Az örmény genocídiumra emlékeztek Vásárhelyen

A felszólalók az 1915-ös törökországi mészárlások, vérengzések történetét, illetve az azt megelőző korszakot ismertették.

Nyitóbeszédében Puskás Attila, a Marosvásárhelyi Örmény–Magyar Kulturális Egyesület elnöke emlékeztetett, hogy Törökország száz év távlatából sem ismeri el a történteket. De egyúttal leszögezte, „nem minden török bűnös, ahogy nem minden német náci”. „A múlttal való szembenézés a gyógyuláshoz vezet még akkor is, ha fáj. Sajnos ezt a török kormány nem akarja megtenni” – fogalmazott Puskás Attila.

Hogy milyen események előzték meg az 1915-ös vérengzést, milyen helyzetben volt az első világháborúban és az azt megelőző korszakban Törökország, arról Berekméri Róbert történész-levéltáros beszélt, összefoglalva mindazt, ami az Oszmán Birodalommal történt, a nagyhatalmakhoz fűződő kapcsolatait, a modern török állam megalakulását. Az általánostól a részletekhez vezetett előadásával Garda Dezső történész, aki ismertette a genocídium előzményeit, amelyek a 19. századba nyúlnak vissza.

Térképpel és statisztikai adatokkal szemléltette Puskás Attila azt, hogy az örmény genocídium nem egy katonai cselekedet volt, hanem jól megtervezték, majd szisztematikusan véghezvitték azt. Az örmény múlt kutatója városok és vidékek kiürítését ismertette, a kivégzések módszereit, azt, hogy a törökök nem kíméltek senkit, a hadköteles férfiak után a nőket, a kisgyerekeket és az aggokat mészárolták le, ha kellett, cselhez folyamodtak, hogy egy-egy árvaházból kikérjék a gyerekeket, és hidegvérrel meggyilkolják.

Az a kevés próbálkozás, amely az örmények mentését célozta, csekély sikerrel járt. Voltak gyerekek, akiket aprópénzért megvásároltak a törökök, majd törökként nevelték fel őket, voltak, akiket a sivatagba hajtottak, és néhányan életben maradtak. Baruir Nercessian kisgyerekként úgy menekült meg, hogy édesanyja eladta egy töröknek.

A túlélő angolul megírt visszaemlékezéseit Kaáli Nagy Botond újságíró fordította magyarra, aki elmondta, nagy élményt jelentett számára a fordítás, még ha nem is megjelenésre írta a szerző. „Ajánlom mindenkinek, első kézből ismerhetik meg, mi történt 1915-ben az örményekkel” – mondta.

Az előadások közötti szünetekben Borsos Edit énekelt, Ávéd Éva zongorázott. A rendezvényt örményországi fiatalok is megtisztelték jelenlétükkel. A megemlékezés a belvárosi római katolikus plébániatemplomban szentmisével, majd az udvaron közös gyertyagyújtással zárult.