A magyar diákoknak kevesebb mint fele képzeli el Romániában a jövőjét

„A beérkezett anonim adatok feldolgozása során a célunk nem a konfrontáció volt. Sokkal inkább az, hogy a lehetőségeinkhez mérten, objektív mutatók segítségével emeljük be a közbeszédbe a diákok mentális egészségének kérdését” – szerepel a közleményben.

Erdély szinte minden régiójából bekapcsolódtak a fiatalok a felmérésbe. A válaszadók

• több mint fele Székelyföldről érkezett,
• de jelentős arányban képviseltette magát Közép-Erdély (közel egyharmados aránnyal)
• és a Partium is (tizennégy százalékkal),
• míg a szórványból és a Bánságból kevés diák jelentkezett.

A válaszok közel hatvan százaléka kisvárosi, több mint negyven százaléka pedig nagyvárosi iskolákból érkezett.

Az évfolyamok szerinti megoszlás kiegyensúlyozott képet mutat:

• a tizenegyedikesek (harminc százalék),
• a kilencedikesek (huszonnyolc százalék)
• és a tizedikesek (huszonhét százalék) adták a minta gerincét, a végzős tizenkettedikesek a válaszadók tizenöt százalékát tették ki,
• míg a tizenharmadik osztályból (szakiskolák esetében) a diákok kevesebb mint egy százaléka kapcsolódott be a kutatásba.

Diákok: sokan érzik magukat kimerültnek

Arra a kérdésre, hogy mennyire érzik magukat kimerültnek a diákok, az elégedettségi mutatók rendkívül aggasztó képet festenek: a kitöltők több mint egyharmada a legmagasabb elégedetlenségi szinten jelezte a kimerültséget.

Rendszeres fizikai tünetek: A kitöltők közel egyharmada hetente többször, míg közel húsz százaléka naponta tapasztal stresszhez köthető fizikai panaszokat, például fejfájást vagy gyomorgörcsöt. Ez azt jelenti, hogy a diákok több mint fele rendszeres testi fájdalommal jár iskolába.

Koncentrációs zavarok: A diákok több mint negyven százaléka naponta, további közel negyven százaléka pedig hetente többször tapasztal koncentrációs nehézségeket az órákon.

Alvászavar és motivációvesztés: A válaszadók harmincöt százaléka hetente többször, közel húsz százaléka pedig naponta küzd alvászavarral. A motivációvesztés még ennél is drasztikusabb: a diákok közel negyven százaléka hetente többször, harminc százaléka pedig minden egyes nap érzi úgy, hogy teljesen elveszítette a motivációját.

míg huszonöt százalékuk szerint a jövő bizonytalansága a legfőbb nyomásforrás. Ezt követik a szülői elvárások (tizennyolc százalék) és a román nyelvű vizsgák jelentette speciális terhek (tizenkét százalék).

Milyen az intézményi környezet?

A kérdésre, hogy mennyire tartják biztonságosnak és elfogadónak az iskolájukat, a diákok nagyon alacsony átlagpontszámot adtak. Amikor az iskola mentális egészséget támogató szerepét kellett értékelniük egy nemzetközi ajánlói index alapján, az eredmény lesújtó lett: az iskolák mélyen negatív, mínusz hetvenhatos indexértéket kaptak. A kitöltők közel nyolcvan százaléka a kritikusok táborát erősíti, ami azt jelenti, hogy az intézményrendszer a diákok döntő többsége szerint nem nyújt érdemi védőhálót.

húsz százalékuk egyáltalán nem kap érdemi visszajelzést, és tíz százalékuk tapasztalt már személyeskedő vagy bántó megjegyzéseket a pedagógusok részéről.

Ugyanakkor pozitív jel, hogy a diákok több mint hatvan százaléka meg tud nevezni legalább egy-két olyan tanárt, akiről elmondható, hogy valóban odafigyel a diákok lelkiállapotára is.

