HIRDETÉS

Alacsony szinten áll az erdélyi magyarság jogtudatossága

Pap Melinda 2018. február 11., 13:12 utolsó módosítás: 2018. február 11., 13:25
HIRDETÉS

Nem gátolhatják a hatóságok az anyanyelvhasználati jogok érvényesítését, mivel ez a gyakorlatban nem is létezik, önkormányzati szinten nem prioritás – véli Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) ügyvezető igazgatója. Lapunknak kifejtette, a kedvező bírósági gyakorlat erősítése érdekében itthon a kétnyelvű utcanévtáblák, nyelvi jogok esetében újabb perek indítását tartja fontosnak, míg Strasbourgban a marosvásárhelyi diszkrimináció miatt perelnének. Mivel gyenge lábakon áll a jogtudatosság, a magyar közösség megmaradása szempontjából stratégiai fontosságú nyelvi jogérvényesítés jelentőségét szerinte nemcsak a civileknek, hanem az RMDSZ-nek is hangsúlyoznia kellene, elsősorban saját polgármesterei körében.

Fotó: Cemo

– Szatmárnémeti és Marosvásárhely után a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében a nagyváradi polgármesteri hivatal ellen indított pert is elveszítette a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo). Mik a további tervek?

– Mivel Romániában nincs precedensjog, ezeket a pereket bármikor újra lehet kezdeni más formában, magánszemélyek vagy más szervezetek kezdeményezésére. Vagy akár mi is újraindíthatjuk, ezen is gondolkodunk. Ezeket nem készülünk a strasbourgi bíróság elé vinni. A bukaresti legfelsőbb bíróság novemberi döntését ellenben – amely nem fogadta el, hogy a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák hiánya diszkriminációnak minősül – szeretnénk, és már előkészítjük.

HIRDETÉS
Mert – bár kevés nyelvi jogi ügy van Romániából a strasbourgi bíróság előtt – úgy gondoljuk, hogy a diszkriminációs ügyek jobban át tudnak menni a szűrőn. És Marosvásárhelyen hosszan tartó diszkriminációról van szó.

A nagyváradi és marosvásárhelyi perekben mindenképp fellebbezünk, a nagyváradi indoklását még nem kaptuk meg, a marosvásárhelyit igen, most fogalmazzuk a fellebbezést, és jövő héten benyújtjuk.

– A szervezet ezeket „stratégiai pereknek” nevezte. A bírósági eljárás szempontjából mik a tapasztalatok?

– Ezeknek a pereknek nagyon sok hozadéka van. A stratégiai perek elindítása vagy kimenetele szempontjából sok, már most látható, kézzelfogható pozitív eredményről tudunk beszélni. A nagyváradi és a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal álláspontja nagyon hasonlított egymáshoz: a közigazgatási törvény értemében nemcsak, hogy nem lehetséges kihelyezni a kétnyelvű utcanévtáblákat, hanem egyenesen tiltott. És ahhoz képest, hogy mit fogalmaztak meg a hivatalok, a bíróságok határozatából azt látom: részlegesen elfogadták a követelésünket.

Nemcsak azt nem állapították meg, hogy ez tiltott, hanem elfogadták annak a lehetőségét, hogy a kétnyelvű táblák kihelyezhetők.

A marosvásárhelyi indoklást múlt héten kaptuk meg, és megállapítottuk, hogy érvelése a nemzetközi jog szempontjából gyenge, nem veszi figyelembe a nemzetközi egyezményeket. Az egyik cél az volt, hogy teszteljük, ezek az egyezmények miként épülnek be a bírósági határozatokba. Ezt továbbra is tesztelnünk kell, akár a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében, akár más, nyelvi jogokra vonatkozó perek vonatkozásában, mert úgy tűnik, hogy jelenleg a bírósági gyakorlatban nincs elfogadott álláspont. Ismételten nem építik be és nem veszik figyelembe sem a kisebbségi keretegyezményt, sem a román–magyar alapszerződést, sem a nyelvi chartát. Semmilyen formában.

– Szatmárnémetiben a magyar polgármester, az RMDSZ-es Kereskényi Gábor volt az, aki a legvehemensebben bizonygatta, hogy nem lehet eleget tenni a kétnyelvűségi elvárásoknak. Itt van-e lehetőség a folytatásra?

