
Húsvét üzenete. A világosság legyőzte a sötétséget, az élet a halált
Fotó: Pexels.com
PÁSZTORLEVELEK – Isten szeretete Krisztusban legyőzte a bűn, a gonosz, a démoni erőtér és a halál sötét valóságát. Ez a kereszténység lényege: határozott antitézise mindannak, ami halál, pusztulás és rombolás, ami véges és töredékes – fogalmaz Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke húsvéti pásztorlevelében, amelyet alább közlünk.
2026. április 05., 10:412026. április 05., 10:41
„Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1Kor 15,19)
Krisztusban kedves testvéreim!
A húsvét liturgiájában, Krisztus feltámadásának ünnepén a fénynek, a világosságnak különös és mély jelentése van. A fény használata, a teret betöltő világosság nem háttér, nem egy dramaturgiához illő kulissza, hanem – ha szabad így mondanom – a belső lényeg tárgyiasult kifejezése és megjelenítése. A világosság legyőzte a sötétséget, az élet a halált. Ez a kivételes üdvtörténeti időszak a fény fizikai, liturgikus és elvi megjelenítése által a világ világosságára, a kereszten meghalt, de harmadnapon feltámadott Jézus Krisztusra mutat. Arra, aki Istentől való Isten, világosságból való világosság; aki egyedül mondhatta: „Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
A fény és a világosság gondolatánál maradva meglepő és megrázó, hogy az a Jézus, aki magáról jogosan kijelenthette: „Én vagyok a világ világossága”, most ránk, hús-vér emberekre – tanítványokra, követőkre, küszködő, tusakodó, bűnös emberekre – mondja: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14), és „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) Ez a kijelentés egyenesen vakmerő és radikális, ha komolyan meggondoljuk. Érdemeinket, értékeinket és képességeinket messze meghaladó megtiszteltetés. Egész emberi mivoltunknak szinte irreális felminősítése. Ám látnunk kell, hogy ez nem ontológiai minőség, nem az emberi lényeg saját karaktere, hanem kegyelem és ajándék: a megigazított lét. Nem mi vagyunk a fényforrás, hanem ő. Mi ebből a fényből, ebből a világosságból részesedünk, és részesei lehetünk az ő isteni fényének.
Ez a mi élethivatásunk: visszatükrözni a fényforrás, Krisztus fényét. Küldetésünk ebben a sötét és zavarodott világban a fény embereivé lenni, Isten életet adó, üdvözítő világosságát szétárasztani, beragyogni vele a világot, és vállalni ebben a világban az istenhit kockázatának éles ellentétét, antitézisét. A szűnni nem akaró krízisek, válságok, az elszabadult ösztönök, a bűn és az esztelenség szintézisének világában ez a fényszerep, a lelki-szellemi, evangéliumi szemlélet és cselekvés, a lelki vezetés különösen felértékelődik.
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke
Fotó: Orbán Orsolya
Március 7-én szenteltük fel Fogarason az új evangélikus óvodánkat, ahol az ünnep kapcsán elmondtam: úgy érzem magam, mint a mesebeli király – az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír az egyik szemem, mert őszintén aggódom azért, ami a mi világunkban ma történik, és azért is, ami még történhet, mert ez a világ megőrült. A világ hatalmasai megzavarodtak, mert háborúba, öldöklésbe, pusztításba hajszolták és hajszolják a fél világot. Abszurd, de a XXI. században gyilkos háborúk dúlnak. Pusztító, romboló háborúk, amelyek rengeteg fájdalmat és veszteséget okoznak. Kordivattá lett a halál őrülete. Tobzódik a pusztítás és a rombolás, a tömeghalál kultúrája. A fonák, beteg gondolatok és az elszabadult ösztönök uralják a világot. És itt a reális veszély, hogy újra lángba borul az egész világ. Ecce homo – íme, az ember. Íme, az az ember, aki létezésének minden vertikális, transzcendens tájékozódását elveszítette. Az ember, aki „megölte” Istent.
Nem tudnék hinni, nem tudnék ünnepelni, nem tudnék jövőt álmodni, ha nem ragadnám meg az apostoli biztatást: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül!” (1Kor 15,20) Ez a mi reménységünk: „Hogy Isten legyen minden mindenekben.” (1Kor 15,28)
Ezt a biztatást, ezt az ígéretet, ezt a vigasztalást helyezi a mai húsvét alkalmával is Isten a szívünkre. Ezért valljuk és hisszük, hogy a történelemnek Ura van, hogy a mi életünknek Ura van. Minden létezés benne gyökerezik, Isten örök szeretetében. Krisztus élő és mindenható Úr.
„Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül…! ” (1Kor 15, 19–20)
Áldott, békés húsvéti ünnepeket kívánok!
Kevesen tudják, hogy Kós Károly készítette a Kolozsvár melletti „magyar sziget”, Györgyfalva kultúrotthonának eredeti terveit, ám az épület már átadásakor is alig tükrözte elképzeléseit.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a nemzetközi fórumok és jogsegélyszolgálatok tájékoztatásával és bevonásával próbál gátat szabni a nagyváradi premontrei rendház körül kialakult egyház- és magyarellenes eseményeknek.
A Maros megyei Ádámoson élő, 78. életévében járó Finta Katalin minden hónapban ugyanazt számolgatja: mire elég az 1281 lejes minimálnyugdíj. Kenyérre, olajra, gyógyszerre még futja, de a tél, a fűtés és az egyedüllét egyre nehezebbé teszi a mindennapokat.
Orvosi premiernek számít, hogy elvégezték Kolozsváron az első robotsebészeti beavatkozást a Prof. Dr. Ion Chiricuță Onkológiai Intézetben.
Hamarosan elkészül az észak-erdélyi autópálya egyik Szilágy megyei, Magyarzsombor és Vaskapu közötti szakasza.
Kilőttek egy medvét Brassó területén – közölte pénteken a város önkormányzata.
Balesetet szenvedett a hadsereg három Piranha 5 típusú páncélozott szállítójárműve csütörtök este.
Romániában a barnamedve-állomány kérdése az elmúlt évtizedben súlyos társadalmi és közbiztonsági konfliktussá vált. A növekvő számú medvetámadás, az emberi áldozatok, valamint a politikai és szakmai szereplők közötti vita élesé teszi a helyzetet.
Sokan örülnek, mások viszont nem lelkesednek azért, hogy Marosvásárhelyre látogat Krasznahorkai László Nobel-díjas író, aki az EMKE Maros megyei szervezete és a Látó folyóirat szerkesztősége meghívására tart író-olvasó találkozót.
Közel három év frontszolgálat után megszökött hazájából egy ukrán katona, aki csütörtökön kérte a román hegyimentők segítségét Máramaros megyében. A Salvamont illetékesei szerint a katona életét a harcedzettsége mentette meg.
szóljon hozzá!