A menhelyek hiánya a legsúlyosabb probléma

Brassó
A program munkatársai évente szervezett ismeretterjesztő rendezvényükkel a közvélemény figyelmét szeretnék felhívni a szociális problémára. A plakátolás, az előadások, a szabadtéri tevékenységek és más felvilágosító programok rendezésén kívül a szervezők idén néhány brassói középiskola diákjait is bevonják az akcióba. Az iskolások a családon belüli erőszak témájában készült alkotásaikkal vetélkedőn vehetnek részt: a legjobb munkák szerzői és osztályuk Brassó környéki kirándulást nyernek.
„A Brassói Református Reménység Háza egyházközség szervezésében már 1997 óta zajlanak olyan rendezvények, amelyek célja felvilágosítani a helyi közösséget a családon belüli erőszak megelőzéséről” – meséli Antal Dalma Délia pszichológus, majd hozzáfűzi: a Bántalmazott Nők Programját Zoltáni Katalin programvezető ötlete alapján hozták létre. A 2003-ban indított irodában most ketten dolgoznak, munkájukat Pál-Jakab Imola szociális munkás segíti. A segítségre szoruló nőket naponta fogadják a központban, ahol egyéni és csoportos pszichológiai, valamint jogi tanácsadásban részesítik őket. „A lakosságot rá kell ébreszteni, hogy tehetnek a bántalmazott nők és gyerekek érdekében. Mivel nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel, gyakran megtörténik, hogy a szemtanúk elzárkóznak a segítségnyújtástól, vagy közömbösek a családon belüli erőszakkal szemben: úgy gondolják, mindenkinek magánügye, mit csinál saját lakásában” – magyarázza Antal Dalma Délia. Éppen ezért a legtöbb nő csak súlyosabb krízishelyzet után keresi fel a központot. „Többször előfordult, hogy a bántalmazott nők csomagostól, gyerekestől jelentek meg az iroda ajtójában, és a költözéshez kértek segítséget” – meséli a pszichológus, majd hozzáteszi: a központ munkáját leginkább a családi erőszak áldozatainak szánt menhelyek hiánya nehezíti meg. „A legközelebbi menhely Fogarason van, innen viszont a Brassóban dolgozó nőknek, illetve iskoláskorú gyerekeiknek nehéz a városba ingázni. Így sokszor előfordul, hogy a segítséget kérő nők meggondolják magukat: inkább nem mennek el otthonról” – számol be a pszichológus.
Antal Dalma tapasztalatai szerint az esetek többségében a krízishelyzet után segítséget kérő vagy huzamos ideig bántalmazásnak kitett nők fordulnak hozzájuk. Ez esetben könnyebb dolguk van, hiszen az áldozat már tisztában van helyzetével, és legtöbbször csak jogi tanácsadásra van szüksége a válás lebonyolításához. A krízishelyzetből menekülő nőknek a központ munkatársai tanácsadással, terápiával próbálnak segíteni: elmagyarázzák, milyen hatással van a válás a gyerekekre, tájékoztatják őket a válóper lépéseiről, illetve költségeiről. A végső döntést azonban nem befolyásolják: arra biztatják a hozzájuk forduló nőket, hogy önállóan határozzák el, hogyan folytatják életüket. „Sajnos, kevesebb az olyan eset, amikor az áldozat képes a lelki szakításra, és elhagyja az erőszakos környezetet, de szerencsére vannak biztató példák is” – teszi hozzá a pszichológus. Példaként egy olyan kismamát említ, aki gyereke születése előtt elköltözött vőlegényétől, majd a központ segítségével egy évet töltött a höltövényi menhelyen, ahonnan egy másik menhelyre helyezték át. „Két év telt el azóta, és most már úgy tűnik, a nő képes a saját lábán megállni, el tudja látni gyerekét, és kiköltözhet az otthonból” – összegez a pszichológus.