahogy fogalmazott, a kihívások mindig motiválták, és ez egy új, kifejezetten inspiráló kihívásnak tűnt számára.
Kiemelte: számára külön pluszerőt adott az a gondolat, hogy egy eredménylistán a neve mellett a „magyar” szerepeljen – ez identitásbeli és érzelmi szinten is fontos volt neki.
A döntés mögött nem a könnyebb út keresése állt, hanem éppen annak vállalása, hogy kevésbé kiépített rendszerben, kevesebb támogatással, de a saját nemzeti közösségéhez tartozva folytassa a pályáját.
Vancouver után minden energiáját a szocsi kvalifikációra összpontosította. Négy éven át az edzések minősége, a kvalifikációs szabályok ismerete és a folyamatos fejlődés határozta meg a mindennapjait. A munka meghozta az eredményt: 2014-ben ott volt Szocsiban.
2018-ban Pjongcsangban ismét olimpikon volt – ezúttal sífutóként, mivel Magyarország biatlonban nem szerzett kvótát. Ez az időszak különösen nagy önállóságot követelt tőle. A magyar sífutás és biatlon nem működött kiforrott csapatstruktúrában, így sok mindent egyénileg kellett megoldania. Edzőtáborok, felkészülés, szakmai háttér – mindez gyakran külföldön valósult meg, ha a szövetség meg tudta teremteni az anyagi feltételeket.
Fotó: Szőcs Emőke személyes archívuma
A nehézségek azonban tudást hoztak. Sokszor kellett pluszban tanulnia, utánajárnia dolgoknak, megértenie a sport működését a kulisszák mögött is. Ma már egyértelműen látja: ez a kényszerű önállóság későbbi pályáját alapozta meg.
A felkészülésben Antal Zsolt segítette, aki télen elkísérte, és nemcsak a sílécek előkészítésében volt rendkívül precíz és felkészült, hanem az edzésmunkában is érdemi szakmai támogatást adott. Szőcs Emőke külön kiemelte, hogy
Télen ott volt mellette, segített a technikai részletekben, a sílécek beállításában, a körülményekhez való alkalmazkodásban, és az edzések terén is tudott konkrét, használható tanácsokat adni. Mivel a csapatstruktúrák nem működtek olajozottan, és sok mindent egyénileg kellett megszerveznie, ez a fajta személyes, szakmailag hiteles jelenlét különösen fontos támaszt jelentett számára.
Szőcs Emőke már aktív versenyzőként tudatosan készült arra, hogy egyszer edző lesz. Testnevelést végzett Kolozsváron, a mesterképzést is ott fejezte be. Nem sodródott a sportolói pálya végén, hanem előre gondolkodott.
A szerepváltás valóban tudatos és természetes folyamat eredménye volt, de egyáltalán nem bizonyult könnyű útnak. Sportolóként – ahogy ő maga is utalt rá – a létszám eleve alacsony, így ha valaki közepesen teljesít, viszonylag hamar válogatott közelbe kerülhet. Szakemberként azonban egészen más mérce működik. Ott nem elég a múlt, nem elég az olimpiai tapasztalat: bizonyítani kell a tudást, a felkészültséget, a rendszerszintű gondolkodást.
Erdélyi magyarként ráadásul volt benne egy pluszkésztetés is a bizonyításra.
Azt szerette volna, ha a tudása alapján ítélik meg és fogadják el, nem a háttere szerint. Ehhez sok munka kellett, következetesség és az a szakmai felkészültség, amelyet részben éppen azokban az években szerzett meg, amikor sportolóként sok mindent önállóan volt kénytelen megoldani.
2024-ben a Nemzetközi Sílövő Szövetség technikai bizottságának tagjává választották. Korábban is felkérték különböző munkacsoportokba, tehát a nemzetközi szervezet már ismerte a munkáját, látta az érdeklődését és azt, hogy folyamatosan képezi magát, minden szakmai lehetőséget megragad.
Ezt nemcsak szakmai elismerésként élte meg, hanem személyes visszaigazolásként is. Úgy érezte, hogy a tudását akkor is értékelik, ha „kis nemzetből” érkezik, és hogy a bizottság tagjai nem a háttér, hanem a felkészültség alapján hoztak döntést. Innen számítja azt a bizonyos fordulatot: attól a pillanattól kezdve már nemcsak résztvevője, hanem alakítója is lett a sport nemzetközi szakmai folyamatainak.
A bizottság a versenyszabályok és a versenynaptárak alakításával foglalkozik, folyamatosan reagálva a sport és a média változásaira. Az idei milánói–cortinai olimpián már ebben a minőségben dolgozott.
Egyetlen versenynapon mintegy 190 teszt zajlik. Ő 12–15 önkéntest irányított: betanította őket, felügyelte a munkájukat, biztosította a szabályok betartását.