– Ez sajnálatos eset, hiszen egy magyar, RMDSZ-es tisztségviselő érvelt azzal, hogy nem lehetséges. Még megpróbálunk tárgyalni a polgármesterrel, mi mindenképp folytatni szeretnénk. A per során voltak szatmárnémeti magánszemélyek, akik szerettek volna belépni a perbe, de a legtöbbször ezt az alperes nem fogadja el, így nem lehetséges. Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben is azon dolgozunk, hogy újraindítsuk a pert magánszemélyek támogatásával, nem a szervezet perelne, hanem ők.

Szatmárnémeti esete nagyon rossz precedens, a három ügyből a legrosszabb.

Marosvásárhely és Nagyvárad esetében a kéréseink részleges elfogadása azt jelenti, hogy el fogja fogadni a bíróság az utca és a tér szavak kihelyezését. Ez nem nagy eredmény, de ahhoz képest, hogy mi van Nagyváradon, mindenképp előrelépés. Szatmáron még ezt sem sikerült elérni, pedig ott sincsenek kihelyezve a kétnyelvű utcanévtáblák. Ott sokkal erőteljesebb volt az elutasítás a polgármesteri hivatal részéről.

A szatmári eset nagyon rossz kezdet, de mivel nincs precedensjog, nem jelenti azt, hogy soha többet nem lehetne kétnyelvű utcanévtáblákat kihelyezni. Ezért fontosnak tartom, hogy ezen a településen további perek legyenek és másfajta indoklással jöjjön a polgármesteri hivatal. Amíg nem zárjuk le ezeket a pereket, mi nem tudunk újakat kezdeni, kicsi a kapacitás, nem szeretnénk leterhelni a szervezetet. De mindenképp szeretnénk folytatni, mert úgy tűnik, hogy előbb-utóbb elérhető lesz a cél. Fontosnak tartjuk, hogy a nemzetközi egyezményekre való hivatkozás meglegyen, valamilyen formában a romániai bíróságok is beépítsék a gyakorlatukba.

– Ezzel kapcsolatosan mi a szabályozás és a gyakorlatban látott tapasztalat?

– Romániában – nagyon sok szakmai anyagot olvastunk erről – az alkotmány előírja, hogy nemzetközi egyezmények esetén a bíróságok jóhiszeműen kell eljárjanak. Ha emberjogi egyezményekről van szó, és eltérés van a belső, hazai jog és a nemzetközi jog között, akkor a nemzetközi egyezménybe foglaltakat kell figyelembe venni. Viszont a bírósági gyakorlat nagyon kicsi, kevés ilyen ügy van, és nagyon eltérő.

Fontos lenne folytatni és stratégiai pereket indítani, mert minél több ilyen nemzetközi jogra való hivatkozás felett döntenek és azt beépítik a gyakorlatukba a bíróságok, annál inkább megerősítik a további jogi ügyeinket.

Szerintem az alkotmányban foglaltakat előbb-utóbb meg kell jeleníteni a bírósági határozatokban is. Csak ez sehol a világon nem megy egyszerűen.

– Az RMDSZ olykor arra hivatkozik, hogy a hatóságok – prefektúra, számvevőszék stb. –, per esetén az igazságszolgáltatás akadályozza a nyelvi jogok érvényesítését. Mennyire megalapozott ez az érv?

– Nem tudok arról, hogy az igazságszolgáltatás akadályozná a nyelvi jogok érvényesülését. Nem tudok arról, hogy ha valamelyik polgármesteri hivatalban kifüggesztették a magyar fordításokat – akár a tanácsi határozatokat, akár a közérdekű információkat, amelyek lefordítása 2001 óta kötelező –, megakadályozták volna.

Egyébként nagyon jó a nyelvi jogi szabályozás. Romániában a nemzetközi szakértők szerint, és szerintem sem ez okoz gondot.

