Az RMDSZ balratolódása

A csend haszonélvezője

A vita hiányának az RMDSZkétségtelen haszonélvezője volt. Az erdélyimagyarság „egységes képviseletének” akilencvenes évek elején kialakult politikai eszméje,mely 1993-ban a brassói kongresszuson politikai konstrukcióselvvé vált, nem igazán lett volnaösszeegyeztethető a maga bal-jobb polarizációjáttermészetes módon kialakító kisebbségitársadalom képével. Ezért, amennyibenmégis lettek volna viták, azokban az RMDSZ azokra atanokra támaszkodhatott volna, amelyek a bal-jobb relevanciamegszűnéséről szólnak. Ilyenek pedig bővenvannak a politika posztmodern értelmezésében,miközben erős a másik tábor is, amely a bal-jobbszembenállás fennmaradását, továbbimeghatározó voltát hirdeti a politikában.
A bal-jobb dichotómiaelutasításának Körösényi Andrásszerint három nagy hulláma volt: 1. a kétvilágháború között a „harmadik út”eszméje; 2. az „ideológia vége” felfogásaz 1960-as évek kezdetétől (Sartre példáularról írt, hogy a bal-jobb szembenálláselvesztette korábbi tartalmát, mivel a 20. századvégének arculata teljesen megváltozott); 3. aposztmaterialista értékrend térhódításaaz 1970-es évektől. Közülük mind a „harmadikút” tézisei, mind az „ideológiavége”-felfogás fogódzót nyújthatottvolna az RMDSZ-nek. Vitára azonban nem került sor, ígyaz RMDSZ-nek nem kellett semmilyen tézist szembeállítaniaa számára semmiképp sem kellemes bal-jobbkérdéssel.
A kérdés sokáigmegkerülhető volt, hiszen megalakulásakor az RMDSZ-nek a„romániai magyarság érdekvédelmiszervezeteként”, átfogó identitásbiztosítómozgalomként, egy „egész” nevében sikerültlegitimálnia önmagát, majd később – aNemzeti Egység Ideiglenes Tanácsában (CPUN) 1990elején kialakult egyezség nyomán – amegszerzett korporatív képviseleti státussal, ésa belőle fakadó jogosítványokkal, immárpártként is megszilárdította hegemóniájátaz erdélyi magyar nyilvánosság működtetőifelett.
A korporatív „egész”képviseletének pozíciója csak akkorkezdett megkérdőjeleződni, amikor – egyrészt – akülönböző politikai és kormánykoalíciókbanvaló részvétel eredményeinektermészetszerűen eltérő értékeléseivilágosan megjelentek a közbeszédben, másrésztpedig megjelentek azok a helyi konfliktusok, amelyek az RMDSZkorporatív logikájában nem találtakfeloldást, de a települési önkormányzatiszintű működés követelte valamilyen megoldásukat.Konfliktusok sokasága alakult így ki, de ezek nemrendeződtek a bal-jobb polarizáció kategóriáiszerint. Ennek oka az volt, hogy miközben az RMDSZ a kilencvenesévek vége felé kezdte elveszíteni„természetes” befolyását az erdélyimagyar nyilvánosságban (ennek oka az audiovizuálisszabályozások és a magántőke megjelenésevolt az írott sajtó területén),következésképpen egyfajta polarizációis megjelent a közbeszédben, ugyanakkor sikerültmegőriznie az alternatív politikai szerveződéseklehetséges erőforrásai feletti ellenőrzést.Sőt a politikai rendszerfenntartó alku részesekéntmegakadályozta a magyarság képviseletipluralizmusának kialakulását, minuciózusanlezárva még azokat a jogi surranópályákatis, amelyeken az RMDSZ szavazóbázisára igényttartó politikai alternatívák megjelenhettekvolna. Ez az a kontextus, amelyben az RMDSZ balratolódásamegfigyelhető.

