Bűn lenne a tétlenkedés

Tavaly az Ön kezdeményezésére nemzetpolitikai koncepciót fogadott el a Kárpát-medencei Magyar Képviselõk Fóruma (KMKF). Lehet, banális a kérdés, de miért van szükség nemzetpolitikai koncepcióra?

Mert régen eljött az ideje, és igény van rá. Mutasson nekem egy országot Európában, amelyiknek nincs nemzetpolitikai koncepciója. Nem tudom, miért kell ezt megkérdõjelezni.

Talán nem mindenki számára világos, mire jó a nemzetpolitika?

Nézze, számtalan olyan kritika szólt az elmúlt esztendõkben arról, hogy az együttmûködésünk nem eléggé tervezett, hogy nem kellõképpen kidolgozott a magyar–magyar együttmûködésben például a támogatási feladatok, a finanszírozás kérdése. Ezek kormányzati ciklusról kormányzati ciklusra sokat változnak. Azzal, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett, és a szomszédos országok többsége is az EU tagjává vált, teljesen természetes, hogy a korábbi érzelmi alapú nemzetpolitikát egy európai, kellõképpen pragmatikus fejlesztéspolitikai nemzetpolitikával váltsuk fel. Akkor cselekednénk helytelenül, ha nem ezt tennénk.

Szeptemberben úgy tûnt, konszenzus van ebben a kérdésben…

Nemcsak úgy tûnt, hanem konszenzus is volt, és van.

Igen, de késõbb a magyar kormány illetékese, Gémesi Ferenc szakállamtitkár élesen bírálta a koncepciót.

Ezt a súlyán és értékén kezelje. Ugyanezen államtitkár úr és a kormány képviselõi végigülték azokat a koncepcióval kapcsolatos konferenciákat és megbeszéléseket, ahol a döntések megszülettek. Az elfogadás egységes volt.

Olyan kommentárt is olvastam, hogy ez tulajdonképpen a Magyar Szocialista Párton belüli hatalmi harc része.

Szeretnék még egyszer arra utalni, hogy az öt parlamenti frakció és a határon túli, valamennyi, magyarként megválasztott képviselõ teljes konszenzussal fogadta el a koncepciót.

A jelentõs magyar közösségekkel is rendelkezõ országokban sokszor nem nézik jó szemmel a magyar fõméltóságok magánlátogatásait. Minek tulajdonítja ezt?

Ezt azoktól kellene megkérdezni, akiknek ellenérzései vannak. Tisztességes szándékkal jöttem, az együttmûködést európai módon gondolom, és Európában ez ma már teljesen természetes. Úgy jöttem, ahogy az unió régebbi tagországaiban a kollégáim teszik.

Õsszel egy szlovákiai magánlátogatását bírálták meglehetõsen élesen.

Okot soha nem adtam a bírálatokra.

Hogyan érzékeli, miben különbözik a szlovák politika és a román politika magyarsághoz való viszonyulása?

Nem gondolom, hogy ebben összehasonlítást kellene bárkinek tenni. Szlovákia az északi, Románia a keleti szomszédunk. Nekünk az a feladatunk, hogy európai szomszédságpolitikát folytassunk.

A nemzetpolitikai koncepcióban brüsszeli lobbiiroda létrehozása is szerepel. Miben segíthet egy ilyen iroda?

Nemzetpolitikai stratégiánkat európai fejlesztésalapú nemzetpolitikává kívánjuk alakítani. Ez azt is jelenti, hogy a határ menti térségeknek több mint száz milliárd forint jut fejlesztésre, amely különbözõ határszakaszokra meghatározott összegeket jelent. E térségek fejlesztése különösen fontos, hiszen az emberek ott mérhetik le, hogy számukra mit hozott az európai uniós csatlakozás. Ezért szeretnénk csúcsra járatni a brüsszeli forrásokhoz való hozzájutást. Egy brüsszeli iroda pedig segíthet ebben. Ez egyébként nem egyedi: számtalan más országnak van hasonló brüsszeli irodája.

Szeptemberben fogadták el a koncepciót. Mi történt az óta?

Elkezdtük kidolgozni az ennek eredményeként létrehozandó nemzetpolitikai törvényt. Ennek az a feladata, hogy hosszú távon szabályozza az együttmûködés rendszerét, a támogatási rendszert, illetve mindennek a finanszírozási kérdéseit. Ha mindenki beáll egy ilyen törvény mögé, amiként a koncepció mögött ott volt, akkor ez azt is jelenti, hogy ha ciklusról ciklusra változnak is az emberek, hosszú távra lehet tervezni az együttmûködést.

