A mostani chatbotok már nemcsak válaszolnak, hanem olyan élményt képesek nyújtani, mintha egy személlyel beszélgetnénk
Fotó: Orbán Orsolya
A terápia egy emberi kapcsolatban történik, egy robottal nem létesíthetünk emberi kapcsolatot, még akkor sem, ha ez az érzésünk keletkezhet – mondta a Krónikának Szabó Krisztina Gabriella. A kolozsvári pszichoterapeuta, tréner az Ép ész vs. gép ész című cikksorozatunk legújabb részében beszélt az AI-chatbotokkal való beszélgetésről, illetve ennek veszélyéről, a mesterséges intelligencia felelős használatáról a mentális jóllét támogatásában, tanácsokat adva azoknak, akik rendszeresen beszélgetnek egy robottal lelki kérdéseikről.
2026. április 25., 15:002026. április 25., 15:00
– Tanácsért, megnyugtatásért, sőt olykor terápiás beszélgetésért is egyre többen fordulnak AI-chatbotokhoz. Sokan éjszaka írnak rájuk, amikor nincs elérhető szakember, mások azért, mert gyors, strukturált, ítélkezésmentes válaszokat kapnak, vagy mert könnyebb egy algoritmus előtt megnyílni, mint egy embernek. Mit jelez ez a jelenség a társadalmunk mentális állapotáról? Hiányt pótol a mesterséges intelligencia, vagy inkább egy mélyebb kapcsolati válság tünete?
– Érdemes ezt időben is elhelyezni, mert akkor jobban érthető, mi történik. Már a ’60-as években megjelent az első terápiás chatbot, az ELIZA, amely egy kliensközpontú terapeuta válaszait próbálta utánozni. Tehát a törekvés, hogy jobban megértsük és modellezzük gondolkodásunkat, egyáltalán nem új dolog. Jobban ismerjük a napjainkhoz közelebb álló Amazon Alexa vagy Google Assistant beszélgető asszisztenseket, melyeket már nagyon sokan használtak, mégsem merültek fel ugyanilyen erővel aggodalmak ezzel kapcsolatban.
Vajon miért? Talán mert a mostani chatbotok már nemcsak válaszolnak, hanem olyan élményt képesek nyújtani, mintha egy személlyel beszélgetnénk.
Megjelent egy eszköz, ami kapcsolatot szimulál – és ez teljesen új helyzetet teremt. És mint minden eszköz, kétélű: attól függ, hogyan és mire használjuk.
Van egy nagyon természetes emberi dinamika is: az emberek használják, mert van és elérhető, mert kíváncsiak rá és mert kipróbálható. Ha pedig azt tapasztalják, hogy segít, vagy egyszerűen jó érzés vele „beszélgetni”, akkor tovább használják. És innen egy fokozatos elmélyülés történik: egy kérdés, még egy kérdés, aztán egy személyesebb téma... Mert kecsegtető az, hogy mindig elérhető, soha nem fáradt, nem ítélkezik (bár egy 2025-ös Stanford-tanulmány szerint az AI chatbotok is nyújthatnak stigmatizáló válaszokat).
Szabó Krisztina Gabriella pszichoterapeuta szerint az AI nagyon hasznos lehet gyakorlási térként, de nem tudja ugyanúgy tartani a terápiás teret, mint egy képzett szakember
Fotó: Facebook/Szabó Krisztina Gabriella
Ez teljesen emberi. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez kizárólag az ellátórendszer hiányáról szól. Igen, mindig lehet javítani a hozzáférést – de közben sok helyen léteznek krízisvonalak, elérhető szakemberek, sőt akár ingyenes lehetőségek is. A nehézség gyakran inkább az, hogy az emberek:
És szerintem itt jön a mélyebb réteg: ez a jelenség legalább annyira szól nevelésről és pszichológiai kultúráról, mint technológiáról. Nem tanultuk meg igazán:
Tehát, amit látunk, több dolog találkozása:
És talán a legfontosabb kérdés nem az, hogy használjuk-e az AI-t – mert használni fogjuk.
Hanem az, hogy meg tudunk-e tanulni vele együtt biztonságosan és éretten működni.