Progresszió, modernizáció,Székelyföld

A bal-jobb megosztottság aválasztók és a politikusok számáraa legtöbb országban evidenciaszerű, mégis apólusok „tartalma” megfoghatatlannak tűnik. Aszembenállás ugyanis távolról sem tisztánideológiai: jórészt a modern politikairendszerek tartalomtól független működésébőlkövetkezik. Egyrészt abból, hogy a modernmediatizált politikában állandóváés megszemélyesítetté váltkormány–ellenzék szembenállás, másrészta polgárok (a szavazók) tömeges részvételeis kikényszeríti az egyszerűsítő polarizációt.Ugyanis kevés szavazó vezeti vissza a „liberalizmus”,a „konzervativizmus” vagy egyéb doktrinálisirányzat elveire a felmerülő kérdéseket;az egyszerűsítő bal-jobb séma viszont kielégítőorientációs eszköz legtöbb politikailagérdeklődő ember számára, mert kijelöli apolitikai verseny azon legfontosabb dimenzióját,amelyben mind a választók, mind a pártokkönnyedén el tudják helyezni magukat. A bal-jobbséma kitüntetett dimenzió: közvetít apolitika eszmei-ideologikus oldala és a napi szembenállásokdinamikája között, amely elsősorban a politikairendszer adottságait fejezi ki.
Mindebből következően, ha azerdélyi magyar politika bal-jobb polarizációjátvizsgáljuk, akkor mind a kialakult szembenállásokpartikularitásaira, mind pedig a programokra és azazokat megalapozó ideológiai és kulturálisattitűdökre figyelnünk kell. Az RMDSZ tekintetébena szembenállások két iránybanvizsgálandók. Vizsgálandó, egyrészt,a viszonya a román pártokhoz – helye a románpártrendszerben –, másrészt viszonya azerdélyi magyar ellenzékkel. Az alábbiakbanazonban csak a következő három kérdéskapcsán fogalmazok meg – egész röviden –néhány konklúziót: a) az RMDSZprogramjának ideológiai karaktere, b) az RMDSZmeghatározó személyiségeinek attitűdjei,c) az RMDSZ viszonya a román politikai rendszerhez.
Ha az RMDSZ programjátvizsgáljuk, akkor a „balratolódás”diagnózisa cáfolhatónak tűnik. A programgazdaságpolitikai és a reformmal kapcsolatos fejezeteia rendszerváltás első szakaszának mércéiszerint liberálisnak és középjobbkarakterűnek bizonyultak, a kulturális örökségtekintetében pedig a konzervativizmust idéztékrestauratív és restitutív elveikkel. Ugyanakkora program kezdeti emberi jogi tartalma az európai liberálisdemokráciák eszményének felelt meg.Elmondható tehát, hogy az RMDSZ első korszakánakprogramja ideológiailag egy konzervatív-liberálisszövetséget jelenített meg, amely kétségtelenülalapul szolgált a jobbközép besoroláshoz.
A rendszerváltás nagykérdéseinek lezárulásával azonbanezek a célok, programelemek kezdtek funkciótlannáválni az RMDSZ programjában, és előtűnt, hogynincs korszerű – az erdélyi magyarság konkrétés nyomasztó adottságaira válaszoló– társadalompolitikája. A korábbi korszakáltalánosságait továbbvivő programelemek2000 körül már inkább csak arra szolgáltak,hogy belőlük levezethető legyen mind a baloldali, mind ajobboldali politikákhoz való csatlakozás.Egyszóval: a program az RMDSZ koalícióspotenciáljának megalapozójávázsugorodott.
A bal-jobb skálán valóelhelyezkedés szempontjából ennek az lettkövetkezménye, hogy a politikai attitűdelemek váltakmeghatározóbbakká. Egyetlen fontos attitűdelemetemelünk most itt ki: a progresszió eszméjéhezvaló viszonyt, amely a történeti bal alapvetőparadigmája és szemlélete, különösképpen,ha a haladáshit minden kérdésbe behatolómércévé kezd válni.
A progresszió baloldalifelfogásában a történelem irányaelőre ismert (a marxizmus ebből faragta a „fényes jövő”logikáját), a „haladók” ezért előretudják, ki a jövő és ki a múlt embere.Markó Béla kijelentése – hogy Tőkés amúlté – ebbe illik bele. Még fontosabb azonbana modernizáció ebből eredeztethető értelmezése.A baloldali gondolkodás számára a modernizáció„objektív” folyamat, tőlünk függetlenülkövetkezik be, alkalmazkodnunk kell hozzá; a„tradicionális” és a „modern” pedig egymástkölcsönösen kizáró fogalmak, minéltöbb van az egyikből, annál kevesebb hely marad amásiknak. Ezért kell kivárni – vélik azRMDSZ „főáramában” –, hogy a modernizáció„emelje föl” a Székelyföldet, mert csak utánajöhet az autonómia mint megengedhető-elfogadhatótradicionális keret. Hogy az ne húzza vissza ezt arégiót.

