„Meg kell menteni az Aranykakast!”

Helyszűke miatt a tiltakozást nem az Aranykakas vendéglő mellett, hanem a közeli Sörház udvarán tartották, ahol a főszerepet Kozsik József színművész kapta, aki sorra vezette fel a megszólalókat.

Keresztes Géza műépítész elsőként arról beszélt, hogy Marosvásárhelyen sem a városháza, sem a szakemberek nem figyelnek oda a műemlék épületek megőrzésére. A volt Aranykakas vendéglő történetét is felgöngyölítette, elmondva, hogy Bürger Albert, aki akkoriban az ország ötödik legnagyobb sörgyárát építette fel és vezette, 1893-ben építette lakóháznak a Bürger-palotát neobarokk stílusban, amelyen már a szecesszió jelei is tetten érhetően. Nevéhez nemcsak a Bürger-palota, hanem a főtéri Apollo épület kibővítése és a hajdani Székely Kioszk fellendítése is kötődik.

Az államosítás után elvették a család lakóházát, egy ideig italraktárt működtettek benne, majd megnyitották a patinás Aranykakas vendéglőt, amelyre ma is nagy szeretettel emlékeznek a vásárhelyiek.

Keresztes Géza szerint az Aranykakas vendéglő megmentése két fontos lépést feltételez: vissza kell szerezni azt a város, a közösség számára, és egy alapos szakértői felmérést végezni, amely rámutat, hogy milyen állapotban van az épület, és melyek a legfontosabb teendők.

A találkozón jelenlevő Csegzi Sándor volt alpolgármester, a polgármester tanácsadója elmondta, hogy többször tárgyaltak a bukaresti székhelyű tulajdonosokkal az Aranykakas vendéglő és a Somostetőn levő étterem megvásárlása érdekében, de nem tudtak egyezségre jutni.

„A városháza csakis törvényes keretek között, egy kívülálló szakértői jelentés által kimondott összegért tud ingatlanokat vásárolni közpénzből, de a bukaresti tulajdonosok a valós árnál sokkal nagyobb összeget kértek. Az önkormányzat nevében biztosíthatom önöket, hogy a város nem tett le az épületek megszerzéséről, és mindenben támogatja a közösség elképzeléseit” – hangsúlyozta Csegzi Sándor. 

A jelenlevők nosztalgiázva hallgatták Kovács Levente színházi rendező visszaemlékezéseit, amelyekből kiderült: két rövid ideig tartó házassága után a harmadikat, amely immár negyven éve tart, az Aranykakas vendéglőben tartotta. De fontos számára a hely azért is, mert az 1981-ben rendezett filmjének egyik jelenete is a vendéglőben kezdődött. Kovács Levente szerint jó lenne tudni, hogy az elmúlt 25 év alatt az épület tulajdonosai mennyi helyi adót és illetéket fizettek a városnak, szerinte azt állagmegőrzésre lehetett volna fordítani.

A hogyan tovább kérdésre többféle lehetőség körvonalazódott, a merészebbek szerint tárgyalni kell a tulajdonosokkal, és házról házra járva adakozásra felszólítani a vásárhelyieket, hogy összegyűljön a pénz, amivel vissza lehetne vásárolni a közösség javára a vendéglőt. A Demokratikus Marosvásárhelyért szervezet vállalta, hogy tárgyalásokat folytat a tulajdonjog visszaszerzése érdekében, és ezek eredményeiről tájékoztatja az érdekelteket.