A mi munkánk nem arra épült, hogy rossz a törvényi szabályozás, hanem arra, hogy gyenge a jogállamiság. És ez nemcsak a nyelvi jogok érvényesítése terén probléma, hanem általánosan. Nemcsak a magyar közösség, a kisebbségi jogok érvényesítése terén gyenge, hanem minden emberjogi vonatkozásban. Megvizsgáltam más területeket is és ugyanezeket a hiányosságokat láttam. Nem gondolom azt, hogy az igazságszolgáltatás vagy a különböző hatóságok következetesen a létező jogok alkalmazását akadályoznák, én ezzel nem találkoztam.

– A prefektúrák sorozatosan megtámadják a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére vonatkozó tanácsi határozatokat.

– Mivel nem egyértelmű az utcanévtáblákra vonatkozó szabályozás. Ezért most is két tanácsi határozat született Marosvásárhelyen, egyiket az RMDSZ-frakció, másikat a Szabad Emberek Pártja (POL) nyújtotta be. Mindkettőt megtámadta a prefektus. De ez nem jelenti azt, hogy a létező és a közigazgatási törvényben szereplő nyelvi jogi szabályozások alkalmazását akadályoznák a hatóságok.

Nincs is kialakult gyakorlat arra a közigazgatásban – az önkormányzatokra gondolok elsősorban –, hogy mi az a minimum, amit teljesíteni tud egy ilyen-olyan, fix költségvetésű polgármesteri hivatal, nincsenek jó gyakorlatok.

Sepsiszentgyörgyön például van beszélt kétnyelvűség, és Csíkszeredában is nagyon sok dokumentumot lefordítanak magyarra, két nyelven zajlik a tanácsülés, tehát vannak jó példák, de ha távolodunk a megyeszékhelyektől, már nagyon rossz a helyzet. Színtiszta magyar településeken nem valósul meg a nyelvi jogok alkalmazása a magyar polgármesterek által.

Az RMDSZ-nek saját tagjai révén kellene példát mutatnia, hogyan kell alkalmazni a nyelvi jogokat. Erre volt kísérlet 2016-ban, amikor Kovács Péter akkori ügyvezető elnök arról tájékoztatta a közösséget, hogy aláírattak a jelöltekkel egy nyilatkozatot, mely szerint amennyiben megválasztják őket, mindent megtesznek a nyelvi jogok érvényesítése érdekében. Két évvel ezelőtt Tusványoson megkérdeztük Székely István ügy­vezető alelnököt, hogy ezt ellenőrzik-e, aki azt mondta, 2017-ben választ fog adni, hogy miként működik, milyen szankciókat vezettek be, de sajnos azóta semmilyen információt nem tudunk erről.

Miközben meg kellene mutatni, hogy a polgármesterek megpróbálják alkalmazni a nyelvi jogokat, és akkor utána lássuk, akadályozzák-e a hatóságok ezeknek az érvényesítését.

Egyelőre nem hiszem, hogy akadályok lennének, hiszen nincs is amit akadályozni. Úgy látom, hogy nagyon kevés polgármesteri hivatalban prioritás a nyelvi jogok alkalmazása.

– Az RMDSZ tavaly kidolgozta a helyi közigazgatási törvény módosítására vonatkozó javaslatát, melyet végül nem sikerült elfogadtatni a parlamentben. Ez a küszöb húszról tíz százalékra történő csökkentése és az alternatív küszöb bevezetése mellett ellenőrzési mechanizmusokat, szankciókat is előír. Ismerik-e a tervezet tartalmát, és megfelelőnek tartják-e?

– Ismerjük, létrehoztunk egy munkacsoportot jogvédőkből és jogászokból, és magunk is készítettünk módosító javaslatot. Elküldtük az RMDSZ-nek, és sok hasonlóság volt a két dokumentum között. Szükségesek a módosítások.

Az RMDSZ által javasolt módosítások nagy része – néhány kivétellel – jól össze van foglalva.

Nem igazán tartottuk, tartom szerencsésnek, hogy a küszöb volt a fő üzenet. Ha megnézünk más országokat, ahol küszöbcsökkentési kísérletek történtek, kiderül, hogy sajnos azt a legnehezebb átvinni a többségi társadalmon, politikusokon.

Ugyanakkor nem hiszem, hogy a szankciók nagyobb nyomást, felelősségvállalást fejtenének ki, sok törvény esetében nincsenek szankciók, mégis működnek. Nagyobb bírságok után, melyeket kifizettek a polgármesterek, nem látom, hogy jobban alkalmazták az adott törvényi szabályozást.

