Bárány helyett gida: húsvétra készülődnek a juh- és kecsketartó gazdák (VIDEÓ)

A huszonöt éve főállásban állattartással foglalkozó Szilágyi Dezsőnek volt néhány vargabetű az életében, amíg hazatelepedett szülőfalujába, a 130 lelkes Csegezbe. A nyolcvanas években állategészségügyi mezőgazdasági szakosztályban érettségizett Tordán – ami állatorvos-segédként akkoriban keresett szakmának számított –, de a rendszerváltás mindent felülírt: ő is úgy gondolta, hogy az iparban több babér terem számára. Így szegődött el új szakmájában, hegesztő szakmunkásként az építőiparba – házassága első évében egy évet Tordán is lakott –, de a falutól való távollét nem tartott sokáig, mert gyerekkorától nagyon szerette az állatokat és az állattartást.

A juhászkutyák jelentik a biztonságot

Szilágyiék kecskékkel és tehenekkel kezdték a gazdálkodást, és a kezdeti rossz tapasztalatok ellenére sem hagytak fel a mezőgazdasággal, pedig húsz évvel ezelőtt sem lehetett jó pásztort, megfelelő juhászt találni. Emiatt döntöttek úgy, hogy nem fejik a juhokat, így a bárányokat a legelőn, anyatejen nevelik fel, és ősszel egy tételben értékesítik arab exportra. Ma már a nagyobb juhtartó gazdák többsége ezt az utat választja, emiatt tűnt el a piacról – vagy legalábbis nagyon megfogyatkozott – a juhtúró és juhsajt, ami iránt változatlanul van kereslet.

Ahogy kiérünk a nyáj közelébe, a kutyafalka körülveszi a kocsit, mindenik a gazda lábai körül csóválja a farkát, ami nekünk is biztonságot jelent, hogy szabadon mozoghassunk a nyájőrző falka gyűrűjében. A gazda szerint a környéken gyakran felbukkanó farkasok miatt elengedhetetlen a nyájőrző kutyacsapat. Így is megtörtént, hogy az erdő szélén ólálkodó vadak elragadtak egy-egy juhot, de messzire nem jutottak, mert a rájuk támadó juhászkutyáktól megfutamodtak.

Medvetámadásról mostanában nincs hír, de a környéken már többször láttak nagyvadat: valószínűleg a hangos juhászkutyák miatt nem szaglásznak a nagy ragadozók a juhok és kecskék körül. Bő tíz évvel ezelőtt egy medve betört a csegezi akolba, egy kecskét széttépett, de azóta nem volt ,,repeta”, így a gazdák megnyugodtak. Talán az is szerepet játszik a nagyvadak elleni védekezésben, hogy rendszeresen vadásznak vaddisznóra és egyéb kilőhető vadra a környéken, ami elriasztja a Székelykő körül kószáló medvéket.

korábban írtuk

Megmenekült a juhászat a csődtől, a hatóságok rekordidő alatt számolták fel a juhpestist

Lecseng a kis kérődzők vírusos betegsége, a juh- és kecskepestis. Az Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság magyar alelnöke a Krónikának elmondta, hogy egy hónapon belül felszámolják az állatkereskedelemben hozott megszorító intézkedéseket.

A hideg miatt kicsik a bárányok és a gidák

A bő egy esztendeje a Szilágyi portán dolgozó Márton Árpád juhász szentmihályi születésű, és több aranyosszéki faluban juhászkodott már, egy időre a csegezi nyáj mellé szegődött el. A teljes ellátásban, a portán kényelmes szállásban és havi bérben részesülő csobán egész nyáron jórészt a gazdával közösen őrzi a 600 állatból álló nyájat. A juhokat nem fejik, és a kecskéket is csak később, amikorra már meggyérül a gidaállomány.

Szilágyi Dezső szerint idén tavasszal ismét húsz lej körüli élősúly-kilogrammonkénti árat kínálnak a bárányért, ami húsvét után csökkenni fog, de jó jelnek tartja, hogy újra érdeklődés mutatkozik a felvásárlók részéről. „A húsvéti báránypiac évek óta jól alakul, főleg, ha kitolódik az ünnep, így a vágóállatok szépen kifejlődnek. Ez idén sajnos nem így történt, mert az elmúlt két hétnyi hideg időszak nagyon visszafogta a bárányok és a gidák fejlődését, a kelleténél jó pár kilóval kisebbek” – magyarázza vendéglátóm, aki egy ,,falatka” kecskegidát mutat, amelyik nem akar mellőlünk tágítani. Szilágyiék húsvétra ezekből szoktak eladni – a gazda tavaly ötvenet értékesített a környéken –, és abban reménykednek, hogy nagyhéten, nagypéntekig még gyarapodnak pár kilót a meleg időjárás hatására.

Csak annak éri meg, aki nagyon szereti az állatokat

A legelői bóklászás után visszatérünk a csegezi portára, ahol a tágas állatudvarban a nemrég ellett kecskék maradtak a gidákkal, de van itt ló, baromfi és disznó is. A tehénistálló üres – a két borjas tehenet átvitték Torockóra egy ismerős szarvasmarhatartó csordájába, hogy ott húzzák ki a nyarat, és ősszel hazahozzák, mert a faluban már nincs marhacsorda.

Délutánra ér haza tordai munkahelyéről vendéglátónk felesége, és a gyógyszerek forgalmazásával foglalkozó 29 éves fia is, aki az apja mellett kezdte el a gazdálkodást – most is van 150 törzskönyvezett juha –, de úgy gondolta, egy főállás nagyobb anyagi biztonságot jelent.