A kortárs közösségek mint az egyetlen valódi védőháló

Bár a strukturális támogatás hiányos, a felmérés rávilágított az erdélyi magyar diákcsoportok elképesztő szolidaritására. Az intézményi hiányosságokat maguk a diákok igyekeznek kompenzálni: a válaszadók több mint fele nyilatkozott úgy, hogy fordult már hozzá osztálytársa segítségért, és érdemben tudott is támogatást nyújtani neki, míg további tizenhét százalék szintén nyitott lett volna a segítségnyújtásra, csak nem tudta pontosan, mit kellene tennie.

Ez a szoros társas háló azonban sérülékeny is, különösen a digitális térben. A diákok negyvenöt százaléka néha, közel huszonöt százaléka pedig gyakran kevesebbnek érzi magát a közösségi médiában látottak miatt.

míg közel egyharmaduk attól fél, hogy a társai problémásnak látnák és megbélyegeznék őket.

A többség bízik a szakemberekben: amikor felmerül a baj, a diákok közel fele pontosan tudja, hogy elérhető az iskolában olyan képzett szakember (például iskolapszichológus vagy tanácsadó), akihez szükség esetén bizalommal fordulna és igénybe is venné a segítségét.

Merre tart az erdélyi magyar diákság?

A felmérés kitért a jövőtervezésre is. A válaszadók közel hetven százalékának vannak tervei, de rengeteg bizonytalanságot és félelmet érez a jövőjével kapcsolatban, és mindössze tizenhárom százalék tekint teljes biztonsággal előre az érettségi után.

Arra a kérdésre, hogy hol terveznek érvényesülni a tanulmányaik befejezése után, a válaszok hűen tükrözik a jelenlegi társadalmi helyzetet:

• Közel negyven százalék tervez itthon, Romániában maradni.
• Harminchét százalék még teljesen bizonytalan, nem döntött el semmit.
• Huszonöt százalék egyértelműen külföldön tervezi megvalósítani a céljait.

Ez a magas bizonytalansági faktor és a külföldre készülők negyed része világosan összekapcsolódik az iskolai évek alatt felhalmozott stresszel és a támogató közeg hiányával.

Mit változtatnának a diákok?

A felmérés utolsó szakaszában lehetőséget adtunk a diákoknak arra, hogy megfogalmazzák saját javaslataikat. A visszajelzések alapján a javaslatok három fő pillér köré csoportosíthatók:

• Diákközpontúbb oktatás: A válaszadók jelentős része olyan iskolai környezetre vágyik, ahol a diák egyéni igényei, mentális jólléte és személyisége áll a középpontban, nem pedig a puszta teljesítménykényszer.
• A tanterv radikális változtatása: A diákok egyértelműen jelzik, hogy a jelenlegi tananyag sok esetben elavult és túlterhelt. Olyan gyakorlatias, a mindennapi életben is használható tudást szeretnének kapni, amely valóban felkészíti őket a jövő kihívásaira.
• Az iskolai óraszám csökkentése: A kimerültségről szóló adatokkal összhangban a fiatalok nagy része javasolja a napi és heti óraszámok csökkentését, hogy elegendő idejük maradjon a pihenésre, a feltöltődésre és a minőségi magánéletre.

Következtetések: a MAKOSZ álláspontja

„A felmérés eredményei nem hagynak kétséget afelől, hogy a diákjólét kérdésével foglalkozni kell. Nem az a célunk, hogy radikális követelésekkel álljunk elő, hanem az, hogy ezeket a statisztikákat bázisként használva elindítsunk egy érdemi, konstruktív párbeszédet a közbeszédben” – fogalmaznak a diákszervezet képviselői.

Mint írják, a MAKOSZ a jövőben - a lehetőségeihez mérten - azon fog dolgozni, hogy a felmérés eredményeit szakmai fórumokra emelje, elősegítve olyan felhívások megfogalmazását, amelyek közelebb visznek egy élhetőbb, biztonságosabb és emberközpontúbb iskolai klímához.

korábban írtuk

Élet-halál kérdése az érettségi, de elhal az érdeklődés, az oktatás nem igazodik a 21. századi tizenéves valós igényeihez

Az oktatási rendszer elérte, hogy az érettségi Romániában élet-halál kérdése, miközben az utolsó iskolai években kihal a diákok őszinte érdeklődése, az oktatás pedig még mindig nem igazodik a 21. századi tizenéves valós igényeihez.