Az „élet sóját” óvják a szakemberek

Maros megyéből a görgénysóaknai (Jabeniţa) sóstavat és környékét, a görgényorsovai (Orşova) sódomb és sósforrások térségét, valamint a sóváradi sóházat nyilváníttatnák védetté a szakemberek. Erre a következtetésre jutottak, miután felméréseket, kutatásokat, kimutatásokat végeztek az Országos Kulturális Alapnál (AFCN) nyert Samaris pályázat során.

Az idén áprilistól novemberig tartó projektet a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében ismertették csütörtökön. Megtudtuk, a helyszíni kutatásokat június 20-án kezdték, a cél pedig az volt, hogy feltárják és a nagyközönséggel, de főként a helyi közösséggel megismertessék a sólelőhelyeket és ezek értékeit, valamint védetté nyilvánítsák ezeket.

Daniel Cioată projektvezető elmondta, a kutatások több szakterületet felöleltek: régészeti, történelmi, néprajzi és környezeti szempontok alapján végeztek feltárásokat Görgényorsován, Sóváradon, Görgénysóaknán, Homoródkeményfalván és Korondon.

„Annak ellenére, hogy európai szinten ezek a sólelőhelyek nagyon jelentősnek, sóban gazdagnak számítanak, nem védi őket törvény Romániában, az idők során pedig emberi és természeti hatásokra sérülnek, rongálódnak” – ismertette a projektvezető.

A sóváradi sóházról megtudtuk, a 17. századi épület értékét növeli, hogy egy római kori castrum közepén található, a görgénysóaknai sós fürdőt pedig az 1800-as évek elején hozták létre. A sepsiszentgyörgyi partnermúzeum munkatársa, Andrea Chiricescu két, Hargita megyei sóskutat kutatott: a korondi a 13A jelzésű országút mellett található, községi tulajdonban van, és folyamatosan zárva található, az épület több mint 100 éves, de viszonylag jó állapotban fennmaradt, hagyományos, kulcs nélküli zárszerkezet és sószilánkok teszik érdekessé.

„A homoródkeményfalvi sóház elhagyatott, a falutól viszonylag távol esik, de a megrongálódott épületet meg lehet menteni, a vizet meg lehet tisztítani, és sok hagyomány is kötődik hozzá. Különlegessége, hogy a kútmedert kővel rakták ki, míg máshol fagerendákat használtak. A népi kultúrában a sót rituálékhoz, étkezéshez egyaránt használták, és több eszköz, mint például a sózófa kötődik hozzá” – mondta a szakember.

A projekt kezdeményezője, Valerii Kavruk az erdélyi sólelőhelyek európai fontosságát hangsúlyozta: elmondta, a Maros folyó eljuttatta a sót a Tisza-völgybe, ahonnan a Dunán Nyugat-Európába került, de feljegyzésekből tudják, hogy a Balkánt is innen látták el. „Erdély egy 13 millió évvel ezelőtt kiszáradt tenger helyén fekszik, így nagyon gazdag sóban, az Európában kitermelhető só 70 százaléka itt található” – mondta.