Az igazi öröm a közönség öröme – beszélgetés Gergely Balázs főszervezővel a Kolozsvári Magyar Napokról

– A tavaly először megrendezett Kolozsvári Magyar Napok előtt azt nyilatkozta: a hitetlenkedés falát kellett áttörni, az emberek ugyanis nem hitték el, hogy meg lehet szervezni egy ilyen kaliberű magyar rendezvénysorozatot. Idén mennyivel volt könnyebb a dolguk?

– Az idei munka az első pillanattól kezdve érezhetően más volt, mint tavaly. Mindenki rájött arra, hogy ez egy működő rendezvény, amelyre van igény. Nem túlzok, ha azt mondom, mindenki alig várta, hogy végre nekilássunk a szervezésnek. Másodszor a programokat összeállító civil szervezetek hozzáállása is más. Már a tavaly nagy számban jelentkeztek, idén még többen, és a programok palettája is még szélesebbé vált. Érezhető, hogy az országos és helyi civil szervezetek is komolyan készültek az eseményre. Harmadsorban pedig támogatók nélkül elképzelhetetlen egy rendezvény megszervezése, függetlenül attól, hogy magyar vagy román állami forrásokról, vagy a magánszféra támogatásáról van szó. Ilyen értelemben szintén pozitív fejleményekről tudok beszámolni. A tavalyi rendezvény sikere, médiavisszhangja és az emberek érdeklődése a támogatókra is ösztönző hatással volt. Idén sokkal könnyebben és bőkezűbben járultak hozzá a rendezvénysorozat megszervezéséhez, amiért nagyon hálásak vagyunk. Ennek köszönhetően kétszer nagyobb költségvetéssel dolgozhatunk, ami reményeink szerint a programok gazdagságában és minőségében is megnyilvánul majd.

– Mi az, ami másképp történik idén, illetve mi marad változatlan?

– Az eseménysorozat struktúrája gyakorlatilag ugyanaz, mint tavaly, amikor igyekeztünk világosan meghatározni, rövid, közép- és hosszú távú céljainkat. Azt mondtuk, Kolozsvárt Erdély kulturális fővárosának tekintjük, ehhez méltó módon Erdély kulturális seregszemléjét szeretnénk megvalósítani. Ez nem könnyű feladat: évek kellenek, amíg ehhez felnő egy rendezvény. Ami a struktúrát illeti, pozitív visszajelzések érkeztek a közönségtől és a civil szervezetektől egyaránt, ezért nem volt értelme változtatni rajta. Az idei esemény annyiban különbözik a tavalyitól, hogy igyekeztünk nagyobb hangsúlyt fektetni a rendezvény kulturális jellegére. Ugyanakkor odafigyeltünk azokra a célcsoportokra, melyeket nem feltétlenül csak a kultúra érdekel. Ifjúsági, illetve más szórakoztató programokból bárki talál neki tetszőt. Amiben hiányérzetem van, az, hogy idén sem sikerült olyan mértékben nyitni a külvárosok felé, mint ahogy szerettük volna. De ez még csak a második Kolozsvári Magyar Napok, közép- és hosszú távú építkezés előtt állunk. Remélem minden évbe új, pozitív dolgokat sikerül hozzátenni az amúgy stabil alapokhoz.

– A programból úgy tűnik, rendezvénydömpingre számíthatunk. Nem tartanak attól, hogy a közönség elvész az események kavalkádjában?

