Az állam is kell a szövetkezeti rendszer kiépítéséhez

– fogalmazott a Krónikának az EMGESZ leköszönő elnöke.

A valóságban mégsem ilyen jó a szervezet megítélése, hiszen az RMDSZ több tisztségviselője is a néppárt holdudvarába tartozó szervezetként skatulyázta be a gazdák egyesületeinek szövetségét. Amit az EMGESZ vezetői azért tartanak méltánytalannak, mert az RMDSZ-hez köthető gazdaszervezeteket jórészt a szövetség színeiben politizáló parlamenti képviselők vagy szenátorok vezetnek, tehát az ő esetükben sincs szó „teljes” függetlenségről.

– egyes szervezetek monopóliumra való törekvése, amelynek az erdélyi magyar gazdák látják a kárát, hiszen nincs egységes fellépés és egységes vízió arról, hogy milyen jövőt képzelünk el a magyar gazdatársadalom számára.

Leértékelődnek a családi gazdaságok

Nem lehet eltekinteni az európai uniós trendektől sem, melyek arról tanúskodnak, hogy a családi gazdaságok egyre jobban visszaszorulnak az agrárium keretében. „Ennek számos oka van, de talán a legszembetűnőbb a gazdák folyamatos kiöregedése. Másrészt a birtokok mérete miatt versenyképességi problémák jelentkeznek, azaz a kisebb területeken gazdálkodók egyre nehezebben tudnak megméretkezni a nagyokkal a piacon” – magyarázta Csomortányi.

Az általános európai jelenséget Romániában a bukaresti agrárvezetés hibás mentalitása súlyosbítja.

Ehhez a Bukarest–Erdély-szembenálláshoz hátráltató tényezőként még hozzáadódik az erdélyi magyar gazdák hátrányos megítélése. Csomortányi szerint a magyar gazdák diszkriminációjáról felmérések ugyan nincsenek – ezt az elmúlt harminc évben senki nem kutatta –, de a benyomások és a helyi tapasztalatok alapján nyugodt lélekkel kijelenthető, hogy a megpályázható agrártámogatások terén az erdélyi magyar gazdák nagyon le vannak maradva, sokfelé észlelik a diszkriminációt. Ennek egyik példája a volt állami birtokok privatizációja után kialakult új tulajdonosi hálózat nemzetiségi összetétele.

Az EMGESZ szakembereinek megítélése szerint Erdélyben egyre nehezebb kisgazdaként talpon maradni, ráadásul magyar gazdaként még nehezebb. Ezt a trendet az utóbbi években súlyosbították a PSD-kormányok, habár Csomortányi szerint az agrárszektorban volt a legkisebb kártétel. De a legutóbbi agrárminiszter viszonylagos szakmai segítőkészsége sem jelentett sokat az agrárágazat számára. Ahogyan az élet más területeiről, a mezőgazdaságból is hiányzott és hiányzik az átfogó stratégiai elképzelés.

„Olyan körülmények között, amikor az ország lakosságának 45 százaléka falun él, és mintegy kétmillió ember gyakorlatilag középkori típusú, önellátó gazdálkodással foglalkozik, szakmailag jól átgondolt, alapos stratégia nélkül esély sincs a romániai mezőgazdaság újratervezésére” – fogalmazta meg látleletét Csomortányi István. A nagyváradi politikus szerint ezzel a jövőtervezéssel már nem lehet várni, hiszen az elmúlt négy esztendő is elfecsérelt idő volt, miközben a multinacionális nagyvállalatok és külföldi magánszemélyek egyre nagyobb kiterjedésű termőföldeket vásárolnak fel országszerte.

Az értékesítés a legnehezebb

Az EMGESZ az elmúlt években gazdaképzéssel, gazdakataszterek összeállításával, hazai és magyarországi tapasztalatcserék szervezésével és több kistérségi vásár megszervezésével igyekezett segíteni az erdélyi magyar gazdákon. Csomortányi elismeri, hogy a reális szükségletekhez képest ez csepp a tengerben, de már önmagában azt nagy eredménynek tartja, hogy egy-két évtizedes kihagyás után sok vidéken ők szervezték újra a gazdaegyesületeket. És nemcsak Bihar, Szatmár és Szilágy megyében, hanem Székelyföld több kistérségében is.

Néhány dél-erdélyi fehér folttól eltekintve az EMGESZ-nek ma már egész Erdélyben jól működő hálózata van. A kolozsvári és nagyváradi helyi termékek vásárát Csomortányi olyan kezdeményezésnek tartja, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Amit folytatni, terjeszteni kellene, hiszen egyre nagyobb az érdeklődés iránta.

A hazai gazdák legnagyobb gondját, az értékesítést azonban az EMGESZ, de a többi magyar és román gazdaszervezet sem tudja megoldani. Csomortányi szerint ehhez gyökeres állami koncepcióváltás kell. Életképes alternatíva lehetne a szövetkezeti háttér. Székelyföldön már van néhány sikeres kezdeményezés, de a Partium ilyen szempontból egy nagy fehér folt. Az EMGESZ szakemberei sokszor tárgyaltak erről, szakmai fórumok is születtek, de látni kell, hogy hatékony állami beavatkozás nélkül a „szövetkezetesítés” nehezen kivitelezhető.

A helyzet mai állása szerint Bukarestben sokkal nagyobb az érdekérvényesítő szerepük, mint a gazdáké” – fogalmazott az EMGESZ vezetője.

A hangyamodell a járható út

Ezzel szemben életképes lehetne a jól bevált magyar modell, amit még a 19. század második felében szerveztek meg az Osztrák–Magyar Monarchiában a hangyaszövetkezeti rendszer égisze alatt. Az integráció egyesületi keretben zajlott, azaz nem külső gazdasági szereplők profitigényei szerint.

Ehhez hasonló rendszer több nyugat-európai országban is működik, és szép eredményeket érnek el a gazdák termékeinek forgalmazásával. A romániai, erdélyi körülmények között a gazdaegyesületek által működtetett mezőgazdasági és értékesítő cégek tudnák ezt a munkát jól végezni. Ezeknek a közösségi vállalkozásoknak gyengébb években lenne kiemelkedő szerepük, hiszen a gazdákat nem semmiznék ki, illetve nem húznák le róluk a hetedik bőrt is, ahogyan ma sok profitorientált nagyvállalat teszi, ellehetetlenítve a kistermelőket.

Csomortányi nem látja járható útnak, hogy az erdélyi magyar közösség mindenért Budapesten kilincseljen, miközben nagystílűen megpróbálja kikerülni a Bukarestben elvégzendő érdekérvényesítő munkát. „A magyar kormány illetékesei nehezen tudnak az erdélyi magyar gazdákon segíteni, nagyon nehéz Budapestről szervezni szövetkezeti hálózatot.

Mi ennek az országnak vagyunk az adófizető állampolgárai, innen fogva nem lehet háttérbe szorítani a bukaresti érdekérvényesítést az agrárium területén sem” – jelentette ki Csomortányi István, az EMGESZ leköszönő elnöke.