A terápia egy emberi (terápiás) kapcsolatban történik
Fotó: Illusztráció: Shutterstock
– Több, egymástól független tanulmány is arra jutott, hogy habár a mesterséges intelligencia fűtötte terápiás robotok rövid távon képesek javítani az alanyok hangulatát, hosszú távon egyáltalán nem tudják pozitív irányba terelni pszichés egészségüket. Erre jelenleg csak a személyes kezelések képesek. Felmerül a kérdés: átveheti-e valaha az AI a pszichoterapeuták szerepét? Vagy alapvetően más funkciót tölt be – gyors válaszokat ad egy felgyorsult, bizonytalan világban, de nem tud valódi terápiás folyamatot tartani?
– Az AI nagyon hasznos lehet gyakorlási térként, például önreflexiós eszköz, pszichoedukáció, naplózás, strukturálás, önmonitorozás, érzelmek megfogalmazása, különböző gyakorlatok ismertetése (légzőgyakorlatok, meditációk, relaxációs gyakorlatok, stb.) szempontjából, de nem tudja ugyanúgy tartani a terápiás teret, mint egy képzett szakember.
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság tanácsadói szerint a jelenlegi rendszerekből hiányoznak azok a kulcsképességek, amelyek a mentális egészségügyi ellátáshoz szükségesek, például a kockázatfelmérés, a kontextus mély megértése vagy a kulturális kompetencia, tehát álláspontja szerint az AI-nak augmentatív (kiegészítő – szerk. megj.), nem pedig helyettesítő szerepe kell legyen a klinikai ellátásban.
Az AI-nak csak kiegészítő szerepe kell legyen a klinikai ellátásban
Fotó: Orbán Orsolya
– Hol van az a pont, ahol már nélkülözhetetlen a szakmai és emberi jelenlét?
– Szerintem a kettőt nem helyezhetjük egy kontinuumra. A terápia egy emberi (terápiás) kapcsolatban történik. Egy robottal nem létesíthetünk emberi kapcsolatot, még akkor sem, ha ez az érzésünk keletkezhet.
A chatbot szerepe nem helyettesíteni az embert, hanem hatékonyabbá tenni tevékenységét.
Hogyan hat a vizuális kommunikációra a mesterséges intelligencia (MI/AI)? Elveszi-e a reklámgrafikusok munkáját? Balázs Zoltán egyetemi adjunktussal, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) művészeti tanszékének vezetőjével jártuk körül a témát.
– A WHO és több nemzetközi szakmai szervezet már évekkel ezelőtt hangsúlyozta az etikai és biztonsági kockázatokat, a Stanford Egyetem kutatóinak friss tanulmánya szerint pedig a mesterséges intelligencián alapuló chatbotok megbélyegezhetik a mentális egészségi problémákkal küzdő felhasználókat, és helytelen, esetenként veszélyes válaszokat adhatnak. Mi a legnagyobb veszély a mentális egészség terén: a félrevezető tanács, a túlzott bizalom, a krízishelyzetek nem megfelelő kezelése, vagy inkább az érzelmi kötődés egy algoritmushoz?
– Szerintem a legnagyobb veszély abból fakad, hogy a chatbotot valami olyannak tekintjük, ami nem. Felruházzuk emberi tulajdonságokkal, készpénznek vesszük válaszait, átruházzuk rá a döntéseket, a felelősséget.
Ezek a veszélyek pedig bármit jelenthetnek, ami rossz befolyás kategóriájába tartozik, mind rövid távon (pl. öngyilkosság támogatása), mind hosszú távon (pl. a személy téves képet alakít ki önmagáról, vagy a reális kapcsolatokról).
A szakember szerint meg kell tanítsuk az embereket segítséget kérni és nyújtani
Fotó: Illusztráció: Shutterstock
– A terápiás robotokkal folytatott beszélgetések ugyanakkor sokszor a kapcsolódás élményét adják. Valóban elidegenedtünk egymástól, és ezért fordulunk gépekhez, vagy inkább új eszközöket találtunk a kapcsolódásra, amelyek bizonyos hiányokat pótolnak?
