Murádin János Kristóf történész: arculcsapás a maradék szász közösségnek Klaus Iohannis Trianon-kijelentése

„Erdélyből származom, mi népszavazáson döntöttünk arról, hogy Romániához szeretnénk csatlakozni. Nem loptunk senkitől semmit, az önrendelkezésünkhöz fűződő jogunkról volt szó, Erdély így lett Románia része. Visszamenőleg senki nem akarja megkérdőjelezni ezeket a történelmi folyamatokat. Lehet, hogy néhány populista ezt teszi, de populisták léteznek Európában, és csak az eredmények felmutatásával lehet őket legyőzni” – jelentette ki Iohannis.

korábban írtuk

„Nem loptuk Erdélyt”. Iohannist kifejezetten idegesítik a magyarok Trianonról tett kijelentései

Klaus Iohannist bevallása szerint „idegesítik” a magyarországi hivatalosságok Trianonról szóló kijelentései, ugyanakkor a román államfő szerint Erdélyt „nem ellopták” a románok, hanem önrendelkezésük révén egyesült Romániával.

Murádin János Kristóf történész lapunk megkeresésére azt mondta, formailag helytálló ugyan a kijelentés, mivel az elnök minden bizonnyal a medgyesi szavazásra gondolt, az erdélyi szász közösség 1918-as megnyilvánulására, amikor az akkori román politikai vezetők, főleg az erdélyiek, Iuliu Maniuval az élen, fűt-fát megígértek a szász és a sváb közösségnek, amennyiben szavazataikkal erősítik meg, hogy Erdély szerintük is Románia része kell hogy legyen.

– fogalmazott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója. – Ők sérelmezték, hogy ebből sokat visszavett a magyar állam 1876-ban, amikor a vármegyerendszer kialakult, és felszámolták a székeket. Remélték, hogy ez a helyzet megfordul, az új román államhatalom, amennyiben szert tesz Erdélyre, visszaadja nekik a teljes körű autonómiát, a szász önrendelkezést. Ezt meg is ígérték nekik – tudjuk, hogy ebből semmi nem lett. Formailag tehát rendben van ez a kijelentés, tartalmilag viszont már nem igazán.”

Murádin nyomatékosította: csak a szászoknál volt népszavazás. A románság esetében egy kollektív megnyilatkozásról volt szó; a medgyesi gyűlésen a szászok vezetői megszavaztak egy nyilatkozatot arról, hogy a szász közösség egésze támogatja Erdély csatlakozását Romániához – idézte fel a szakember.

Egymillió ember gyűlt össze, és egy szándéknyilatkozat történt, nem egy elköteleződés. A medgyesi gyűlés viszont elköteleződésnek minősül – jelentette ki a történész. „Iohannis kijelentésével az a probléma, hogy az akkori szász nyilatkozatban megfogalmazott jogok egyáltalán nem valósultak meg, sőt a szász és a sváb közösség szinte teljes egészében eltűnt, felszámolódott az elkövetkező évtizedekben. Gyakorlatilag ezzel a gyűléssel írták alá a halálos ítéletüket, anélkül hogy ezt előre láthatták volna, így kárhoztatni sem lehet ezért őket” – hangsúlyozta Murádin János Kristóf. Úgy véli,

Az egyetemi oktató szerint a medgyesi gyűlés kevésbé ismert, mivel a december 1-jei román megmozdulás a méretei miatt, az egymilliós részvétellel, illetve a román politika általi felturbózásával, fontosságának túldimenzionálásával háttérbe tolja a többi korabeli megnyilatkozást.

– hívta fel a figyelmet Murádin János Kristóf.

Azon kérdésünkre, hogy Németországban mennyire ismert Erdély történelme, s lehet-e „büntetlenül” nyilatkozgatni ebben a kérdésben, a történész azt mondta: a sajtóból erről értesülő tömeg nagyon nagy százaléka nem ismeri a valós helyzetet, tulajdonképpen az erdélyi szászságról sem tud túl sokat. „Az ezzel foglalkozó német értelmiségi réteg szűk, hangja nem meghatározó. Egy ilyen kijelentés néhány évtizeddel ezelőtt még egészen másként hangzott volna. Főleg a nyolcvanas években, amikor az erdélyi szászokat kivásárolta Romániából a német állam – mondta a Sapientia egyetem oktatója. – Azóta sok idő telt el, s az erdélyi szászok, svábok gyorsan integrálódtak a német társadalomba. Különböző helyekre telepítették őket, ahol munkaerőre volt igény, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a transzilván, erdélyi szász közösség feloldódott, megszűnt létezni. Ezért nem is tud most reagálni az ilyen nyilatkozatokra. Csak az igazán vájtfülűek érzik ki ennek a nyilatkozatnak a fonákságát.”