A gyimesi fürdő jelenéért aggódnak a nosztalgiázó helyiek

Gyimesközéplokon talán nincs is olyan felnőtt, aki valamikor ne járt volna oda fürödni, és nem ismerné a múltját. „Valamikor a Kalfáséké volt, aztán államosították, elvették, és a néptanács működtette. A „revolúció” után a tulajdonosok visszaigényelték, majd eladták. Jó minőségű víz volt, reumás betegségekre javallott, sokan jártak kezelésre ide. Vele szemben volt egy bodega, az emberek megfürödtek, átmentek, megittak egy sört, megettek egy miccset” – meséli egy gyimesi férfi, akivel útközben találkoztunk.

„Erőst jó volt a büdösvíz”

A fürdő a főúttól egy kilométerre, a Sötétpatak völgyében található. A faépületet a forrás fölé emelték, mellette egy kazán- és egy pumpaház található. A gyógyvizet egykor egy malomkerék segítségével a pumpa nyomta fel a forrásból a kazánba. Az épületben egy 3x4 méteres medence található, körben kádakkal. Van, aki hét kádra, van, aki nyolcra, van, aki tizenkettőre emlékszik. Igazából kilenc van benne.

Az épület beomlott, a malomkerék már több mint tíz éve ott hever mellette.  „A források vize meszes, magnéziumos, lithiumos, vasas bikarbonátú víz. Fürdő kúra alkalmas reuma, idegmegbetegedések, női bajok gyógyítására” – áll az épületen.

„Isten őrizzen, mi van itt. Valamikor büdösvíz volt, mely erőst jó. Melegítették, nyáron fürödni jártunk oda. Itt születtem, fennebb a patakon. Rendbe volt szedve annak idején, volt sok kád és rendesen tüzelték, de aztán tönkre kezdett menni. Aztán megvette egy ember, kicsit építkezett, de jött egy nagy víz, és azóta így van” – mesélte a 81 éves Baliga Annamária.

Egy másik szomszéd, Baliga Emil szerint annak idején távolabbról is sokan jártak fürödni a fürdőre. „Csíkból, és mindenhonnan jöttek. Olyan idős bácsi is járt, hogy két pálcával érkezett, úgy hozták, mert alig tudott menni. Két hetet itt volt, fürdött, és a botokat eldobta, úgy ment haza” – emlékezik.

Büszkesége volt a községnek

A fürdő múltjáról Tankó Gyula volt iskolaigazgató mesélt munkatársunknak. „Már az 1800-as évek végén írtak róla, aztán egy ügyes kicsi népi fürdőt alakítottak ki. A kicsi magyar időben, a negyvenes években egy felcsíki származású férfi, akinek Csíkszeredában is volt vendéglője, Kalfás egy fürdőhelyiséget hozott létre. (Kalfás József (1879–1957) a csíkszeredai ipartestület vendéglőse volt. – szerk. megj.)

Kint is volt a szabadban egy olyan, amibe beleálltak az emberek, aminek most is látszik a helye. Érdekes élet volt ott, az emberek odaszoktak, idegenek is jöttek. \'48-ban volt az államosítás, ekkor átment a néptanács tulajdonába a fürdő, két alkalmazott volt ott, egy takarító és egy fürdővezető. Ez \'89-ig így volt. Rendbe is tartották. Minden tavasszal várták az emberek a fürdőnyitást, faluünnep volt, az emberek egyszerű ünnepe. Büszkesége volt a községnek.

Aztán jött a változás. Valakinek visszaadták, bonyolódott a helyzet, valaki más megvette. Hozzáfogott és melléje egy szállodaszerűséget épített, egy emeletes részt, jó modernet, ahogy a századunk eleje megkövetelte. Egyszer csak minden leállt. Megindult a szétesés. Maradt az épület, most lassan az eső be kezdett esni, mert az idő foga a tetőt kikezdte. Az emberek is kérdezik mindig, hogy valaki nem mozdít, valaki nem csinál valamit?” – foglalta össze Tankó Gyula.

Az ügyben megkerestük a jelenlegi tulajdonost, Erőss Vilmost is, aki 1994-ben vásárolta meg a fürdőt és a vele szemben levő területet, majd ő épített a régi épület helyébe egy 18 szobás panziót.

„Amikor Kalfás bácsi visszakapta a fürdőt, akkor a Tankó testvérek közül megvette az egyik. Csináltak, amit csináltak, de egyszer csak nagyon gyorsan el kellett adni. És én, mint légy a tejbe beleestem ebbe a buliba. Az elején csak a felét adták el, utána a másik felét. A volt feleségemmel megvettük, s ott elkezdtünk építkezni. A szemben levő épületben volt üzlet, bár, diszkó is, de egyik sem volt jövedelmező” – magyarázta.

Mint mondta, a másik ok, amiért bezárták a fürdőt, az volt, hogy már nem lehetett korszerűsíteni. „Az elején próbáltuk olajjal lefesteni a kádaknál, de nem felelt meg. Az épület rozoga, egyre csak omlott és bomlott. Most ott állunk, hogy le kéne bontani, mert a hátsó része be van omolva, de ahhoz bontási engedély kell, ami megint pénzbe kerül” – mutatott rá a jelenlegi helyzetre.

Az évek során többször szó esett arról, hogy bérbe adja, vagy társtulajdonosként működik együtt valakivel, de nem sikerült megfelelő megállapodást kötni. Ahhoz, hogy ismét működtetni tudja, nagyobb anyagi befektetésre van szükség.

„Kell egy ember, aki rakja a tüzet, kell egy, aki a kádakat mossa, vagyis reggel kilenctől este hatig legkevesebb két személyt kell alkalmazni. Fát, villanyt kell fizetni. Orvos, vagy masszőr is kellene, mert csak magát a fürdőt működtetni nem jövedelmező, mert nem jönnek az emberek. Ha sikerül lebontani, akkor uniós pályázattal megcsinálnám, újra akarom építeni az egészet. De ehhez uniós támogatás kell. Szép a terület, mindenki szeretné, de anyagilag oda kell állni” – nyugtázta Erőss Vilmos.