„Karácsony a reményünk forrása” – Pál József Csaba temesvári megyés püspök karácsonyi üzenete

A legmeglepőbb formákban mutatkozik meg életünkben: amikor a fenségben és a nagyságban keressük Őt, Ő a szegényekhez küld és azt mondja: „amit egynek a legkisebb testvéreim közül tettetek, nekem tettétek.” Amikor az ismeretek halmozásában keressük, Ő hálát ad az Atyának, hogy az Ő dolgainak ismeretét elrejtette a bölcsek és tanultak elől és a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki. Isten végtelen. Végtelen a meglepetéseiben is. És ez így van a mi életünkben is. Minden nap másként jelentkezik… frissen tartja a hitünket, amivel újra és újra válaszolunk meglepetéseire.

Elénk jön a családi otthonban. Nem a fényes palota, inkább egy rongyos istálló tetszett neki. Keres minket a legkülönfélébb körülmények között. A lényeg az, hogy találkozni akar velünk. És nekünk nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik Benne, a Vele való találkozásban, ahogy Szent Ágoston is átéli egy hajszolt élet csúcsán, mikor a lelke legmélyén találkozik Istenével és rátalál az igazi életre.

„Az Ige testté lett” (Jn 1, 14). Isten emberré lett, közénk jött, és közöttünk lakozott. A világ sötétségébe jött… fényt és melegséget hozott… és ennél sokkal többet: az élet teljességét. „Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága” (Jn 1, 4) – olvassuk szent János Evangéliumában. Ezért, Testvéreim, a Vele való kapcsolatot semmivel nem lehet helyettesíteni.

Vallásosságunkban is vigyáznunk kell, hogy igazi kapcsolatot építsünk a Jóistennel. Csupán külső és mechanikus cselekedetekkel sem Ő, sem a mi lelkünk nem elégszik meg.

A világ sötétsége nem fogadta be, és mindannyiszor, ma is, amikor a világ nem fogadja be Őt, sötétségben marad. Ha befogadtuk Őt és az Ő Igéjét életünkbe, és engedtük, hogy az Ő igéje alakítsa életünket, akkor reménységben élhetünk. Mert Ő mindent megtehet. Ott is, ahol az ember tehetetlennek érzi magát, amilyen egy betegség vagy a jelenlegi háborús hangulat. Ha Őt befogadjuk, akkor bizakodva tudjuk kimondani: ne az én akaratom legyen, hanem a Tiéd.

Ha annak idején és még olyan sokszor a történelem folyamán a sötétség nem fogadta be Őt, ma lehetőségünk van egy más választ adni, Ő ad még egy lehetőséget: fogadjuk be Őt szívünkbe, életünkbe. Az Igéje, az Ő szava legyen útmutatónk, kezdjünk el élni Igéje szerint.

Az egyik középafrikai püspök mesélte a szinódusi munkálatok után egyik este, hogy amikor az evangéliumból erőt merítve, békésen, fegyver nélkül ment azok közé, akik lemészároltak egy csomó embert az ő népéből, a saját hívei nem akarták őt megérteni, erőszakra erőszakkal akartak válaszolni. Csak utólag látták be, hogy így lehetett békét kötni, békét teremteni… Jézus magatartása, a világba jövetelének módja egy új út, amelyet, ha követnénk, sokkal szebb lenne az életünk, több béke lenne a földön. A világban erőszak van, de a mi Istenünk nem akar még egy erőszakkal válaszolni erre. Ezért inkább meghív, szólít minket, fel akarja ébreszteni bennünk a nagylelkűséget…

Ha az ember a sötétben akar maradni, ha csak az erőszakosak logikáját akarja követni, akkor nem fog elmúlni a sötétség. A Betlehemben közénk jött Istenünk meghív minket, hogy békességes szívvel építsük a békét. Ha Vele építjük, akkor teljes lehet a reményünk, mert Ő velünk van.

Kívánok minden kedves testvéremnek áldott karácsonyi ünnepeket és azt a kegyelmet, hogy reményteljes szívvel tudjunk átmenni az új esztendőbe! És adja meg azt a kegyelmet is, hogy az új esztendő az Ő érezhető közelségének az éve legyen!