„A harc, bár békésnek indult, olykor emberáldozatokat is követelt” – utalt az Erdélyi Szövetség elnevezésű magyarországi szervezet elnöke főként az írek és a baszkok, illetve a dél-tiroli osztrákok által elkövetett robbantásokra.

„Nehogy azt higgyék, hogy a ma mintaként emlegetett Aland-szigeteken élő finnországi svédeknek egyből sikerült elérniük a céljukat. Most viszont hallani sem akarnak arról, hogy esetleg kiváljanak Finnországból. Az első világháború befejezésével és Dél-Tirol elcsatolásával egy időben kezdődött az osztrákok harca, amelyet csak hosszú évtizedek után koronázott siker. Hasonlóan sokat küzdöttek a katalánok is.

Ezt kellene tennie az erdélyi magyarságnak is” – vélekedett Hévizi Józsa.

A történész szerint az erdélyi magyaroknak akkor lenne nyert ügyük, ha a románsággal is sikerülne megértetniük, hogy a központi hatalom lebontása, a szubszidiaritás elvének érvényesítése, a döntéshozatal és az anyagi források helyben tartása mindannyiuk érdeke.

A szakember ugyanakkor a Romániában még mindig létező prefektúrák ellen is szót emelt. Mint mondta, ezek modern kori intendatúrák, amelyek a centralizációt képviselik a decentralizációban.

Az önrendelkezés-ellenes román politikáról szólva a történész kifejtette:

A folyamatosan felmerülő regionalizációs tervről úgy vélekedett, abban sincs semmi új, hisz már az ókori görögök is tudták, hogy a hatalom megszerzéséhez olykor-olykor át kell rajzolni a választási kerületek határait.

A szakember a gazdasági megerősödés elengedhetetlenségéről is beszélt.

Most már felmérte, milyen fontos a határon túl lévő közösségek gazdasági megerősítése” – hangsúlyozta.

Az előadássorozat felvezetőjében Ábrám Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) országos alelnöke orvosként az egyén és a közösség közt vont párhuzamot. Mint mondta, az egészséges ember önellátó és autonóm. Ha megbetegszik, az orvosi társadalom igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy ismét visszanyerje autonómiáját.