Szőcs Emőke Borbáth Guszti bácsival
Fotó: Szőcs Emőke személyes archívuma
Az élmény egészen más volt, mint versenyzőként. Nem az izgalom dominált, hanem egyfajta nyugalom. Aztán egyszer csak megérkezett a felismerés: egy kis nemzetből érkezve ilyen szerepben van jelen az olimpián. Eszébe jutott egy régi gondolat is, amely még az első IBU-kupáin fogalmazódott meg benne: szeretne ebben a sportban versenybíró lenni. Most pedig ott állt az olimpia közepén, pontosan ebben a minőségben. A két pont összeért.
Arra a kérdésre, hogy ez szakmai csúcs-e, visszafogottan válaszolt: biztosan van feljebb, de elégedett azzal, amit elért. Ami igazán fontos számára, hogy a megszerzett tudást haza tudja vinni – Magyarországra és Romániába egyaránt.
Elsősorban a csapatmunkát emelte ki. A nemzetközi közegben azt tapasztalta, hogy a feladatok pontosan le vannak osztva, mindenki tudja a szerepét, és a különböző területek – technikai, sportszakmai, szervezési, médiával kapcsolatos – nem egymás ellenében, hanem egymást erősítve működnek.
Úgy látja, ez az, ami a magyar és az otthoni, erdélyi közegből gyakran hiányzik. Nem feltétlen a szándék, inkább a struktúra és a beidegződések. Szeretné átadni azt a tapasztalatot, hogy miként lehet feladatokat világosan definiálni, hogyan lehet egymás munkáját támogatva hatékonyan működni, és hogy a szakmai fejlődéshez nemcsak egyéni teljesítmény, hanem tudatosan épített csapatkultúra is kell. Ha lehetőséget kap rá, ebben szeretne leginkább változást elindítani – nem hangosan, hanem következetes munkával, a megszerzett tudás hazahozatalával.
Az otthoniak figyelik pályáját, tanácsot kérnek tőle, üzeneteket kap egykori tanáraitól és edzőitől. A cortinai olimpia egyik legmeghatóbb pillanata az volt számára, amikor találkozott gyerekkori edzőjével, Borbáth Guszti bácsival, aki elutazott, hogy élőben lássa a sífutást és a biatlont. Ez a találkozás különös súlyt adott az egész útnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A tekei üzem egyik helyiségében már az utolsó munkafázisnál tart a gyúrt sajt: a puha sajtmasszát kézzel töltik az előkészített sertéshólyagba, majd a természetes burkot összevarrják. A Beszterce-Naszód megyei Teke tejfeldolgozó üzemében jártunk.
A már a 16. századtól gyógyhatásairól ismert lippai ásványvizet palackozó vállalat azt állítja, hogy másik kutat használ, így nincs köze a közkút „kiszáradásához”.
Halad a fejlesztés Erdély egyetlen működő sóbányájában: egyeztetést tartott Torda polgármestere a József-tárna felújításáról. A 25 milliós eurós uniós, forrásból finanszírozott beruházás tavaly óta fokozottan fontossá vált Erdély turizmusa számára.
Az iskolák és egyetemek környékének fokozott ellenőrzésével, megelőző programokkal és a fiatalok körében egyre népszerűbb elektromos rollerek használatának szigorúbb felügyeletével kezdte az új tanévet a Kolozs Megyei Rendőr-főkapitányság.
Lincshangulat alakult ki szerdára virradóra a Temes megyei Csene településen, ahol idén januárban a brutális tinédzsergyilkosság történt. A Temes megyei törvényszék által pénteken meghozott alapfokú ítélet nem nyerte el a helyiek tetszését.
Európa legjobb bárjai közé került egy kolozsvári létesítmény, ahol a kocsma csak egy része a történetnek: a Heltai FolkCenter könyvtárként indult, ma pedig táncházak, néptáncpróbák, gyerekprogramok és diákrendezvények otthona.
Fenntartja az Észak-Bihari Vízszolgáltatóról és az érmelléki RMDSZ vezetőiről tett kijelentéseit Csomortányi István.
A székelyudvarhelyi Vándor székely-szobor eltávolításáért pereskedő Bogdan Ionescu ügyvéd a Krónikának elmondta: három, Wass Albert néven látható „hasonmás” szobrot talált Magyarországon. Szakács-Paál István polgármester szerint az udvarhelyi az eredeti.
Az 1956-os forradalom erdélyi eseményeire és az utána következő megtorlásokra is emlékeznek a 70. évforduló alkalmából tartandó rendezvénysorozaton Székelyföldön 56-os elítéltek és volt politikai foglyok közreműködésével.
Több mint háromezer erdélyi magyar kisiskolás vesz részt az Iskola Alapítványnak a magyar kormány támogatásával működtetett délutáni oktatási programjában, mely hétfőn indult 14 romániai megyében – tájékoztatott hétfőn az RMDSZ sajtószolgálata.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!