Anya és fia közös tárlata – Sipos-Gaudi Tünde képzőművész és Nagy-Gaudi Mátyás kiállítása kötődésről, értékekről

A Vízcsűr, ami egy nagyobb lélegzetű, több településen is zajló projekt részeként jött létre, szinte az ölébe pottyant. Építészek és képzőművészek közösen alakítottak át régi csűröket, adtak nekik új funkciót: az árkosi esetében éppen párját, Rizmayer Pétert képzőművészt kérték fel a kreatív munkára, hogy raktárból csináljon kiállítóteret.

„És akkor innen indult tovább az egész ötlet, hogy bekerülnek a gyerekrajzok egy olyan térbe, ami nekem gyerekkoromban az egyik kedvenc játszóterem volt. Innen meg még tovább kerekedett a gondolat, hogy akkor olyan tereket alkossak meg ebben a csűrben, amelyek régen a gyerekek játszóterei voltak” – idézte fel a képzőművész, hozzátéve, hogy a kiállítás egyik kulcsgondolata, hogy mit öröklünk szüleinktől, nagyszüleinktől, és, hogy ugyanakkor mi mit adunk át gyermekeinknek?

„Én, mint képzőművész sosem tanítottam, hogy hogyan kell kompozíciót alkotni. Teljesen szabadon hagytam ezt, mert láttam, hogy annyira gyönyörűek a munkái, hogy egy olyan különleges világot alkot, hogy egyszerűen nem is lehet beleszólni. Vannak olyan kompozíciói, hogy elcsodálkoztam, hogy minden megvan rajtuk, bennük, amit mi tanultunk, hogy milyen kell legyen egy kompozíció. Ő meg ösztönszerűen úgy alkotta meg a képeket” – magyarázta.

A képzőművész azt is elmondta, hogy izgalmas volt felfedezni, hogy fia munkái bizonyos értelemben az ő alkotásaira, alkotói korszakaira reflektálnak

Egy másik fontos gondolat, hogy a gyerekünket egy olyan szintre helyezzük, ahol mi vagyunk, mert tulajdonképpen ugyanolyan értékes, és minket tükröz, a mi világunkat, hiszen mi neveljük” – fejtette ki az alkotó, hozzátéve, hogy az ő munkái arra fókuszálnak, hogy a minket körülvevő természet hogyan tűnik, hogyan vész el.

Megjegyezte, érdekes látni, hogy a házuk közelében kanyargózó, lassan kiszáradó patak mennyire foglalkoztatja a fiát is. Megviseli őt a patakban élő halak pusztulása, hogy eltűnik nem csak az ő játszótere, hanem egy élettér is.

„Nagyon sok gyerek oda menekül. Ezért részben mi szülők is hibásak vagyunk, mert az tévhit, hogy ha a gyerekünk nem halad a technológiával, akkor lemarad a többitől, valójában pont az ellentéte történik. Annyira elmélyülnek a virtuális világban, hogy lemaradnak az igazi életről, a lényegről” – fejtette ki.

A kiállításnak nagyon pozitív volt a visszhangja, sokan dicsérték az ötletet. A tárlat körülbelül még egy hónapig lesz látogatható.