A keddi koszorúzáson áldást mondott Sánta Imre bikfalvi református lelkész és Gergely István (Tiszti), majd a megjelentek közösen elénekelték a Himnuszt és a Székely himnuszt. A koszorúzást követően a negyedszázados bálványosi folyamat során írt történelem képei elevenedtek meg a Grand Hotel Bálványos teraszát zsúfolásig megtöltő közönség előtt: levetítették a 25. Tusványos című dokumentumfilmet.

Makett- és alapkő-leleplezés

A bálványosi nosztalgiabeszélgetés után a jelenlévők a szálló közelében felépítendő amfiteátrum helyszínére járultak, ahol az alapítók leleplezték a „kultúra amfiteátrumának” méretarányos makettjét. A helyszínen – amely a jövőben koncerteknek, színművészeti előadásoknak ad otthont – Felicia Filip operaénekes négy nyelven elénekelte Európa himnuszát, az Örömódát, majd Bardócz Csaba református és Andorkó Attila unitárius lelkészek áldották meg az amfiteátrum alapkövét.

Az 1997. július 21-étől Bálványosról Tusnádfürdőre költözött szabadegyetem az új évezred hajnalán bővült ki a diáktáborral – ami a múló évek során „önmagát ösztönözve” Erdély egyik leghangsúlyosabb, magyarságot megszólító fesztiváljává nőtte ki magát.

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor gyökerei a kommunizmus éveibe nyúlnak vissza – ekkor a későbbi szervezők ugyan még csak álmodtak a demokráciáról, de már kikristályosodott az igény egy, a magyarokat összefogó, az őket érintő aktuálpolitikai témákat boncolgató előadások megszervezésére, a magyar–román párbeszéd elindítására.

A film felidézte az alapítók emlékeit, a felszabadult hangulatot, a szabadidős programokkal és szórakozási lehetőséggel együtt járó látogatószám-emelkedést. A szabadegyetem sokáig a magyar és román politikusok találkozójának helyszínéül is szolgált, a főelőadásokon a magyarországi és erdélyi magyar vezetők mellett felszólalt Emil Constantinescu egykori és Traian Băsescu jelenlegi román államfő is.

Betöltésre váró űr

Fél évszázados, a kommunizmus okozta hatalmas űr állt a háttérben, ami az erdélyi magyar értelmiségieket arra ösztönözte, hogy létrehozzák a szabadegyetemet. David Campanale, a BBC világhíradójának tudósítója kívülállóként látott rá az akkori körülményekre – mutatott rá a Történelmet írtunk című, a rendezvény alapítóit tömörítő panel moderátora, Maksay Ágnes.

Campanale a baráti hangulatú beszélgetésen kérdéssel indított: mire gondoltunk akkor, 1989 decemberének végén? „Arra, hogy jó együtt lenni, együtt ünnepelni, meghallgatni a különböző álláspontokat, vitafórumot szervezni, letenni a tolerancia alapköveit” – adta meg a választ a BBC tudósítója.

Sántha Attila kézdivásárhelyi költő, a rendezvény ötletgazdája úgy emlékezett, hogy ’89 december 27-ére virradóra „megváltották a világot”. „Egy tömbházlakásban beszélgettünk, ami odáig fejlődött, hogy létrejött a szabadegyetem ötlete. Úgy éreztük, hogy megváltottuk a világot. Óriási energia volt bennünk, negyvenen azon gondolkodtunk, hogy megtaláljuk a módot magunk kifejezésére” – mondta.

„Csak teoretikusai voltunk a szabadságnak”

Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke hozzátette, a helyszínválasztás Török Sándor korábbi kézdivásárhelyi polgármestert dicséri, „aki lokálpatriótaként úgy vélekedett, a legjobb helyszín a szabadegyetemhez Bálványoson lenne”.

„Én ugyan nem voltam jelen a kézdivásárhelyi megbeszélésen, de ott voltam 90 januárjában, amikor a Partiumba látogattak a székelyek, és beszélgettünk az elképzeléseikről” – idézte fel Toró. Szabó Miklós budapesti orvos humorosan jegyezte meg: akkor, a kommunizmus alkonyán még mindannyian laikusok voltak, olyan fiatalok, akik csak teoretikusai a szabadságnak. „Nem is igazán tudtuk, hogy mi a demokrácia” – idézte fel.

Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke 1990 márciusának marosvásárhelyi eseményeiről is beszélt a publikumnak. „Erdélyt a kommunizmusban is a multikulturalitás jellemezte, együtt vártuk a diktatúra bukását. Azt sokan elfelejtik, hogy a magyaroroszágiak jöttek először segíteni a változást követően – emelte ki. – 1990 márciusában tehetetlenül figyeltük, ahogyan a Szekuritáté megmaradt erői erőszakkal konfliktust szítanak a különböző nemzetiségek között. A történtek után az értelmiségiek kétségbeesetten keresték a partnereket, hogy megnyílhasson a román–magyar párbeszéd kapuja. A szabadegyetem egy fantasztikus együttműködési lehetőséget nyújtott.”

Az alapítók kézdivásárhelyi kiáltványa

Az 1989. december 31-én a Fiatal Angol Liberális-Demokraták, a Fidesz és a MADISZ kézdivásárhelyi szervezete képviselőinek – és egyben a Bálványosi Nyári Szabadegyetem alapítóinak – kézjegyével ellátott kiáltványban „Európa fiatal demokratái kifejezték közös eszméiket és törekvéseiket”. Ez képezte a mindössze hét hónappal később sorra került első bálványosi szabadegyetem alapgondolatát.

A négy pontba szedett kiáltványban hangsúlyozzák, hogy „Európa még mindig megosztott. A kontinens egységesülését nem lehet a kelet-közép-európai régió nélkül elképzelni. Tegyünk meg mindent, hogy a vasfüggöny maradványait is felszámoljuk”. A második pontban „üdvözlik a kontinens kommunista rendszereinek felborulását, illetve a piacgazdaságon és parlamentáris demokrácián alapuló rendszerek kialakulását”.

A harmadik pont hangsúlyozza, „hitet teszünk az emberi szabadságjogok megteremtése mellett. Követeljük a vallási, nemzetiségi kisebbségek közösségi jogainak feltétlen biztosítását”. A Székely Újságban is megjelent kiáltványból a kor cenzúrája kihúzta a közösségi jogokat. Az utolsó bekezdésben az aláírók „felkérik a Nyugat nemzeteit, kormányait, politikai szervezeteit, hogy minden eszközzel járuljanak hozzá Kelet-Közép-Európa forradalmainak sikereihez, a békés és demokratikus átmenethez”.