Bár rosszkor jött, fontos oktatási reformtörekvés a kötelező iskolai színházi nevelés

Bár korábban bizonyos profilú osztályok számára választható tantárgyként szerepelt, egy országos kampány hatására most beemelik a tantervbe. A kampányt az UNATC kezdeményezte idén februárban, Támogasd te is a színházi nevelést és a művészeti tárgyakat címmel.

mely tantárgyak éppen ebben a fiatalok identitását jelentősen formáló időszakból eddig teljesen hiányoztak.

„A színházi nevelés bevezetését számos érv támasztja alá. Ugyanakkor rengeteg kérdés merül fel a megvalósítással kapcsolatban, hiszen míg képzett zene- és rajztanárok már vannak az iskolákban, addig a színházi nevelés fogalma és módszertana sem tisztázott, a képzett szakemberek kilétéről és a tanügyben alkalmazhatóságukról nem is beszélve” – mondta el megkeresésünkre Kocsis Tünde, a Kolozsvári Állami Magyar Színház EsziK vagy isszák? elnevezésű színházpedagógiai programjának vezetője.

Amíg nem ismerjük a fogalom mögött levő konkrét módszert, addig lényegében csak a képzeletünkkel töltjük ki a fogalmak jelentését és annak kevés esélye van, hogy amit elképzelünk megegyezzen a realitással. A helyzetet az is nehezíti, hogy alig páran, erdélyi magyarok, akik a szakmában dolgozunk – főként magyarországi képzéseknek, rendezvényeknek köszönhetően több konkrét módszert ismerünk, tudva ezeknek angol és magyar elnevezését, de a románokhoz ezek a módszerek a gyakorlatban még igazán nem jutottak el és számukra például még nem világos, hogy bizonyos kifejezések mögött máshol konkrét módszert is értenek” – mondta el Kocsis Tünde.

„Ha ezt a módszert románra lefordítják: „teatru in educație”, akkor ők nem ezt a konkrét módszert értik alatta, hanem egy nevelői szándékú előadást, ami diákoknak szól és utána legfeljebb beszélgetnek egyet az alkotók a nézőkkel. Ugyanakkor ez a kifejezés gyűjtőfogalomként is fungálhat, és akkor rengeteg minden belefér. És ez valahol nem is baj, hogy több mindent jelenthet, csak így nehéz megérteni, hogy ki mire is gondol, amikor kiejti ezeket a szavakat” – mondta Kocsis Tünde.

vagyis hogy színházzal kapcsolatos fogalmakat, színháztörténetet adjanak le az órákon.

Játék-, beszélgetés-, mozgáscentrikus órára lenne szükség

„Abban reménykedem, hogy itt nem frontális és formális oktatásról lesz szó, hanem játék-, beszélgetés-, mozgáscentrikus, dinamikus tevékenységről,

aminek fontos hozadéka az önismeret- és személyiségfejlesztés is, valamint a saját magunkra és egymásra figyelés. Nagyon sok elszigetelt, bizalmatlan és önbizalomhiányos diákkal találkozom. Emiatt is olyan témákat kellene feldolgozni, megközelíteni a színház eszközeivel, amik foglalkoztatják a fiatalokat. És nagyon sok ilyen téma van” – mondta a szakember. Arra is kitért, hogy a Színművészeti Főiskolákon a hallgatók sok olyan játéktípust tanulnak, amiket ezeken az órákon tudnának alkalmazni és a színművészetis hallgatóknak most már sok éve lehetősége nyílik a pedagógiai modul felvételére is, amely révén a tanügyben is taníthatnak.

fontos előre tudni, hogy mikor kötött, irányított és mikor nyílt az interakció. Nyilván majd valamikor lesz valamilyen tankönyv is, ami segíteni fog, de azért ez egy szakma. Bárki is fogja tanítani, annak alapos csoportdinamikai módszereket kellene ismernie” – mutatott rá a szakember. Mint magyarázta,

Fontos, hogy ez a tantárgy ne egy kaotikus keresgélés, kísérletezés legyen, ugyanakkor valamilyen mértékben mégis legyenek szabad részei” – mondta a szakember. Rámutatott, hogy a mostani, hirtelen »hogyan oldjuk meg-helyzetben« az is lehetséges, hogy ezeken az órákon hozzanak létre egy előadást, ami

Avagy ha ez az óra „csak” arról szólna, hogy fejlessze a diákok kifejezőeszközeit és erősítse az önbizalmukat, hogy felvállalják magukat, nézeteiket, már ez is sokat számítana.

Ez áthidaló megoldás lenne addig, amíg meglesznek az erre igazán alkalmas személyek, és amíg több szakképzés lesz. A szakember szerint ezek nem csak a színiseknek, hanem bármilyen gyakorló pedagógusnak, vagy akár más területről jövő érdeklődő számára nyitott képzések kellene legyenek.