Ha törvény készül, akkor ezt az Országgyûlésnek kell elfogadnia, ahol nincsenek jelen a határon túli magyar közösségek képviselõi. Egy nemzetpolitikai törvény kidolgozásában pedig értelemszerûen nekik is részt kellene vállalniuk.

A törvénytervezetet szeptemberben a Kárpát-medencei Magyar Képviselõk Fórumán fogjuk megbeszélni. A tervezet elfogadási rendszere ugyanaz lesz, mint ami a koncepcióé is volt: széles körû vita elsõsorban a KMKF albizottsági fórumain, illetve közremûködésükkel.

Ezt azért említettem, mert a Magyar Állandó Értekezletben annak idején a pártok képviselõi a kormánnyal és a határon túli szervezetekkel együtt tudtak döntéseket hozni. Volt tehát egy olyan fórum, amelyen valamenynyi érintett fél jelen volt.

A Kárpát-medencei Magyar Képviselõk Fórumának egyetlen legitimációs alapja van: a választottság. Az, hogy valaki magyarként került az országa parlamentjébe. Ez kizárólag parlamentközi együttmûködés.

Csakhogy a dolognak a megvalósításában éppen a kormányra hárul a legtöbb feladat.

Az államhatalmi ágak közötti együttmûködésben világos mindenkinek a feladata egy jogállamban: így a törvényhozásé és a végrehajtásé is.

G. Á.

Szili: gondoskodni kell a Bánffy-kastély fenntarthatóságáról

Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnöke és küldöttsége csütörtök délelõtt a bonchidai Bánffy-kastély felújítási munkálatait tekintette meg, ahol Szabó Bálint, a Transylvania Trust Alapítvány elnöke és Hegedüs Csilla ügyvezetõ igazgató fogadta.

A látogatók elsõként a 2001-ben helyreállított és használatba vett épületrészbe, a Kulturális kávézóba tértek be, ahol Hegedüs Csilla bemutatta az alapítvány tevékenységét és kiemelkedõ programjait. A Transylvania Trust Alapítvány ügyvezetõje a kastélyban mûködõ Építettörökség-helyreállító Szakképzõ Központ létrejöttének körülményeit, eddigi eredményeit és jövõbeli terveit vázolta fel, valamint a helyreállítás és a karbantartás folyamatairól számolt be. A bemutatót követõen felszólaló Szili Katalin példaértékûnek nevezte, hogy a kastély felújítását koordináló alapítvány az épület fenntarthatósági módozatait, kihasználásának lehetõségeit is prioritásként kezeli. „A restaurálási munkálatok haladása mellett rendkívül értékes eredmény az is, hogy a Bánffy-kastély újra életre kelt: falai közt és udvarán párhuzamosan zajlik az oktatás, a kulturális értékek védelme és nem utolsósorban a közösségi élet\" – jegyezte meg az elnök asszony.

A látogatás következõ momentumaként a vendégek megtekintették a kastélyegyüttes jelenleg helyreállítás alatt lévõ épületeit: a hajdani istállót, ahol Hegedüs Csilla elmondása szerint örökségápoló mûhely berendezését tervezik, valamint az egykori kápolnát, amely a munkálatok befejezését követõen kulturális közösségi központként fog mûködni.

A bonchidai látogatást követõen a magyar Országgyûlés elnöke és kísérete a Válaszút községben mûködõ szórványkollégiumot tekintette meg. A vendégeket az alkalomra népviseletbe öltözött Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, a Kallós Alapítvány elnöke fogadta. Szili Katalin ragaszkodott ahhoz, hogy a kisiskolásokkal is találkozzon, így a vendégsereg több tagjával együtt a harmadik osztályosok rajzórájára, majd a másodikosok számtanórájára is „bekérezkedett\". Az elnök asszony biztatására a harmadikos gyerekek néhány mezõségi népdalt és karácsonyi éneket is elénekeltek. A válaszúti látogatás végén Szili Katalin a magyar parlament ezüstérmével ajándékozta meg vendéglátóját, Kallós Zoltánt, és budapesti látogatásra hívta a szórványkollégium diákjait és pedagógusait.

Szili Katalin Kolozs megyei látogatása csütörtök délutáni munkaebéddel ért véget, melyen a kolozsvári értelmiségiek és egyetemi vezetõk, önkormányzati képviselõk vettek részt.

Gyergyai Csaba