– Nem hiszem, hogy a robotok miatt idegenedtünk el egymástól. Az intimitás egy olyan érték, amit tudni kell gondozni, minden implikált oldalról, ahhoz, hogy meglegyen és virágozzon. Ez azt jelenti, hogy egyénileg és társadalmilag tudnunk kell tisztelni magunkat és másokat, a másságot még akkor is, ha nem tetszik, vagy nem értünk egyet, meg kell tanulnunk az együttérzés és az önegyüttérzés művészetét (ítélkezés helyett), meg kell tanulnunk támogató módon viszonyulni önmagunkhoz és másokhoz.
Meg kell tanulnunk kommunikálni. És igen, meg kell tanítanunk az embereket segítséget kérni és nyújtani. Meg kell tanulnunk „emberinek” lenni.
Mindannyian. Az intimitás sérülékenységet jelent, és nem könnyű ezt felvállalni, ha nincs meg a biztonságos közeg. Sőt, ártalmas is lehet, mert az emberek is tévedhetnek, vagy megsebesíthetnek.
Szóval, az intimitás, a meghittség, illetve az elidegenedés kontextusfüggőek. Van, ahol jobban alakul, van, ahol kevésbé, és ott, ahol hiányzik a pszichológiai kultúra, az emocionális kultúra, a fizikai vagy emocionális biztonság, nem nagyon számíthatunk arra, hogy az emberek nyíltak legyenek, hogy tudjanak támogatóan viszonyulni önmagukhoz és másokhoz.
Ne felejtsük el, hogy a „társadalom” mi vagyunk. És szükséges, hogy mindannyian járuljunk hozzá ahhoz a világhoz, amiben szeretnénk élni, elsősorban azzal, hogy energiát fektetünk abba, hogy megértsük és fejlesszük önmagunkat.
A legtöbb ember elmondhatja magáról, hogy (emberi) szeretetre vágyik. És bármennyire furcsán is hangozhat: ahhoz hogy valóban ereje lehessen a szeretetnek, nem maradhat az érzések és a gondolatok világában. Az érzéseink, a gondolataink jönnek és mennek, csomó minden függvényében változnak. Viszont ha szeretnénk jól vigyázni magunkra (egyéni és közösségi szinten), célszerű lehet a szeretetre úgy tekinteni, mint egy készségegyüttesre, ami – szerencsére – megtanulható és gyakorolható.
de az igazi kapcsolódás és az igazi „emberré” fejlődés csak igazi, emberi kapcsolatokban tud létrejönni.
A gyógyulás mélyebb folyamataihoz emberi jelenlét, felelősség, kapcsolat és szakmai ítélőképesség kell
Fotó: Pexels
– Ha felelősen szeretnénk használni az AI-t a mentális jóllét támogatásában, milyen keretekre, szabályozásra és nevelésre lenne szükség? Mit tanácsolna azoknak, akik már most rendszeresen beszélgetnek egy chatbottal lelki kérdéseikről?
– A WHO is hangsúlyozza, hogy az AI egészségügyi használata csak akkor elfogadható, ha az emberi jogok, az autonómia, a biztonság és az elszámoltathatóság marad a középpontban. A felelős használathoz legalább négy dolog kell.
Az első a transzparencia: a felhasználó mindig pontosan tudja, hogy géppel beszél, mire képes és mire nem. Az EU AI Act kifejezetten előírja a chatbotokkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettséget, és a szabályozás fokozatosan lép életbe; az átláthatósági szabályok 2026-ban válnak alkalmazandóvá.
A második a biztonsági protokoll: legyen kötelező krízisdetekció, emberi átirányítás, vészforgatókönyv, és tilos legyen úgy kommunikálni, mintha az eszköz pszichoterápiát végezne, ha erre nincs bizonyított jogosultsága és felügyelete. Az APA (American Psychological Association – Amerikai Pszichológiai Társaság) szerint a legtöbb ilyen technológia nem rendelkezik megfelelő tudományos validációval, biztonsági protokollokkal vagy szabályozói jóváhagyással.
A harmadik a független kutatás és audit: ne a fejlesztő mondja meg egyedül, hogy a termék „segít”, hanem legyenek átlátható, magas minőségű vizsgálatok, utókövetés, torzításvizsgálat és incidensjelentés. Ezt az APA külön ajánlja, a WHO pedig az elszámoltathatóságot és a minőségbiztosítást hangsúlyozza.
