Megtanulni együtt élni a betegséggel

Információk, élettapasztalatok megosztására, egymás bátorítására, egyszóval az életremény visszaadására szolgálna a majdani klub, amelybe a családtagokat is bevonnák. Mindezt azért érzik fontosnak a kezdeményezők, mert tudják, hogy milyen nehéz a gyógyíthatatlan kórban szenvedőknek a betegségük tudatával és következményeivel élni.

A depressziót nem lehet kikerülni

„Huszonnégy éve küszködöm a Parkinsonnal. Voltam már elkeseredett, reménytelen, mélypontra süllyedt ember, aki egy adott pillanatban az élet értelmét is megkérdőjelezte. Idővel viszont megtanultam a betegséggel élni mégpedig úgy, mint szinte bármely egészséges ember. Naponta hálát adok az Úrnak, hogy erősebbé tett, mint a betegségem. Napi tíz-tizenkét órát dolgozom, betegeket vizsgálok, egyetemistákat oktatok. Ma már elégedettnek érzem magam – mind a szakmában, mind a magánéletben. Családom van, és boldog vagyok” – osztotta meg negyed évszázados élettapasztalatát a mintegy százfős, sorstársak alkotta hallgatósággal a klub életre hívásának ötletgazdája, Dan Mircea Fărcaş.

A degeneratív idegrendszeri betegség
A Parkinson-kór közel 200 évvel ezelőtt történt első leírása óta a kutatók mára felderítették a hátterében álló rendellenességek legtöbbjét. A betegség genetikai és környezeti tényezők kombinációjának eredménye, jelenleg utóbbiak szerepe tűnik nagyobbnak. Parkinson-kór akkor alakul ki, ha az agy szubsztancia nigra nevű területén a dopamin hírvivő molekulát termelő idegsejtek károsodtak vagy elpusztultak. Jelenleg a Parkinson-kór világszerte a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegség.

A Maros megyei sürgősségi kórház kardiológusa, aki egyben a Parkinson-kórral küzdő betegek egyesületének országos alelnöke, lapunknak bevallotta: ahhoz, hogy ide jusson, neki is meg kellett járnia a poklok útját.

Utolsó éves egyetemista volt, amikor a gyógyíthatatlannak számító betegséggel diagnosztizálták. Egy világ omlott össze benne annál is inkább, mivel leendő szakmabeliként tisztán látta az akkor még kegyetlennek tűnő jövőjét.

„A depresszió a betegség olyan stációja, amelyet nem lehet átugrani. Életmódváltással, megfelelő kezeléssel és a család hozzáállásának segítségével viszont bárki visszanyerheti az önbizalmát, és az adott körülményeknek megfelelően újból normális életet élhet. Ehhez viszont elengedhetetlen a győztes ember szemlélete, mert ha vesztesként eleve lemondunk a harcról, a betegség hamarosan le is győz” – állítja a középkorú orvos.

Kordában tartható a Parkinson-kór

Szász József Attila neurológus arra szokta biztatni a pácienseit, hogy ne féljenek a betegségtől, melynek folyamata ugyan viszszafordíthatatlan, de megfelelő kezeléssel és életmódváltással kordában tartható.

„Tévhit, hogy a Parkinson megrövidíti az életet. Mint ahogy az is, hogy minden remegés Parkinson-kórt jelentene. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően sokkal többet tudunk felmutatni a betegség kezelésében, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt” – próbált lelket önteni az előadására megjelent betegekbe.

Az egyik, Marosvásárhelyen is alkalmazott új módszer az eddigi gyógyszeres terápiától leginkább az alkalmazás mikéntjében különbözik, ami azt jelenti, hogy a Parkinson-kór leghatásosabb gyógyszerét, a levodopát – és a karbidopát (ami a szervezetben a levodopa lebontását akadályozza meg) az agyba jutás előtt nem szájon keresztül adagolják, hanem a vékonybélbe egy erre a célra kialakított hasfalon és gyomron keresztül haladó vékony műanyag „csőrendszeren” át.

Szász neurológus kolleganője, Alina Roxana Verzea körvonalazni próbálta a testi, de főleg lelki támaszként működő majdani klub tevékenységét: a betegek és hozzátartozóik havonta találkozhatnak majd egymással és a szakemberekkel, és sorstársként megosztva tapasztalataikat erősödhetnek meg abban a harcban, amit nap mint nap kell megvívniuk a betegséggel.