Pici korban megelőzhető a vérszegénység

Csaknem minden negyedik ember vérszegény a világon, amely nagyrészt a gyermekkori vashiánynak köszönhető – derül ki a WHO (World Health Organization) adataiból. A vashiány az egyik leggyakoribb betegség a gyermekek körében, de a lisztérzékenység is közel 3 millió embert érint Európában – írta az Origo.hu.

Mindkét betegségért főként az idő előtt vagy helytelenül megkezdett hozzátáplálás felelős: az élet első 1000 napjának környezeti hatásai, azon belül is a táplálás ugyanis kulcsszerepet játszanak a későbbi egészség alakulásában. Az allergiás megbetegedések, a gluténérzékenység és a vashiányos vérszegénység mellett olyan felnőttkori népbetegségek is megelőzhetők az első 1000 napban, mint az elhízás, a cukorbetegség vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések.

Mi okozza a vashiányt?

A vashiány az alultápláltság egyik leggyakoribb formája, amely világszerte 841 000 ember életét követelte az elmúlt években, és több mint 35 millió esetben okozott fejlődési visszamaradást. Kialakulásában jelentős szerepet játszik a túl korán, egyéves kor előtt bevezetett tehéntej: a tehéntej vastartalma alacsonyabb, mint a csecsemők és kisgyermekek fejlődéséhez szükséges mennyiség, így az egészséges, kiegyensúlyozott étrenden keresztül történő pótlás nélkül vashiány alakulhat ki (főbb tünetei a fáradékonyság, étvágytalanság vagy a koncentrálóképesség csökkenése).

A tehéntej magas nátrium- és fehérjetartalma ráadásul megterheli a babák emésztőrendszerét, és haspuffadást, hasmenést vagy véres székletürítést okozhat. A hazai szakmai ajánlás szerint egyéves korig mindenképpen kerülni kell a tehéntejet, de sokan egészen hároméves korig javasolják a mellőzését a kisgyermekek étrendjében. A szoptatást követően, a folyékony, tejalapú táplálás folytatásaként a korosztály speciális szükségletei szerint kialakított gyerekitalokat érdemes bevezetni, amelyek megfelelő mennyiségben tartalmazzák a fejlődéshez szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat.

A lisztérzékenység a 8-9 évesek körében a leggyakoribb

Bár a lisztérzékenység a 8-9 éves gyerekek körében a leggyakoribb, az első tünetek általában már csecsemőkorban, a glutén bevezetésével jelentkeznek. Ha túl későn ismerik fel a betegséget vagy nem kezelik megfelelően, komoly visszamaradást okozhat a fejlődésben: a vas és a B12-vitamin csökkent felszívódása miatt könnyen vashiányos vérszegénység alakulhat ki, a kálium és a magnézium felszívódási zavara izomgyengeséget okozhat, a D-vitamin és a kalcium hiánya pedig csontritkuláshoz vezethet. A gluténérzékenység intenzitása az életkor előrehaladtával csökkenhet, de később, harminc-, negyvenéves korban nagy valószínűséggel újra jelentkeznek a panaszok, és végigkísérik az érintettek életét (a betegek 20%-a 60 évnél idősebb). Európa-szerte csaknem 3 millióan küzdenek a betegséggel, a legtöbb esetet Írországban és Finnországban regisztrálták az elmúlt évtizedben.

Fontos a megfelelő időben való bevezetés

„Ahhoz, hogy nagy eséllyel elkerüljük a lisztérzékenység kialakulását, jelen tudásunk szerint optimálisan 6 és 12 hónapos kor között érdemes először gluténtartalmú étellel kínálni a babát. Ha hasmenést, haspuffadást, súlyvesztést észlelünk, vagy úgy tűnik, hogy a gyermek nem a megfelelő ütemben gyarapodik, azonnal kérjük szakértő segítségét. A későn felfedezett lisztérzékenység tartós bélrendszeri panaszokhoz, egyéb szervek megbetegedéséhez, a krónikusan fennálló felszívódási zavar miatt pedig súlyos hiányállapotokhoz vezethet. Ha időben felismerik a problémát, a fájdalmas tünetek megelőzhetők, és állandó, szigorú diétával orvosolhatók” – fejtette ki Dr. Lásztity Natália, a Magyar Gyermek-gasztroenterológiai Tár­saság vezetőségének tagja.

A szakember elmondta, a glutén és a tehéntej megfelelő időben történő bevezetésével nemcsak a lisztérzékenység és káros vashiány korai kialakulása csökkenthető, de a megfelelő táplálással olyan felnőttkori népbetegségeket is megelőzhetünk, mint az elhízás, a cukorbetegség vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések. „Az élet első 1000 napja egy soha vissza nem térő lehetőség a szülők számára, amikor megalapozhatják gyermekük felnőttkori egészségét” – tette hozzá a szakértő.