A negyedik az AI-műveltség: a fiatalokat, szülőket, pedagógusokat és klienseket meg kell tanítani arra, hogy az AI nem barát, nem terapeuta, nem erkölcsi tekintély, hanem eszköz. Hasznos lehet, de kritikusan kell használni. Az EU AI Act már az AI literacy (mesterségesintelligencia-műveltség) kötelezettségét is nevesíti.
A gyakorlati tanácsom azoknak, akik már most is lelki kérdésekben chatbottal beszélgetnek, hogy használják önreflexióra, naplózásra, kérdésrendezésre, pszichoedukációra, gyakorlásra, de ne végső igazságforrásként; ne maradjanak egyedül azzal, amit kapnak; és ha visszatérően ugyanazokkal a fájdalmakkal találkoznak ugyanabban a formában, ez jele lehet annak, hogy inkább emberi támogatásra vagy segítségre van szükségük.
Az AI a mentális egészség és jóllét terén valószínűleg velünk marad, és lehet hasznos is. De nem azért, mert „digitális terapeuta”, hanem mert bizonyos körülmények között tud támogatni, strukturálni, áthidalni. A gyógyulás mélyebb folyamataihoz azonban ma is emberi jelenlét, felelősség, kapcsolat és szakmai ítélőképesség kell. Az AI tehát nem a terápia jövője helyettünk, hanem legfeljebb egy eszköz a terápia ökoszisztémájában.
Fontos tudatosítani magunkban, hogy a mesterséges intelligencia emberi intelligenciánknak egyfajta lenyomata, de tulajdonképpen az emberi információk nélkül semmi sem volna.
A rák ne „halálos ítélet”, hanem egy kontrollálható, krónikus állapot legyen – ezen dolgozik Prof. Dr. Kovács Levente, az Óbudai Egyetem rektora, akinek pályája Temesvárról indult.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Mintegy 250 évvel a felállítása és majdnem 90 évvel az eltávolítása után térhet vissza Máramarossziget főterére a pestisjárványok elleni isteni oltalomért emelt barokk Szűz Mária-szobor.
Nem ár-összehasonlításra, statisztikán alapuló elemzésre készültünk, inkább maguktól az érintettektől – a vásárlóktól – kérdeztük, hogy érdemes-e a szomszédban beszerző körútra indulni. Na és persze jövedelmekről és árképzésről is szó esik…
Havonta legfeljebb 600 lej állami támogatást kaphatnának kolozsvári albérletük kifizetéséhez azok a 18 és 29 év közötti munkavállalók, akiknek nettó havi fizetése nem haladja meg a 4000 lejt.
Nem fogadja el az RMDSZ a romániai kistelepülések kötelező összevonásának tervét, mert az a magyar közösségek önálló önkormányzatait, politikai képviseletét és anyanyelvhasználati jogait is veszélyeztetné. Horváth Anna beszélt erről a Krónikának.
Meggyőző ütemben halad az első Hargita megyei autópálya-szakasz építése: egyetlen hónap alatt 6 százalékos a fizikai előrelépés a Gyergyóalfalu és Ditró között létesítendő sztrádán.
Az Arad Megyei Sürgősségi Klinikai Kórház kénytelen volt megduplázni a hepatitis A-val kezelt gyermekek számára rendelkezésre álló kórházi férőhelyek számát, miután az utóbbi hetekben jelentősen megszaporodtak a megbetegedések.
Emil Boc polgármester hivatalosan is felszólította a kolozsvári metró kivitelezőjét a felhalmozódott késések behozására, valamint a projekt következő szakaszaira vonatkozó egyértelmű ütemterv bemutatására.
Vesztegetés elfogadásának gyanújával indított büntetőeljárást négy nagylaki határrendész ellen a ügyészség: a nyomozók szerint pénzt fogadhattak el azért, hogy beengedjék Magyarországról Romániába az illegális sertényszállítmányokat.
Csökkenhetnek 2027-ben a határon túli magyar közösségeknek szánt magyarországi támogatások. Az RMDSZ szerint a szórványoktatást nem fenyegeti drasztikus forráselvonás, az EMSZ viszont azt kéri számon, mire fordítja az RMDSZ a román állami támogatást.
Hozzáláttak a Tordát Szászsebessel összekötő A10-es autópálya múlt héten lezárt, hosszú évek óta problémás szakaszának javításához.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!