A struktúrakonzervatív szövetség

Az uralkodó RMDSZ-diskurzusimmár több mint egy évtizede a strukturálatlanulegységes, „lenti” társadalomhoz szól, olyan– „etnikai érzületében” egységesültnektekintett – páriatársadalomhoz, amilyenhez hasonló,tagolatlan tömegbázist az egész térségbena posztkommunista gyűjtőpártok képzeltek el maguknak.Ennek a látásmódnak többrétű agyökere, nem független – többek közt – attóla közéleti-értelmiségi beállítódástól,amely a romániai kommunista rendszer hatalmi szerkezetének1968-as átalakulása hozott. Az 1968-as kommunista„liberalizációs fordulatot” követően alakultki – amint azt a csíkszeredai KAM kutatói feltárták– az a közéleti-értelmiségi attitűd,amellyel az akkori magyar vezetők „csendes népilegitimációval” a „lenti” (magyar) társadalomés a Ceauºescu által kialakított, újhatalmi struktúra közötti közvetítőkkéváltak.
A „csendes közvetítés”e formája folytonosságot teremt az 1989 előtti ésutáni világ között. Ehhez adódik azRMDSZ „struktúrakonzervativizmusa”, amellyel igyekszikmegőrizni az 1990-ben kialakított politikai rendszeralapvető, a román posztkommunista elit érdekeire épülőhatalmi szerkezetét (a választási éspárttörvény módosításaiigazolják ezt). Ezzel a struktúrakonzervatívattitűddel azonban az RMDSZ a baloldal közelében találjamagát. A „struktúrakonzervativizmus” képviselőiugyanis világnézetileg (elvileg) bárkiklehetnek, a posztkommunista térségben azonban – amintezt sokan leírták – a struktúrakonzervatívokaz átmenet aktuálisan kialakult hatalmi-gazdaságirendjét igyekszenek fenntartani; ezek pedig nem másokvoltak, mint maguk a posztkommunista pártok ésutódpártok (ez a helyzet Romániában2004-ig állt fenn egyértelműen).
Ezzel magyarázható azértékkonzervativizmus (a hagyományos, jobboldalikonzervativizmus) radikalizmusa, erőteljes szembefordulásaezzel a renddel, amely csendes kontinuitást mutatva az 1989előtti világgal, önmagát azzal próbáljaigazolni, hogy felcseréli a jót a korszerűvel. AzRMDSZ és ellenzéke (MPSZ, EMNT, SZNT) viszonya – ezma már világosan látszik – szintén ebbekeretbe kezd beleilleni: itt találjuk egyrészt astruktúrakonzervatívvá, tehátbaloldalibbá vált RMDSZ-t, másrésztviszont szembesülünk azzal, hogy erőforrások éssaját stratégia híján az erdélyijobboldal nem tudott igazán értékkonzervatívváválni. A nagy stratégiai hiba, amit elkövetett:nem dolgozott ki saját programot, hanem az eredetiRMDSZ-alapító eszmék hitelesebb képviseletétpróbálta magának vindikálni.
Mindezt összefoglalva, sajátosideológiai pályaívet kapunk. Az RMDSZ sikereskonstrukciója, mely a brassói kongresszuson jöttlétre, egy
liberális-konzervatív szövetségeredménye volt. A liberálisok fogalmazták meg aSzövetség önkormányzati modelljét, abelső pluralizmus intézményesítését,a konzervatív vonulat pedig összekapcsolta a programban akollektív jogok európai eszméit a kétvilágháború közöttiautonómiatörekvések tradícióival.Később, a 90-es évek végétől, 2000után, amikor a koalíciós potenciálmegőrzése vált az RMDSZ legfontosabb stratégiaicéljává, előtérbe kerültek astruktúrakonzervatív vonások, amelyek viszontbaloldali-posztkommunista vonásokat kölcsönöztekaz RMDSZ-nek.