– Ez az egyik kényes pontja annak a struktúrának, amellyel a tavaly a rendezvényt elindítottuk. Az eredeti elképzelés abból indult ki, hogy Kolozsváron van a székhelye a legtöbb erdélyi civil szervezetnek, ráadásul az egyházaktól az egyetemekig rengeteg érdekelt fél van, aki a szervezésbe is beszállna különböző programokkal. Tavaly úgy terveztük, erre építjük a rendezvénysorozatot, mindenkit szívesen látunk. Ennek van egy hátulütője is: ha nagyon nagy a lelkesedés – mint ahogy most, és a tavaly is az volt –, kialakulhat a programdömping, és ez akár azt eredményezheti, hogy párhuzamosan több olyan program  fut, amely ugyanazt a célcsoportot szólítja meg. A bőség zavarával küszködhetnek az emberek, ezt a kritikát már tavaly is megkaptuk. Az a gond, hogy ezt nagyon nehéz kiküszöbölni, nem mondhatjuk senkinek azt, hogy nincs szükség a programjára. Ez nem volna korrekt. A gondot úgy próbáltuk enyhíteni, hogy a tavalyi négy és fél napos rendezvényt hét és fél naposra bővítettük. Gyakorlatilag még így is fennáll a veszély. Úgy tűnik, hogy valamennyi intézmény és civil szervezet programjához nyolc nap kevés. A mentalitásunkon kell változtatni: fogjuk fel, hogy Kolozsváron az év 365 napja magyar nap, anélkül, hogy egy rendezvény keretébe foglalnánk. Látva a kolozsvári magyar közönség igényeit, a magunk részéről arra fogunk törekedni, hogy az év 365 napjára szélesítsük ki a programkínálatot.

– Pár nap múlva kezdődik a rendezvénysorozat, hogyan alakul a költségvetés?

– Pillanatnyilag a teljes költségvetés 80 százalékának megfelelő összeggel rendelkezünk, még másfél hetünk van arra, hogy a hiányzó részt megszerezzük. Optimista vagyok, hiszen a finanszírozási igények és a támogatók elvárásai megfelelnek egymásnak.

– Mit kínál a román ajkú kolozsváriaknak a rendezvény, különös tekintettel arra, hogy az utóbbi időben kiéleződött a két etnikum közötti ellentét?

– Ha nagyon cinikus akarnék lenni – és az leszek –, akkor azt mondanám, hogy mindenképpen többet, mint amennyit a polgármesteri hivatal által szervezett városnapok kínáltak a magyar közösségnek. Odafigyeltünk arra, hogy a román nemzetiségűek is élvezhessék a programokat. Nyilvánvalóan van egy szint, ameddig ez lehetséges, hisz nem lehet minden rendezvényre tolmácsot fogadni. Ráadásul sok rendezvény nem is keltetné fel a román emberek érdeklődését. Több olyan rendezvényünk van, amely kétnyelvű lesz, igyekeztünk a programfüzettől kezdve a reklámanyagokig, plakátokig, mindent két nyelven elkészíteni. A honlapunk is kétnyelvű. Úgy gondolom, hogy a románságot elsősorban a zene és az olyan rendezvények érdekelhetik, amelyeknél a nyelv nem jelent akadályt. A képzőművészet ilyen és meg vagyok győződve róla, hogy a Száztagú Cigányzenekar koncertjén tömegesen vesznek majd részt románok. Gondoskodtunk róla, hogy ne legyen egyoldalú a rendezvény, célunk az, hogy megismertessük a magyar kultúrát a románokkal is.

– Melyek azok az események, amelyeket Ön biztosan nem hagy ki? Mit emelne ki a programok közül?

– Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Ez olyan, mintha a szülőket arról kérdeznék, melyik gyereküket szeretik jobban. Mindengyikhez annyira kötődünk – a teljes szervezőcsapat nevében mondom –, annyi munkánk, energiánk van benne, hogy legszívesebben mindenikre elmennénk. Ez persze fizikailag képtelenség. A kedvenceim közé a gyerekprogramokat, a gasztronómiát, a képzőművészeti kiállításokat és az esti nagy koncerteket sorolnám, anélkül, hogy valamilyen sorrendet állítanék fel.

– Mit remél a mostani rendezvénysorozattól?

– A legfontosabb, hogy zökkenőmentesen bonyolítsuk le a második Kolozsvári Magyar Napokat. Kolozsváron eléggé kiélezett a helyzet nemzetiségi viszonylatban, ráadásul nem könnyű megszólítani az embereket. A szervezőknek az jelenti a legnagyobb örömöt, ha a rendezvény, amelyet kitaláltak és megvalósítottak, megfelel a közönség igényeinek. Az igazi örömöt a közönség öröme jelenti.