Jónak tartom a módosítást, sajnálatos, hogy nem sikerült keresztülvinni. Úgy hallottam, megpróbálják tételenként megszavazni, olyan tételeket átvinni, melyeket fontosnak tartanak. Nem tudom, hogy miben mérik, milyen alapon döntik el, mi a fontos. Véleményem szerint a küszöbcsökkentés fontos, de jelenleg vannak sokkal fontosabb fejezetei a helyi közigazgatási törvénynek.

Fotó: Boda L. Gergely

– Van-e igény a szervezet által nyújtott jogi tanácsadásra? Mennyire jogtudatos a társadalom, tisztában vannak-e az erdélyi magyar közösség tagjai a jogaikkal?

– Sem a társadalom, sem az állami intézmények szintjén nincs erős jogtudatosság. Azért is dolgozunk az intézmények irányába sokkal intenzívebben, mert ha ezek teljesítenék a jogtudatosságra vonatkozó kötelezettségeiket – például a kisebbségek jogainak érvényesítését, és itt nem csak a magyar közösségre gondolok, hanem minden sérülékeny vagy hátrányos kisebbségi csoport jogainak érvényesítésére –, akkor sokkal könnyebben válna jogtudatosabbá a közösség.

A másik irány is működik, amit az elmúlt években próbáltunk erősíteni: emberjogi nevelési tevékenységeket tartottunk intézményekben, ennek az oktatási módszertanát átadtuk tanároknak, képzéseket tartottunk, miként lehet felépíteni, erősíteni egy intézményben az emberjogi kultúrát. Nagyon alacsony a jogtudatosság a közösségben, kevesen keresnek meg úgy, hogy tisztában vannak, a jogaik sérülnek. Sokszor nem értik pontosan, hogy mi a gond. Ez folyamatos probléma mindenhol.

Sajnos sem a többségi társadalom, sem a kisebbségi magyar közösség nem tartja fontosnak a jogai érvényesülését.

27 évvel a rendszerváltás után nagy a demokráciadeficit, nem demokratizálódott abban az ütemben a társadalom, ahogyan kellett volna. Úgy tűnik, hosszabb időre van szükség.

– Hogyan nyilvánul meg ez a magyar közösség szintjén?

– Nagyon alacsony a jogtudatosság, főleg az anyanyelvhaszná­la­ti jogokat illetően erős az elutasítás a magyar közösségben, elsősorban a közintézmények vezetőinek, a polgármestereknek az esetében. Sokat dolgozunk Maros megyei polgármesteri hivatalokkal, rendszeresen megkeressük őket, levélben jelezzük a hiányosságokat, és nagyon erős ellenállásba ütközünk.

Idén tervezzük, hogy megkeressük a különböző kisrégiók polgármestereit. Ilyen személyes találkozókat szerveztünk két kisrégióban 2009-ben, és megpróbáltuk az anyanyelvi jogok, az alkalmazásuk fontosságát tudatosítani az elöljárókban. Együtt dolgoztunk a kisebbségkutató intézettel, mely a kétnyelvű nyomtatványokat előállította, ez egy képzéssorozat volt. Nagyon kevesen ismerték a közigazgatási törvény jogainkra vonatkozó cikkelyeit, nem tudták, hogyan lehet ezeket alkalmazni.

Nem rovom fel nekik hiányosságként, hiszen attól még egy elöljáró lehet jó falugazda, és erősítheti a közösségét, viszont az anyanyelvi jogok érvényesítését stratégiai feladatnak tekintem a magyar közösség megmaradása szempontjából.

Nem kapnak kellő tájékoztatást, és nem tűnt úgy, hogy ez prioritás lenne a polgármesteri hivatalokban. Jelenleg is azzal az érveléssel élnek az elöljárók – egy magyar és egy román polgármester esetében Maros megyében nagyon hasonló az érvelés –, hogy nincs pénz, nem tudjuk, hogyan kell alkalmazni, nem mi vagyunk ezért felelősek stb. Nemcsak a Cemo feladata lenne tudatosítani az RMDSZ tagjaiban, hogy miért fontosak az anyanyelvi jogok, ez az RMDSZ-nek is fontos. Ha már kérte a törvénymódosítást, jó példával kell elöljárni, és saját polgármestereitől megkövetelni, hogy alkalmazzák a meglévő cikkelyeket.

