Barcsay Tamás: Nagy Elek megmentette a gyalui várkastélyt

A tulajdonosváltásról először a Krónika számolt be a Nagy Elek magyarországi üzletemberrel készült interjúban. 

Barcsay Tamás – aki 2012 szeptemberében kapta vissza a kommunista diktatúra idején államosított épületet – most az MTI-nek elmondta, nem azzal a hátsó gondolattal vágott bele a vagyon visszaszerzésébe, hogy eladja azt, de kénytelen volt belátni, hogy nem lesz képes biztosítani a kastély megmaradását.

„A múlt nyáron három hétre elutaztam Erdélyből és mire visszatértem, leszakadt az ebédlő plafonja, óriási gerendák feküdtek a földön. Ez a történet érlelte meg bennem az elhatározást, hogy eladjam. Azt éreztem, ha nem tudom megmenteni az épületet, az utókor engem fog majd hibáztatni, amiért hagytam, hogy tönkremenjen” – mesélt motivációiról az örökös.

Elmondta: olyan vevőt keresett, akinek anyagi lehetőségei is vannak az épület megmentésére és akinek ugyanakkor a személye garancia is arra, hogy az örökség megmarad. „Azt hiszem, ez sikerült” – tette hozzá.

Örömmel beszélt arról, hogy az új tulajdonos máris elvégezte a legsürgetőbb állagmegőrzési munkálatokat és elkezdődtek a régészeti ásatások a kastély körül. Barcsay Tamásnak arról is sikerült megegyeznie Nagy Elekkel, hogy amíg ő és a húga élnek, addig használhatják a kastély egyik sarokbástyáját és néhány termét.

„Azt tervezem, hogy áthozom ebbe a lakosztályba a személyes dolgaimat, a festményeimet, metszeteimet, a könyvtáramat és egy olyan muzeális részt alakítok ki, ami látogatható lesz, és esetleg a halálom után is tovább működik valamiféle alapítványi formában” – nyilatkozta a torontói Ryerson Egyetem nyugalmazott professzora.

Értesüléseink szerint a vásárló kétmillió eurót fizetett a hatvantermes, négy sarokbástyás kastélyért. Ezt Nagy Elek interjúnkban sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta. Az üzletember elmondta: a vétel érzelmi alapú volt, és céljai is érzelmi alapúak, amelyek szorosan összefüggnek származásával, neveltetésével.

„Kolozsvári lévén az egyik legfontosabb érték számomra a hagyományőrzés és vele együtt az útmutatás a jövő generációinak. E várkastély keretén belül meg lehet valósítani egy olyan kulturális központot, amely az egész régióra kihat. A várkastély Kolozsvár közelében, Kalotaszeg szívében van, a Mezőség határán, a Mócvidék lábánál. A legjobb lehetőséget kínálja a kultúrák találkozására, egymás megismerésére” – nyilatkozta Nagy Elek. Hozzátette: a cél megvalósítására a nem rég bejegyzett Traditio Transylvanica alapítvány lesz hivatott.

A négyzet alakú várkastély államosítása előtt Bánffy Katinka grófnő tulajdonában állt. 2002-ig a gyermekvédelmi hatóság kisegítő iskolát működtetett benne, azóta üresen áll. Bánffy Katinka grófnő unokája, Barcsay Tamás történész hét évig várt arra, hogy birtokba vehesse örökségét.

A kastély első írásos említése 1439-ből való. Kezdetben a nagyváradi, majd a gyulafehérvári római katolikus püspökség tulajdonát képezte, de az évszázadok során számtalanszor gazdát cserélt, míg a Bánffy-család tulajdonába került. Történelmi esemény is kapcsolódik az épülethez: 1541. december 29-én Fráter György itt kötött megállapodást a Habsburgokkal arról, hogy a magyar korona és Magyarország egésze Habsburg Ferdinándra száll, ha kiűzi a törököket az országból. A terv meghiúsult, Magyarország három részre szakadt.

Kulturális központ lesz az enyedszentkirályi Kemény–Bánffy-kastélyból

Kulturális központként működik majd a jövőben az enyedszentkirályi Kemény–Bánffy-kastély – döntött legutóbbi ülésén a műemlék épület tulajdonosaként a Fehér megyei önkormányzat. Az enyedszentkirályi kulturális kastélyközpont fesztiváloknak, szemináriumoknak, vásároknak, kiállításoknak és különböző szórakoztató rendezvényeknek ad majd otthont.
A Nagyenyedtől nyolc kilométerre található település kastélyát 2011 és 2014 októbere között európai uniós forrásokból újították fel. A beruházás értéke 8,1 millió lej volt, melyből 1,7 milliót a megromlott állagú épület konzerválására, míg 6,3 milliót a felújítására költöttek. Az 1805-ben, reneszánsz stílusban épült ingatlant előbb a Kemény-, majd a Bánffy-család birtokolta, az évszázadok folyamán számos külső és belső átalakításon esett át. 1947-től fogyatékos gyerekeknek otthont adó szociális központként működött 2005-ig.