A csend világában barangoltak

Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászmûvész alkotását Ilyés Lajos baróti geológus leplezte le, aki évtizedekig volt munkatársa Dénes Istvánnak. A hozzájuk szegõdött erdõvidéki, sepsiszentgyörgyi és brassói barlangászok a Vargyas-szorosban 125 barlangot tártak fel. Dénes István volt a kezdeményezõje, illetve kulcsembere annak a folyamatnak, amely révén a jégkorszak közepe óta kialakult barlangrendszert és környezetét, összesen 1000 hektárnyi területet sikerült természetvédelmi övezetté nyilváníttatni – emelték ki a táblaavatón a szakmai körökben „Fõnök bának” becézett Dénes István tevékenységét méltató egykori munkatársak.  Errõl beszélt Bartha Zsolt, errõl írt az eseményt levélben köszöntõ brassói Zakariás Antal, és errõl szólt a sepsiszentgyörgyi Mózes László újságíró, geológus is, aki szerint „ha jobb helyre születik, tudásával és következetességével Dénes István igen sokra vihette volna, de neki ez a csendes és félreesõ vidék volt a legmegfelelõbb, ennek a védelme, óvása volt a lehetõ legnemesebb és legfontosabb feladat”. Sõt – tette hozzá a megemlékezést szervezõ baróti Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista- és Barlangászegyesület nevében felszólaló Demeter Zoltán – Dénes István „a szó legpozitívabb értelmében értendõ fanatizmussal védte a természetet az emberi közönytõl, butaságtól és rosszindulattól”. Ezt a gondolatsort folytatta Hoffmann Edit, aki szerint Dénes István segítõkész embereket vonzott Erdõvidékre, „abba a kis tündérkertbe, amelyet Õ, mint egy törékeny kis havasi gyopárt, óvott a kóborló, mindent felfaló és felemésztõ (ember)birkáktól”.
Ehhez a munkához szegõdött sajátos eszközeivel Veress Miklós vargyasi amatõr festõmûvész is, aki a Vargyas-völgy szépségeit örökítette meg vásznain – alkotásaiból szabadtéri tárlat nyílt. A 80. életévén túl járó festõ tisztelete jeléül, a Vargyastól 13 kilométerre levõ szurdokvölgybe is elkísérte  az emlékezõket. Azok az emlékezõk, akiknek erejük és kedvük volt Dénes István nyomdokain járni, szombaton és vasárnap 20-20 kilométeres túrákon csodálhatták meg a szeptemberi verõfényben pompázó karsztvidék szépségeit, a Gódrát, az Ejtõkõt, a Lócsûrt, az Alsó- és Felsõ-mált, a Csala tornyát.