Anekdotákkal fűszerezett helytörténeti könyv Marosvásárhelyről

Tette ezt annak ellenére, hogy jó két és fél évtizeddel ezelőtt egyik bolyais tanára az egész osztály előtt kijelentette: „Máthé fiam, te az életben két mondatot sem szóban, sem írásban nem fogsz tudni összekötni”. A szerző lokálpatriotizmusára nemcsak a kötet címe – Maros-Vásárhely sava-borsa –, hanem egész terjedelme, mind a 230 oldala kiváló tanúbizonyság. A Református Kollégium és a Bolyai Farkas Gimnázium dísztermében bemutatott könyv lényegében egy anekdotákkal és békebeli időkből fennmaradt ételreceptekkel fűszerezett éltető történelem Székelyföld egykori fővárosáról. Munkájában Máthé végigvezet a honfoglalástól Trianonon át, a fekete márciusig. Nem kesereg, csak megállapít. Sőt, ahogy a könyvbemutatón Tófalvi Zoltán közíró fogalmazott: segít túltenni magunkat kisebbségi szorongásainkon. A kötetből, többek között, megismerhetjük Teleki Sámuel végrendeletét, a városban tartott történelmi országgyűléseket, a Makk-féle összeesküvést, vitéz nagybányai Horthy Miklós bevonulását, az orvosi egyetem történetét, mosolyoghatunk a város állítólagos dák leletein, Zsivkov elvtárs és „öregapánk” látogatásán, a városháza vörös csillagán, de kedvet kaphatunk egy vagdalt borjúkotlett, nyúlleves, őzcomb vagy anol krumpli elkészítésére.

„Nem vagyunk Párizs, nem vagyunk Róma. Ám nekünk ez a kis mezőváros, melyet Bernády György európai szintre emelt, sokkal többet jelent, mint a világhírű metropolisok. Nálunk nem kószált Drakula, kiről Erdély sajnos világhírű lett. De hát azt mondják, hogy mindenki olyan hősöket és példákat emel magának, amilyen maga a nemzete. Nekünk itt van mindenki, akiről ebben a könyvben szó esett. És ők nem légből kapott portyázók, mint a konkurenciáé. Nem. Ők voltak, naggyá tettek, és köszönjük szépen nekik” – írja az utószóban Máthé Levente, majd szomorúan állapítja meg, hogy milyen „kár, hogy a babérok utolsó leveleit mégsem mi szedhetjük le”.

A szerző egykori osztálytársa és barátja, Kovács Barna Péter mégis azokra a pillanatokra ajánlotta Máthé Levente könyvét, amikor „a kudarc és a tehetetlenség nyomaszt”. „Ha ilyenkor leemeljük a Maros-Vásárhely sava-borsát a polcról, és ki is olvassuk, bátran szüleink és gyermekeink elé állhatunk, hisz fennmaradásunk töretlen láncszemeinek érezhetjük magunkat” – mondta a kötetet és szerzőjét méltató Kovács Barna Péter.