Átalakul az anyaország szerepe

A határon túli magyar ügyekért felelős Gémesi Ferenc államtitkár szombati Kolozsváron tett látogatásakor szervezett sajtóbeszélgetésen elismerte azonban, hogy Magyarország gazdasági erejének csökkenése, valamint az a tény, hogy Szlovákia és Románia is az EU tagja, alapvetően átfogalmazták a magyar–magyar viszonyt.

Magyarország a gazdasági válság körülményei között is kitart azoknak a határon túli nagy ügyeknek a támogatása mellett, amelyekről korábban született meg a politikai alku. Erről Gémesi Ferenc, a magyar miniszterelnöki hivatal határon túli magyar ügyekkel megbízott szakállamtitkára beszélt szombaton egy kolozsvári sajtóbeszélgetésen. A nagy ügyek között a Sapientia-egyetem támogatását, a Szülőföld Alap működtetését és az oktatási-nevelési támogatás fenntartását említette.

Újságírói kérdésre azonban hozzátette, ma még senki nem látja át, hogy az év végére oldódik-e vagy elmélyül a válság. „Változatlan a szándék, hogy ezeket az intézményeket a végsőkig fenntartsuk. Ha azonban olyan súlyos válság alakul ki, amelyik alapvetően veszélyezteti a térség gazdaságait, az minőségileg más helyzet lenne, amikor mindent újra kellene gondolni” – tette hozzá. Fontosnak tartotta, hogy a magyar vállalatok nem vonultak ki a válság hatására Romániából.

A Krónika kérdésére az államtitkár arról is beszélt, hogy miként módosította a támogatási politikát a térség országai közötti gazdasági erőviszonyok átalakulása. A határon túli intézményrendszer ugyanis még akkor alakult ki, amikor Magyarország gazdasági fölényben állt a szomszédjaival szemben. Gémesi Ferenc elmondta, 2006–2007-ben úgy alakították át a támogatási rendszert, hogy a határon túlra szánt évi tízmilliárd forint körüli összegből az alapvető intézményeket tudják finanszírozni.

Emellett viszont azt is szorgalmazták, hogy a magyar szereplők saját országukban fejlesztési ügyekben legyenek jóval aktívabbak. Így ugyanis az EU-forrásokból és az országos forrásokból is több juthat a magyar szempontból fontos ügyekre. Hozzátette viszont, hogy ez az aktivitás akkor lehetett igazán eredményes, amikor a magyar pártok kormányon voltak országukban.

Okafogyott állampolgárság

Kérdésünkre, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között kérnek-e még letelepedési engedélyt, állampolgárságot Magyarországon a határon túli magyarok, Gémesi Ferenc többrétű választ adott. Elmondta, évente kisvárosnyi, mintegy tízezer letelepedő kap magyar állampolgárságot. Ezek többsége a szomszédos országokból érkezik, és több mint nyolcvan százalékuk magyar nemzetiségű. Számuk jelentősen nem változott az utóbbi években. Azok száma azonban, akik gazdasági megfontolásokból telepedtek Magyarországra, jócskán csökkent.

Az államtitkár szerint az Európai Unióhoz való csatlakozás alapvetően átírta a tendenciákat. „Az EU tagállamaiban, de a Magyarország határain kívül élő magyarok számára egyre kevésbé izgalmas a magyar állampolgárság megszerzése. Ez ugyanis a szavazati jogon kívül nem nagyon tud többletlehetőségeket nyújtani” – ecsetelte. Hozzátette, hasonló okokból állt le az EU-csatlakozás után az Ausztria irányába korábban beindult magyar elvándorlás is.

„El is koptattuk azt, hogy az EU-csatlakozás milyen sok mindent megold, de azok a pontok, amelyekhez magunkat viszonyítottuk, a kilencvenes években vagy akár 2000-ben, azok bizonyos értelemben eltűntek vagy átértékelődtek” – fejtette ki az államtitkár. Meglátása szerint a regionális együttműködés is rendkívüli módon felértékelődött. „Ma több lehetősége van Temesvárnak a Szegeddel való együttműködésre, mintha Kolozsvárral szeretne valamilyen gazdasági ügyben közösen fellépni” – tette hozzá.

Elillant nemzeti kohézió

Felvetésünkre, hogy a gazdaságra épülő, pragmatikus határ menti együttműködést már nem hatja át a nemzeti kohézió hangulata, Gémesi Ferenc kijelentette: „amikor arról beszélünk, hogy hogyan lehet a nemzeti kohéziót, a magyar szolidaritást megújítani, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az átalakulások alapvetően megerősítik a helyi közösségek szerepét, magyar ügyekben is”.

Egyetértett azzal, hogy a magyar–magyar viszonyban kell, hogy legyenek olyan kapaszkodók, amelyek nem a gazdasági racionalitás vagy a térségbeli folyamatok függvényei. Megítélése szerint ide tartoznak például az erdélyi magyar intézményeknek nyújtott anyaországi támogatások, de az is, hogy Magyarország az utóbbi években megpróbálta sokrétűvé tenni a magyar–magyar együttműködés intézményrendszerét. Gémesi emlékeztetett arra, hogy ma már a köztársasági elnök, az országgyűlés, a kormány és az önkormányzatok is külön-külön együttműködési struktúrákat működtetnek.

Rendkívül fontosnak tartotta, hogy a magyarországi napi politikát sikerült kivonni a magyar–magyar kapcsolatokból. Ezeket szerinte egyáltalán nem érinti az, hogy Magyarországon baloldali kormány van hatalmon, a határon túli magyar szervezetek pedig többnyire az európai jobboldal politikai családjához csatlakoztak.

Nincs beleszólás

Felülírta-e a magyar nemzet EU-n belüli egységesülése a másik ország magyar közösségének az ügyeibe való be nem avatkozás elvét? A Krónika kérdésére Gémesi Ferenc nemmel felelt. Kijelentette, meglátása szerint azzal nincsen gond, ha egy magyar kifejti a véleményét a határ túloldalán zajló magyarügyekben. Az állam és a nemzet határai azonban nem esnek egybe, és ezt az Európai Unió sem írja teljesen felül. A Kárpát-medence magyarsága azért nem lehet egységes politikai közösség, mert az EU is úgy jött létre, hogy az államok szerepét megőrizte.

„Hiába gondolja azt valaki Kolozsváron, hogy a magyarországi választásokat például a Kisgazda Pártnak kellene megnyernie, mert nem tud érdemi hatást gyakorolni a magyar belpolitikára” – fogalmazott az államtitkár. Gémesi Ferenc azonban elismerte, ez a viszony nem szimmetrikus. A magyarországi politikának ugyanis sokkal több lehetősége lenne arra, hogy hatást gyakoroljon a határain túli magyar közösségekre. Ettől a lehetőségtől azonban a magyar kormány távol tartja magát.