Kényes, érzékeny témákat is feldolgoznak

A közel tíz éve színházpedagógiai foglalkozásokat vezető pedagógus arra is kitért, hogy az ilyen jellegű munka jelenleg a romániai tanügyben hiánypótló.

A színházi előadás megnézése után ugyanilyen jellegű játékos, beszélgetős, önismereti feldolgozót tartok, de már kimondottan az előadásban látott szerepekkel, helyzetekkel dolgozunk” – mondta el a szakember. Mint fogalmazott, minden korosztály számára fontos és hasznos ez, mert az egyén és közösség művészi alkotás tükrében fejlődik, rácsodálkozik önmagára és egymásra. „Úgy gondolom, hogy a középiskolás korosztály különösen érett minderre: nagyon jól jön nekik az önismeretre lehetőséget adó alkalom, hiszen tudni akarják, hogy kicsodák, mit akarnak, mik az erősségeik, gyengeségeik.

A színházi nevelés tehát − akár az én bibliodrámából kialakított módszerem −, műalkotások személyes feldolgozására is vállalkozhat” – mondta el a szakember.

hogy meddig jó elmenni és főleg milyen módon lehet biztonságosan, senkit sem kitéve a sérülés kockázatának megközelíteni ezeket a témákat.

„Az ESziK vagy isszák? foglalkozásokon ezekkel a kényesebb, érzékenyebb témákkal is dolgozunk, mert tudom, hogy meddig szabad egy másfél óra alatt elmenni. A kolozsvári színház előadásai jó alapok ezekhez a nagy, nehéz témákhoz: sokkal könnyebb egy fiktív szituációban kipróbálni valamit, mint felvállalni, hogy az engem személyesen mennyire érint. Például a Tom Sawyer előadásunk kapcsán remekül lehet dolgozni a másság elfogadása, a félelem-bátorság, a befolyásolhatóság, a generációk közti párbeszéd, a versengés-barátság és sok más témáról. A fiatalok a szerepjáték nyomán magukkal kapcsolatban fogalmaznak és osztanak meg észrevételeket, felismeréseket, és ez az önismeret hiteles útja” – mondta a szakember.

Tudós tanárok

A szakember problémásnak találja, hogy

míg a tanári pályákra készülőket a felvehető pedagógiai modul a gyakorlatban nem készíti fel eléggé a tanításra, mert a tanítás nem csak a tananyag minél élvezhetőbb leadásáról szól, hanem számos szituáció kezeléséről is. Akár több éves segítő szupervíziónak kellene követnie a frissen végzettek munkáját, így viszont a pályakezdők be vannak dobva a mély vízbe és számos nehéz helyzettel találkozva felkészületlenül, magukra hagyva vergődnek. „Az is gond, hogy most épp az óraadóknak a bérét akarják csökkenteni, ami amúgy is alacsony.

Egyes színészek már csak azért sem fognak tudni a tanügybe belépni, mert egy-egy próbafolyamat akár több hónapra felfüggesztené a jelenlétüket az órákon” – fejtette ki Kocsis Tünde. Mint magyarázta, a pályakezdők mellett akadhatnak ritkábban foglalkoztatott színészek is, akik nyitottak lennének erre a területre, és akiknek a munkakörébe akár ez is beleférhetne, de akkor számukra is korhatártól függetlenül igényelhető színházi nevelési szakképzések kellenének, hogy tudatosan, strukturáltan a nevelés szolgálatában állíthassák tudásukat.

Meg kell bízni a lelkes pedagógusokban, színisekben

„Azt láthatjuk, hogy a román társadalom nyitni próbál a gyerekek művészeti nevelése felé, itt Kolozsváron is sok román színjátszós műhely, improvizációs csoport működik minden korosztály számára. Szerencsére számos iskolában van egy-egy tanár, aki órák után színjátszó csoportot vezet. Csakhogy ők a saját idejüket, energiájukat önként fektetik bele. A színházi nevelés órához a külső szakembereknek anyagilag is meg kell érje bevonódni ebbe a nem könnyű rendszerbe.

Mint kifejtette, meglátása szerint az iskolák, a színházak és a színművészeti főiskolák együttesen olyan együttműködési, fejlesztési módokat kellene kidolgozzanak, hogy ezeken az órákon a színház és a dráma élő, hatásos és élvezetes fejlesztő eszköz lehessen oktatók és diákok számára egyaránt. „Ezzel az iskola is nyerne, a színház is és a társadalom is. Ezeknek az öntörvényű, különálló társadalmi szegmenseknek együtt kellene működniük ebben a kérdésben, rugalmasan, operatívan és amennyire lehet tekintettel lenni egymás működési rendszerére is.

és amíg önmagában nem kifizetődő egy ilyen állás, és csak kiegészítő keresetként elképzelhető, addig én más megoldást nem látok” – mutatott rá a szakember.