Antal Árpád András: tiszta Amerika

Például…

A legsűrűbben visszatérő kérdés az volt, hogy Koszovó függetlensége után mikor következik Székelyföld függetlenségének kikiáltása. Vagy mit kerestem én meg Sógor Csaba Koszovóban.

Önt úgymond szociológusként érdekelte a koszovói kérdés…

Soha nem tagadtam, hogy szociológusként is érdekel a történet, hiszen jó néhány éve foglalkozom az európai népek együttélésével, ezen belül a különböző autonómiákkal.

Ebben a minőségében milyen tanulságokat tudna megfogalmazni?

Azt, hogy tegnap lezárult egy folyamat, és elkezdődött egy másik. Ez a másik fejezet pedig arról szól, hogy ma már Európában nem lehet eltaposni a kollektív jogok kérdését, és ebben benne foglaltatik, hogy a koszovói szerveknek széles körű autonómiát kell biztosítani. Elsősorban ebben jelenthet precedenst Koszovó.

Visszatérőként nyomon követhette e folyamat szakaszait. Papírforma szerint következtek a dolgok, vagy érzékelt nem várt kanyarokat is?

Többnyire a papírforma szerint zajlottak a történések. Egyetlen dolog lepett meg némileg: a koszovói albán vezetők racionalitása, türelme. Ők már tavaly decemberben megalakították saját parlamentjüket, kormányukat, mégis kivárták a szerbiai elnökválasztásokat, hogy a függetlenség egyoldalú kikiáltása ne befolyásolja a választások végkimenetelét. Bevallom, én arra számítottam, hogy forrófejű emberekként már decemberben kinyilvánítják a függetlenségüket. Amúgy minden úgy történt, ahogy azt az amerikai „laboratóriumokban” előkészítették. Mert az kétségtelen, hogy a szerbiai kisebbségi kérdések rendezésében – a belgrádi bombázástól a koszovói ütemtervig – az amerikaiak játszották a főszerepet.

A fiatal állam elismerésében is...

Így van, s én azt remélem, hogy az amerikaiak egyértelmű állásfoglalása az Unió vezető államainak túlzott óvatosságát is fokozatosan „leépíti”.

Milyen következményeket jósol itthon a történetnek, főleg, hogy a román politikai közvélemény egyelőre közellenségként emlegeti önöket?

Azt hiszem, máris egyértelműen tapasztalható a román külpolitika kétkulacsossága: egyrészt elutasítják Koszovó elismerését, ugyanakkor részt kívánnak venni a különböző koszovói missziókban. Meggyőződésem, hogy az RMDSZ jó úton jár, amikor az Egyesült Államok álláspontját vallja: mihamarabb el kell ismerni Koszovót.