– Látják-e az eredményét a szervezet eddigi munkájának?

– Nagy kérdés, hogy ilyen téren hogyan tud megerősödni a közösség. Erre nincs recept sehol a világon. Több mindent kipróbáltunk, biztosan állíthatom, hogy ha még nincs is előkelő helyen, de az anyanyelvhasználati jogok létezése, a kétnyelvűség már eléggé erősen beépült a marosvásárhelyi magyar emberek tudatába, gondolkodásába. Remélem, ez a továbbiakban is megmarad.

Amikor megalapítottuk a szervezetet, nem volt érdeklődés az anyanyelvhasználati jogok iránt. Ahhoz képest sokat fejlődött a közösségi hozzáállás.

Pár évvel ezelőtt nem biztos, hogy ekkora botrány lett volna abból az üzenetből, amelyet szilveszterkor közzétett a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal

(a Google-fordítóval készült Facebook-bejegyzésben „Tragumúrák”-nak szólították a vásárhelyi magyarokat – szerk. megj.). Örülök, hogy már jóval érzékenyebb erre a közösség.

– A botrány nyomán történt-e elmozdulás a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szintjén?

– Nem mondanám, hogy történt elmozdulás. Tekinthetjük pozitívumnak, hogy próbaidőre alkalmaztak egy magyar személyt egyelőre versenyvizsga nélkül, majd lesz versenyvizsga is. A Facebook-oldal kétnyelvűsítését, az itt megjelenő kétnyelvű információkat kezeli. De a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szintjén hiányzó kétnyelvűséget nem fogja tudni megoldani.

Készítettünk felméréseket, meglátogattuk az összes igazgatóságot, osztályt, a hivatal alárendeltségébe tartozó intézményeket, és nagyon véletlenszerű a kétnyelvűsítés néven működő gyakorlat, nincs egységes stratégia. Ezt többször szóvá tettük a különböző alpolgármestereknél, akik az RMDSZ színeiben bekerültek a város vezetőségébe, de nem látjuk, hogy kezelték volna. A közigazgatási törvény előírásai alapján egy magyarul beszélő állampolgárnak joga van magyarul ügyintézni szóban és írásban. Az írásos rész sajnos nem működik, és nemcsak Marosvásárhelyen.

Ha valaki belép a polgármesteri hivatalba, nem tud magyarul ügyintézni, mert már a belépésnél románul beszélők fogadják. Sikerült elérni, hogy az ügyfélszolgálaton legyen magyar, idén az a cél, hogy egy újabb magyar személyt alkalmazzanak, és azokon az osztályokon, ahol ügyfélforgalom van, legyenek magyarul beszélő személyek.

Egyelőre kevés a magyarul beszélő alkalmazott a polgármesteri hivatalban ahhoz képest, hogy a lakosság fele magyar, mintegy húsz százaléknyi magyar ember dolgozik itt, a legtöbben nem is a főépületben, hanem a háttérintézményekben, alacsonyabb beosztásban.

Osztályvezető egyetlen magyar van, osztályvezető-helyettes is kevés, kevés a humánerőforrás ahhoz, hogy a kétnyelvűsítés működjön. Mert a kétnyelvűség nemcsak a Facebook-oldalról és weboldalról szól, hanem arról is, hogy minden információ le van fordítva, és az állampolgárok mindenféle akadály nélkül beszélhetnek magyarul a polgármesteri hivatalban.

Sajnos nem állunk jól ezen a téren sem Marosvásárhelyen, sem máshol. Jó, hogy felvesznek egy magyart a kommunikációs osztályra, de egész stratégiát kellene kidolgozni. Amikor tavaly év végén tárgyalást folytattunk a Maros megyei önkormányzat elnökével, felajánlottuk, hogy készítünk egy stratégiatervezetet. Ott is nagyon nagy gondok vannak, főleg az alárendelt intézményeknél. És meg szeretnénk beszélni a Maros megyei RMDSZ-szel is a stratégiát. Fontos lenne átfogóan kezelni a kétnyelvűséget.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
1 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS