Józsa László és Józsa Zoltán baróti műhelyükben
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A baróti Józsa testvérpár lassan egy évszázados családi hagyomány tovább örökítőjeként működteti Erdővidék, sőt talán egész Székelyföld egyetlen olyan gyapjúfeldolgozó műhelyét, ahol a gazdák által leadott mosatlan gyapjúból nemezelésre alkalmas „bunda” vagy fonal, estleg posztó készül. Józsa László és Zoltán műhelyében még Károly király is megfordult, megcsodálta az évszázados múltra visszatekintő gépeket, melyek ma is hibátlanul működnek.
2024. augusztus 04., 19:082024. augusztus 04., 19:08
2024. augusztus 04., 19:212024. augusztus 04., 19:21
Az erdővidéki Barót városka főutcáján alig észrevehetően bújik meg a Józsa testvérpár műhelye, ami megannyi változást, újabb és újabb „trendeket” átvészelve működik a vállalkozást vezető két embernek hála, akik a fésülést, szövést, ványolást és társait nem munkának, hanem szerelemnek tekintik.
A testvérpár története a huszadik század elejéig vezethető vissza. Dédszüleik kivándoroltak Kanadába, majd az ott összegyűjtött pénzt hazahozták tíz itthon maradt unokájuknak – két fiúnak és nyolc lánynak. A tíz gyerek közül kettő a textiliparban dolgozott, és Észak-Erdély 1940-es visszacsatolása után úgy döntöttek, Erdővidéken próbálnak szerencsét. Szép lassan az egész család a gyapjúfeldolgozásban találta meg a helyét, így László és Zoltán apja is.
Édesapjuk, Józsa Izsák később részben visszatérhetett szakmájához, egy rendelet lehetővé tette, hogy a hatvanas években családi kötödét nyissanak.
Kész a bunda
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A nagyobbik testvér texilipari szakképesítéssel is rendelkezik, egyetemen is oktatott, kapcsolatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a rendszerváltás után újra tudjanak gépeket vásárolni. Öccse az eredeti tervekkel ellentétben nem ment egyetemre, ám a katonaság után, mivel a családi hagyomány miatt értett a textilhez – katonaság előtt a családi vállalkozásnak is tekinthető kötődében dolgozott –, a helyi fonódában alkalmazták, ahol harminckét nő között szép lassan beletanult a fonásba (is).
A legidősebb gép – egy tépőgép –, amit jelenleg is használnak, 1912-ből származik. A mosás és szárítás után ez jelenti a feldolgozás első lépését. A gyapjút környékbelitektől veszik, ám megválogatják, hogy kitől, hiszen, ha valaki jól tartja a juhokat – rendszeresen nyírja, jól eteti –, akkor a gyapjú is jó minőségű, ellenkező esetben nem.
Felidéztek olyan időszakokat is, amikor messzi vidékekre kellett utazzanak, hogy beszerezzék a gyapjút: a vilában gyapotthiány volt, így a kínai gyárak gyapjúval pótoltak: Erdély-szerte a romák gyűjtöttek be a falvakból és eladták Kínába.
A műhelyben a gyapjút mossák, a padláson szárítják, majd kétszer is „átengedik” a tépőgépen, hogy a szálak fellazuljanak. Ezután következik a fésülés, aminek nyomán már kész a gyapjú, amit a kézművesek nemezelni használnak. Jelenleg ez egy fontos piaci „célcsoportot” jelent: nyáron a gyerektáborok, falunapok szervezői nagy tételekben vásárolnak tőlük.
Kiemelik, hogy a gyapjúnak nagyon sok jótékony tulajdonsága van: nem hiába hord a pásztor nagy melegben is gyapjú subát, hisz az anyag alkalmazkodik az emberi testhez és tartja a hőmérsékletét – mind hidegben, mint melegben.
A gyapjút felhasználják bizonyos munkavédelmi ruhák gyártása során is, hiszen a sav például nem égeti el, sőt újabban tetőszigetelés céljából is előszeretettel vásárolják.
A tépőgép
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Miután a bunda elkészült, a gyapjú jelentős részéből fonal lesz, amiből lehet szőni, kötni, posztót készíteni. Hozzáteszik, hogy műhelyük azért is egyedi, mert a gyapjúfeldolgozás minden folyamatát maguk végzik – a néhány környékbeli műhellyel ellentétben, ahol vagy csak szőnek, vagy csak fonalat készítenek.
