Csíkszereda: húszéves a Csibész Alapítvány

„Ezekkel a gyerekekkel úton-útfélen találkoztam, mert nem engedtek be hozzájuk, és nekik is tiltották, hogy hozzám jöjjenek” – meséli a Krónikának a plébános. Mint mondta, gyakran kiszöktek az általuk „terrornak” nevezett intézetből. Gergely István a rendszerváltás után fedezett fel egy rettenetes körülmények között élő 18 fős fiúcsapatot. „17 évesnél idősebbek lehettek.

Nappal pihentek, éjszaka indultak vadászni” – emlékszik vissza a plébános, aki ekkor döntötte el, hogy ezekért a fiatalokért tenni kell valamit. Befogadta őket a plébániára, és ezzel elindult a „csibészet”. „Eleinte nem volt alapítványunk. Azt sem tudtuk, mi az” – magyarázta Tiszti. Mint emlékezett, eleinte senki nem támogatta hivatalosan a csibészek fenntartását, idős nénik főztek, sütöttek rájuk, később pedig egyre többen ajánlották fel segítségüket.

A „csibészetnek” egyre több fiatal lett a tagja, így egy törvényeket ismerő személy azt javasolta nekik, hogy jegyezzenek be egy alapítványt, ami 1992-ben meg is történt. „Azért is adtam nekik a Csibész nevet, mert ezek a gyerekek, fiatalok tekeregtek, csibészkedtek, az utcákon hányódtak, és abból éltek, amiből lehetett. Elloptak egy-egy pénztárcát, de sajnos az is előfordult, hogy leütöttek valakit” – mesélte a plébános, aki szerint emiatt gyakran kerültek rendőrségre – ezért döntött úgy, hogy maga mellé veszi őket.

Az elmúlt húsz évben 600–700 gyereken segített a szervezet, napjainkban pedig átlagosan 220–230-nak viselik gondját. Ma már nemcsak csibészeket fogad be az alapítvány, hanem árvaházból származó gyerekeket, leányanyákat is. „Jövő héten befogadunk három leányanyát, egyikük egy gyerekkel, a másik kettő két-két aprósággal érkezik, ezzel megint nő a létszám” – mesélte a plébános. Mint mondta, moldvai gyerekeket is befogadnak, és nem számítanak ritka vendégnek a külföldön élő vagy elvált szülők gyerekei sem. „Van egy moldvai csángó leány, akit férjhez adtunk Csíkszeredába, neki már gyereke is született, úgyhogy nagytaták vagyunk...” – meséli mosolyogva Gergely István. A csibészek jelenleg kis csoportokban élnek, az alapítvány mintegy 30 ingatlant birtokol, ahol nevelők foglalkoznak a fiatalokkal.

A Csibész Alapítvány a munkalehetőségről is gondoskodik, autójavító és asztalosműhelyt nyitott számukra, míg a nők számára varroda létesült, ahol szövőszékeket is felállítottak. Gergely István szerint az alapítvány amolyan munkaközvetítőként is működik, igyekeznek a fiatalokat minél több irányba elindítani. „Nem az a célunk, hogy nálunk leragadjanak, hanem, hogy menjenek, lássanak, tanuljanak” – fejtette ki a plébános.

Több csibész is egyetemre jár, és van, aki már elvégezte felsőfokú tanulmányait, de Tiszti szerint több leány ment férjhez tőlük külföldre, Svájcba, Angliába, Magyarországra. Hargita megye mellett a Csibész Alapítvány Beszterce-Naszód megyében, Gergely István szülőfalujában, Vicében is működtet nevelőotthont. Itt 30 gyerekkel foglalkoznak, közülük 24 árva. A közelmúltban Csicsókeresztúron is létrejött egy ház, mindkettővel a helyi plébános foglalkozik, hiszen a távolság korlátokat szabott, magyarázta Tiszti. Az alapítvány gyakran szervez rendezvényeket is pártfogoltjai számára, és egy énekegyüttest is alapított Árvácska néven.