A Mátyás-szobor alkotójára emlékeztek Kolozsváron: emléktáblát avattak Fadrusz tiszteletére

„Fadrusz János bronzba öntötte az igazságos Mátyást, vagy azt is mondhatnánk, hogy Mátyás igazságát, melynek látványa a város lakóinak többletet ad, támogatást jelent” − mondta Gergely Balázs.

Arra is kitért, hogy a szobor az elmúlt évszázad során sokak számára jelentett lelki kapaszkodót: a főtéren állva nemzedékek merítettek belőle erőt és bátorítást nehéz időkben is. Felidézte azt is, hogy a közösség a közelmúltban, a 90-es években is kiállt a műemlék mellett, amikor élőlánccal védték meg.

Hangsúlyozta: a most felavatott emléktábla egyfajta adósságtörlesztés Fadrusz János felé. Az épületen korábban is volt egy szerényebb kivitelű emléktábla, amely azonban nem volt méltó a szobrászművész emlékéhez. A Rósás-házra felkerült emléktábla a Gergely család ajándéka, a márványtáblát Gergely Zoltán, rajta a Fadruszt ábrázoló bronzplakettet Gergely István szobrászművész készítette.

Mint fogalmazott, a sokat látott szobor azért maradhatott meg, mert a kolozsvári magyarság kitartása és szeretete megvédte.

Kovács Ferenc, a Rósás-házat birtokló cég képviseletében elmondta: az épület Nagy Elek vállalkozónak köszönhetően újult meg, akinek a gyalui kastély mellett több neves erdélyi műemlék épület, mint például a marosvásárhelyi Köpeczi-Teleki-ház felújítása is köszönhető. Bejelentette, hogy a következő kolozsvári projekt az Aranyműves házának felújítása lesz.

Párizsig jutó siker, erdélyi örökség: Fadrusz életműve és emlékezete

Grezsa Csaba főkonzul köszöntőjében hangsúlyozta: az emléktábla felavatása egy több éve zajló folyamat lezárását jelenti. Mint fogalmazott, a főkonzulátus ezzel egyszerre törleszt szellemi és adminisztratív értelemben vett adósságot, hiszen a kezdeményezést már 2022-re tervezték, de a megvalósítás a koronavírus-járvány, majd a Rósás-ház felújítása miatt elhalasztódott.

„Az emlékezet és az emlékezetpolitika a közösségi identitás meghatározó része, amelynek ápolása hosszú távú feladat.

– mutatott rá a főkonzul.

Hozzátette: Kolozsváron különösen szoros együttműködés alakult ki a civil szervezetekkel, mindenekelőtt a Kincses Kolozsvár Egyesülettel és a Házsongárd Alapítvánnyal, amelyekkel közösen több projekt is megvalósult, illetve jelenleg is folyamatban van.

Beszédében kiemelte a személyes történetek jelentőségét is: mint fogalmazott, a múlt megértéséhez egyre inkább az egyéni sorsokon keresztül vezet az út. „Ezek a történetek segítenek abban, hogy ne csak egy alkotást vagy egy történelmi korszakot lássunk, hanem közelebb kerüljünk azokhoz az emberekhez is, akik mindezt létrehozták” – fogalmazott, utalva Fadrusz János kolozsvári éveire.

A kezdeményezés a 19. század második felében erősödött meg: 1882-ben alakult meg az első szoborbizottság, majd 1888-ban egy hatékonyabban működő új testület vette át a szervezést. A szükséges anyagi források összegyűjtése után 1893-ban írták ki a pályázatot, amelyre több terv érkezett. A bírálóbizottság 1894. május 15-én egyhangú döntéssel Fadrusz János pályaművét jutalmazta első díjjal.

Zakariás Ágota rámutatott: Fadrusz ekkor még alig ismert művész volt, aki korábban nem járt Erdélyben. A pályázat megnyerése után érkezett először Kolozsvárra, ahol fokozatosan építette ki kapcsolatait, és egyre szorosabban kötődött a városhoz.

többek között a kolozsvári építész tervezte Fadrusz budapesti műtermét és házát is.

A művészettörténész kitért arra is, hogy a szobor helyének kijelölése külön figyelmet kapott:

• Fadrusz egy ideiglenes szerkezet segítségével a főtéren kísérletezett az emlékmű optimális elhelyezésével,
• ami a korabeli városi élet egyik látványos mozzanatának számított.

A kiállításmegnyitót követően a résztvevők a konzulátus szomszédságában található, Főtér 20. szám alatti Rósás-házhoz vonultak át, ahol az új emléktáblát Gergely Balázs leplezte le, majd László Attila kolozs-dobokai főesperes mondott rá áldást.