Készül a fonal
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A vevők másik fontos csoportját a népviseletkészítők jelentik, valamint azok, akiknek fontos, hogy természetes anyagokkal vegyék körül magukat – Józsáék műhelyében csak természetes termékek készülnek (nem festik, nem kezelik a gyapjút), így a színek választéka is a természetesre – fehérre, barnára, szürkére – korlátozódik.
Szövőgép
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A fonalat termékként is eladják, illetve megszővik belőle az anyagot (csévélés után) egy több mint százéves gépen. Lelkesen mutatják, hogy bizony
Gép és ember kiegészíti egymást a munkafolyamat során, állandóan kell figyelni, hogy a felvetett 1440 szál mindegyike rendben legyen, hiszen a legapróbb hiba is meglátszik az anyagon.
„Amelyik lyukba beteszem a bütyköt, a gép eszerint kapja az utasítást, úgy jön ki a minta. A színeket is ezzel változtathatom. Itt nincs vírus, nem telik be a tárhely, a memória” – tréfálkoznak a testvérek, hozzátéve, hogy bár a gépek még mindig hibátlanul működnek, sajnos vannak olyan fogyóalkatrészeik, amiket már nem lehet beszerezni, így, ha tartalékaik elfogynak, tovább nem lehet folytatni.
Jobb, mint egy számítógép
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Persze, sok meghibásodás leleménnyel orvosolnak, de tisztában vannak vele, hogy ez nem minden esetben lehetséges az ilyen óraműpontossággal működő gépeknél. A szövőgép az egyik leghangosabb: meg is jegyzik, hogy mindig füldugóval, bizonyos munkafolyamatok során maszkkal dolgoznak, saját egészégükre is vigyáznak.
A szövőszék egy segesvári gyárból származik: azt is látni rajta, hogy a munkásnők, akik nyolc órában akár száz gép zúgását hallgatták, hova jegyezték fel, hogy meddig tartott a műszakjuk. Jegyezgetni Józsáék is szoktak, két és fél méterenként tesznek egy jelet, hogy tudják, hogyan haladnak a munkával, illetve, hogy ösztönözze őket, addig dolgozzanak, amíg elérik azt. Mint mesélik, ez a rendszer is apai örökség.
Szerintük nagyon fontos, hogy az ember szeresse, amit csinál, ne csak kényszerből végezze munkáját. Folyton fejlődnek, hiszen hosszú évek után tud az ember igazán profivá válni a munkájában. Szerintük komolyan kell venni azt a mondást, hogy a mesterséget lopni szokták, mert nem az elméleti tudás a fontos, hanem az, amit az öregektől, a tapasztaltaktól, a világot megjártaktól elles az ember.
A hercegi látogatás képes emléke
Fotó: Tóth Gödri Iringó
„Mi úgy mondjuk, hogy ez félig-meddig iparművészeti tevékenység is. Van benne szépérzék, elégtétel, a kezed munkája, látod, hogy valamit csináltál, hogy az milyen minőségű, abban lehet gyönyörködni” – magyarázzák. Hozzáteszik, munkájuk érdekes vetülete, hogy mindenkit ismernek, aki gyapjúval dolgozik, akit érdekel a gyapjú, a legszegényebb falusitól, aki behozza a koszos gyapjút, a grófig, aki posztót rendel az öltözékéhez.
Felidézték, sokáig nem volt tudomásuk arról, hogy milyen fontos vendégük érkezik: kezdetben egy delegáció látogatta meg őket, majd biztonsági emberek, a herceg testőrségének parancsnoka, hogy a legnagyobb titokban náluk tölthessen közel egy órát az akkori herceg, megismerve a munkafolyamatot, faggatózva a család múltjáról. Megmutatták a szövőgépet is, amit édesapjuk alakított át, egy egyszerű, hét osztályt végzett mesterember, aki „kilogikázta” azt, amit ma is csak egyetemet végzett mérnökök tudnak.
„Azért nem vettünk mi új és modern gépeket, mert ezek mind magukba hordozzák az akkori világnak, és az akkori embereknek a leleményességét, azt az alkotóképességét, amit ma a számítógépek, a mesterséges intelligencia próbálnak kiköszöbölni, újragenerálni” – magyarázzák.
