Birtokba vették a marosvécsi kastélyt

Kedden délelőtt a Kemény család több képviselője – köztük Vécsi Nagy Zoltán és Nagy Kemény Géza – is megjelent a helyszínen, őket Pokorny László, a kórház igazgatója fogadta. Az intézményt 23 éve vezető Pokorny elmondta, a neuropszichiátriai központ számára uniós pályázatok révén új épületeket emeltek a kastély melletti területen, így a költözés egy részét korábban le tudták bonyolítani.

A betegek a 15-20 ágyas termekből 2-3-4 ágyas hálószobákba kerültek, tágasabb kezelőben gondoskodnak róluk. „Az utóbbi két hét folyamán az utolsó százhúsz beteget költöztettük át az új épületekbe, a hatvan év alatt felhalmozott javakat azonban még nem tudtuk áthordani az új épületbe, még néhány hétre szükségünk van” – magyarázta Pokorny. Mint mondta, költöztetésre vár a kórházotthon levéltára is. „Az én irodám is készen áll a költözésre, én bármelyik pillanatban veszem a kalapomat, és megyek át az új épületbe” – tette hozzá az igazgató.

Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a Kemény unokák egyike megjegyezte, ünnepi pillanatra számítottak, ezért jöttek el többen az átadásra. „Kaptunk egy levelet, hogy délelőtt 11 órakor átvesszük az épület kulcsait. A helyszínen derült ki, hogy a kastélyt még nem sikerült kiüríteni, ami számunkra nyilván gondot jelent. Mégis megpróbálunk egy olyan jegyzőkönyvet összeállítani, amely mindkét félnek megfelel. Szeretnénk végre az udvart és az épületet is használni, eddig ugyanis nem tehettük, mert megtiltották nekünk azzal, hogy zavarjuk az ápoltakat” – mondta Vécsi Nagy Zoltán.

Hozzátette, reméli, hogy előbb-utóbb már csak megoldódik a birtokbavétel, hogy nagyapjuk, báró Kemény János irodalmár és mecénás szelleméhez méltó módon hasznosíthassák a kastélyt. Azt is közölte, hogy már vannak támogatóik egy kulturális központ kialakításához. A jegyzőkönyben rögzítették, hogy a család egy tagja figyelemmel kíséri a költözködést. A kulcsátadást követően a kastély homlokzatára, a bejárat fölé kitűzték a Kemény család címerével díszített zászlót.

Marosszék gyöngyszeme az ingatlan

A kastély írásos dokumentumok szerint a 13. században épült, és 1663-ban került a Kemény család tulajdonába. A fejedelmi trónra 1648-ban lépő II. Rákóczi György adományozta oda az öt faluból álló birtokot kedvelt udvari hívének, a jeles hadvezér Kemény Jánosnak. Utolsó nagyobb mértékű átalakítása a 19. század végén Kemény János és neje utasítására történt, így az 1930-as évektől kényelmes szálláshelyül szolgálhatott a vendégszerető Kemény János birtokos és jeles író meghívására ide érkező erdélyi művészeknek.

Az 1944 októberében zajló harcokban néhány találattal megúszta a történelmi műemlék, mivel azonban a földesúri család elmenekült belőle, a helyi lakosság teljesen kifosztotta a fényesen berendezett várkastélyt. 1945 után értelmi fogyatékos gyermekek otthonává alakították át.

Nehezen kapják meg jussukat a nemesek

A román kommunista hatalom a második világháború után mintegy másfél ezer kastélyt, illetve udvarházat, továbbá ötvenezer hektár szántót és több százezer hektár erdőt kobzott el az erdélyi magyar nemesektől.

Az arisztokrácia kisemmizése az 1921-es földreformmal vette kezdetét, amelyet az 1945-ös földtörvény, majd 1949-ben a teljes államosítás, a magyar történelmi családok kitelepítése követett. A rendszerváltás után többször módosított román restitúciós törvények alapján csak az 1945 után államosított nagy- és középbirtokok szolgáltathatók vissza a nemesi családoknak, leszármazottaik többsége pedig élt is a lehetőséggel.

A hatóságok és a helyi politikai-gazdasági érdekcsoportok gáncsoskodása jellemezte restitúciós folyamat közepette a grófok, bárók örökösei mára több tucat kastélyt, több ezer hektár földterületet és erdőt visszakaptak, a sok esetben hosszadalmas pereskedés vagy a restitúciós bizottságok nemleges válasza miatt sokan a strasbourgi emberi jogi bíróságnál követelik vissza vagyonukat.