Áll a bál a székely nagygyűlések előtt

A politikus tegnap lapunknak elmondta: politikai pártok fölött álló közképviseleti testületként az SZNT-nek köszönhető, hogy kimozdult a holtpontról az autonómia ügye, ezáltal a szervezetnek minden jogosítványa megvan arra, hogy zászlajára tűzze az önrendelkezés kérdését. Szerinte a csíkszeredai rendezvény csökkenti a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés súlyát, azt üzeni a romániai hatalom és közvélemény felé, hogy a székelység megosztott; Szász ugyanakkor azt sem tartja bölcs dolognak, hogy Markó Béla arra biztatta az RMDSZ-es tisztségviselőket, ne menjenek el Székelyudvarhelyre.

„Félő, hogy úgy járunk, mint az alagutat ásó, a munkának a hegy két oldalán egyszerre nekilátó román munkáscsapatok. Amikor megkérdezték tőlük, mi lesz, ha nem fognak összetalálkozni, azt válaszolták: lesz két alagutunk. Nagy bajban leszünk, ha Bukarest netán azt adja meg, amit az RMDSZ „kérjünk többet, aztán a felét megadják” alapon kér, hiszen akkor a román hatóságok elkönyvelik, hogy a kéréseket teljesítették, nekünk viszont mégsem lesz területi autonómiánk. Vagyis úgy járunk, mint a Markóék által korábban bedobott Petőfi–Schiller Egyetem tervével, amiből szintén semmi sem lett” – nyilatkozta a Krónikának Szász, aki tegnap nyílt levélben hozta az RMDSZ és az EMNT elnökének tudomására: az MPP képviselői mindkét gyűlésen részt kívánnak venni, éppen ezért az alakulat négyperces felszólalási időkeretet kér a csíki rendezvényen.

Ezzel szemben Tőkés László az SZNT nagygyűlését tartja ellenrendezvénynek, mivel szerinte az EMNT és az RMDSZ által létrehozott Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum „mindenkit megelőzve”, az SZNT ötletével és javaslatával százszázalékosan egyetértve hívta össze a csíkszeredai önkormányzati nagygyűlést. „A csíkszeredai nagygyűlésnek az EMEF a szervezője, amely mandátumot adott a szervezés lebonyolítására egyik alkotó tagjának, az RMDSZ-nek, amely, mivel a székelyföldi helyhatósági képviselők többsége az ő pártszíneibe tartozik, kivitelezheti a szervezőmunkát – nyilatkozta lapunknak az EMNT elnöke. – El akartuk kerülni, hogy pártos gyűlés jöjjön létre, éppen ezért kaptak meghívást az RMDSZ és az MPP önkormányzati képviselői is. Nem szerveztünk ellenrendezvényt, mi teljes mértékben az SZNT politikáját hajtottuk végre, az EMEF-ben szinte kiszolgáltam az SZNT-t, javaslatát és érdekeit érvényesíteni tudtam az RMDSZ-szel szemben. Izsák Balázs SZNT-elnök is azért keresett meg engem és Markó Bélát, hogy vállaljuk fel és támogassuk a kezdeményezést. Megtettük, így nem értjük, mi a baj.”

Az EP-képviselő – aki egyébként az erdélyi magyarság autonómiájának megteremtése érdekében felhívásban sürgeti a romániai magyar szervezetek együttműködését – úgy véli: az idei EP-választásokra létrejött EMNT–RMDSZ-együttműködés „bombázásával”, ellenrendezvény emlegetésével Izsák Balázs az erdélyi magyar összefogás kiszélesítésének meghiúsításán fáradozó, megosztást gerjesztő Szász Jenő oldalára sodródott. „Jelenlegi helyzetünkben megengedhetetlen az a fajta acsarkodás, szándékos széthúzás, ellenségeskedés, amely a szándékoktól eltérően nem az RMDSZ meghaladott és kárhoztatni való politikáját sújtja, hanem éppen bumeránghatást fejt ki, és az autonómiára, a nemzeti érdekérvényesítésre üt vissza.

Éppen ezt próbáltuk kivédeni azáltal, hogy az MPP és az SZNT képviselőit is meghívtuk az EMEF alkotó tagjai közé, azonban mindez eddig hiábavaló volt” – fejtette ki Tőkés László, hozzátéve: miután a csíki nagygyűlésre szóló meghívót Markó Bélával, az EMEF társelnökével aláírta, erkölcsileg és politikailag fel sem tevődik, hogy ne erre a rendezvényre menjen el. Az EMNT elnöke ugyanakkor nem döntötte el, részt vesz-e a székelyudvarhelyi rendezvényen is, bevallása szerint keserű szájízzel olvasta ugyanis az SZNT meghívásában, hogy ezen lehetősége nyílik támogatni „a székelyföldiek belügyének számító területi autonómia ügyét”.

„Az 1992-es kolozsvári nyilatkozat egyik kezdeményezőjeként és a 2003-as szatmárnémeti közgyűlés szervezőjeként én nem támogatója, hanem alanya vagyok a székelyföldi területi és az erdélyi magyar autonómiának. A Székelyföld magyarsága nem választható el az erdélyi magyarságtól, az egész romániai magyarság egyet akar: legyen személyi elvű autonómiája az erdélyi, területi autonómiája pedig a székelyföldi magyarságnak” – állapította meg Tőkés László.