„Még a munkások se tudták, hogy jön a herceg. Egy nagyon finom ember, kimért, de mégis igen közvetlen. Nagyon beleélte magát a látogatásba, lelkesen hallgatta, amiket meséltünk. Végül ő köszönte meg, hogy megengedtük, hogy bejöjjön. Ugye milyen paradox?” – idézték fel, hozzátéve, hogy az uralkodói látogatás után sokáig találgatták az emberek, vajon milyen mértékű támogatás kaptak a hercegtől, ám ők büszkén kijelentik, hogy semmilyet. Mindig is arra törekedtek, hogy megálljanak a saját lábukon.
Minden gépnek története van
Fotó: Tóth Gödri Iringó
„Sem boldogabbak, sem bánatosabbak nem lettünk. Egy élménnyel több van a tarsolyunkban” – teszik hozzá. Nekünk életcél, hogy elégtételünk legyen a munkában. Az, hogy érezzük, hasznosak vagyunk, valamit tudunk alkotni. Nincsenek nagy vágyaink, megelégszünk a kevéssel. Megelégedve dolgozunk. Ellenben vannak olyan élmények, esetek, események, amiket nem pénzzel lehet megfizetni” – fejtették ki.
„A régi rendszerben, amiben felnőttünk, rá voltunk szorítva, hogy a szülők mellett segítsünk. Belenőttünk, vagy inkább megfertőződtünk, de megszerettük” – vallják, hozzátéve, hogy azt is nagyon kedvelik munkájukban, hogy nagymértékű a szabadságuk, nincsenek egy irodához, nyolcórás munkaprogramhoz kötve.
Kész pokróc
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Az évek alatt sok változáshoz igazodtak: a nyolcvanas években a család pulóvereket kötött, posztót készített, de a kilencvenes években, amikor megjelentek a turkálók, ezekre már nem volt igény. Akkor jött – ahogy mondják – a székelykedés, az autonómia, kellett az anyag a székely harisnyához. Miután ez a trend kicsit alábbhagyott, jött a globális felmelegedés, háttérbe szorult a gyapjú. Ám a világjárvánnyal fellendült a kézműveskedés, újra kellett, kell gyapjú.
A jövő pedig bizonytalan: most még van egy kuncsaftkör, aki igényt tart a termékeikre, aki értékeli a munkájukat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az ősi magyar szablya egyszerre fegyver, tárgyi örökség és identitáshordozó elem. A tízéves évfordulóját ünneplő Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskoláról Ungurán Lehel vezetővel beszélgettünk.
Az úttest szélén közlekedő három gyalogost gázolt el egy tökrészeg sofőr Brassóban csütörtök este. Az áldozatokat súlyos sérülésekkel szállították kórházba.
Új szakaszba lépett az Arad megyei Pécska és a Békés vármegyei Battonya közötti történelmi út felújítási-újjáépítési terve, amit román–magyar határ menti együttműködés révén valósítanának meg.
Nemzetközi kábítószercsempészettel és pszichoaktív anyagok erdélyi terjesztésével foglalkozó, kilenctagú bűnbandát vett őrizetbe a rendőrség több erdélyi megyében, bíróság elé került az előzetes letartóztatásuk indítványa.
Miközben sorra érkeznek a hírek gyárak bezárásáról vagy leépítésekről, akadnak olyan helyek is, ahol építkeznek: Medgyesen épít üzemet a német Welp Group – írja a Profit.ro gazdasági portál a vállalat bejelentése alapján.
Emberrablás áldozata lett Kolozsvár egyik negyedében egy fiatal nő – értesült a Krónika. Érdeklődésünkre a rendőrség megerősítette a hírt, és a fejleményekről is tájékoztatott.
Egyedül maradt egy végső stádiumban lévő rákos beteg nő a tordai kórház kórtermében, ahová többszöri kérése ellenére sem engedték be a férjét. Az intézménynek 25 ezer lejes erkölcsi kártérítést kell fizetnie.
Az erdélyi magyar diákok központosítva érdeklődhetnek továbbtanulási lehetőségeikről, összehasonlíthatják a rendelkezésükre álló opciókat, valamint tájékozódhatnak az egyetemeken túlmutató kibontakozási lehetőségekről is az OMDSZ decemberi börzéjén.
Egy lépéssel közelebb került Szatmárnémeti – Nagybánya gyorsforgalmi út megvalósítása, jelentette be a Szatmár megyei önkormányzat.
Egy kolozsvári ügyvédnő többször is olyan adatokat és információkat adott át kábítószer-kereskedőknek, amelyeket ügyfeleitől szerzett, vagy azokhoz a büntetőügyekhez kapcsolódtak, amelyekkel foglalkozott.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!