A Prima Primissima díjas Feri atya az önbecsülés fontosságáról

A neves római katolikus lelkipásztor és mentálhigiénés szakember Kolozsváron A szorongástól az önbecsülésig, a másik két helyszínen pedig Elégedetten az élettel című előadásával lépett az érdeklődők elé. Pál Feri Erdélybe is olyasmiket hozott, amikkel – hitvallásával egybecsengően – a teljesebb élet éléséhez ad kapaszkodókat.

Csodálni az embert és tanulni tőle

Sokan hirdetnek ma ilyesmit, de az ő előadásainak résztvevői talán érzik: Pál Ferenc nem az üres frázisokat puffogtató, önmagukat reklámozó, pénzre hajtó nagyotmondók egyike. Sok humorral fűszerezett, könnyed előadói stílusával feloldani igyekszik a szorongást. Mert így talán könnyebb szembe nézni a saját tükrünkből visszatekintő személlyel. Pál Feri kétségtelenül sokat tud az emberről, de könyvekből szerzett tudását személyes tapasztalatai kerekítik igazán ki. Amint azt több interjúban is kifejtette: nem volt éltanuló és nem élt szorongástól mentesen gyermek- és ifjúkorában. Az önismeret és igazi önnevelés felé a sport által tette meg az első lépéseket.

Aktív, majd főállású magasugró, a magyar atlétikai válogatott tagja, 1987-ben országos bajnok volt. Ezt a sportéletet szakította meg az újabb szerelem: az Istennel való mind mélyebb kapcsolat. „Önazonosságom kikezdhetetlen része, hogy pap vagyok” – fogalmazott egy interjúban. Teológiai tanulmányai és papi szolgálata (1996-ban szentelték pappá) során aztán mind közelebb került az emberhez, akit azóta is csodál és tanul. „Ha valamit kaptam Istentől, akkor ebből a lehető legtöbbet tovább kell adnom, hiszen egészen biztos, hogy nem magamnak kaptam” – mondta.

Önbecsülés egy sebzettségvezérelt világban

Úgy fogalmazott, szeretne nagyon az életről szólni és ezért az élet többféle dimenzióját érinti: a spirituális, a lélektani, a szociális és a szociálpszichológiai dimenziót, s ezeket igyekszik összefüggésbe hozni egymással. Azt is hangsúlyozza, hogy a több száz fős tömeg előtt zajló beszédek számára is nagy kihívást jelentenek, hiszen úgy szeretne szólni, hogy a tömeglétezés dimenzióját átélők is rá tudjanak találni a személyes valóságukra.

Pál Ferenc
1996-ban szentelték pappá Esztergomban. Budapest különböző kerületeiben végzett és végez papi szolgálatot. 2005-től a SOTE Mentálhigiéné Intézet tanára. Létrehozta a Teljes Életért Közhasznú Alapítványt, majd munkatársaival együtt mentálhigiénés szolgálatot szerveztek és működtetnek szerteágazó tevékenységi területeken, a testi, lelki, szellemi, szociális és spirituális jólét előmozdítása, fejlesztése érdekében. Rendszeresen tart előadásokat az országhatáron innen és túl. Több rádiócsatornán jelentkezik heti önálló műsorral. Eddig négy könyve jelent meg, és közel húsz kötetben olvashatók írásai.

„Hogy a tömegben is rátaláljanak az arcukra, személyiségük igazi mélységére. Még ezer ember között is létre lehet hozni a bizalomnak azt a világát, ahol az életvitel tekintetében fontos információk át tudnak menni. Különben hiába van meg az információ, ha nem fejti ki hatását” – Pál Feri sajátos, magával ragadó stílusa tehát erre mutat. A kolozsvári előadás során is tisztán érződött mindez. Számos életbeli és saját papi szolgálatából vett példával igyekezett rámutatni, hogy a különféle sebek és zavarok miként képesek akadályozni kapcsolatainkat és munkánkat.

A sebzettségvezérelt, a „bízzunk magunkban, de ne higgyünk magunknak!” jelszavú, realitásvesztett élet jellemzőinek számbavétele után Pál Feri a reálisan pozitív önbecsülésre jutás alapjához vezette hallgatóit. Annak felismerésére, hogy „van bennünk valaki/valami kikezdhetetlenül értékes, valaki, aki sokkal több, mint amit valaha is reméltünk”. Ezt a kincset az emberi élet egyik alapértékének számító reálisan pozitív önbecsülés képes feltárni. Ezért alapvetően fontos a helyes önbecsülés tanulása, gyakorlása, élése.

„Az önbecsülés a legalapvetőbb viszony saját magammal. Ha birtokolom, jó társasága vagyok magamnak” – mondta Pál Feri, majd ismét számos példával világította meg a helyes önbecsülésre jutás sokak számára cseppet sem egyenes útját. „Életbevágóan” fontos kérdések voltak tehát terítéken, de hogy az elénk tartott tükörbe nézés nem fájt nagyon, az azért is lehetett, mert a tükröt egy olyan ember tartotta, akinek beszédén, gesztusain, egész lényén átsütött a benne elemi erővel élő önzetlen és nagyon érzékeny szeretet. A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével is kitüntetett Pál Ferit ez „hitelesíti” a leginkább.

Ozsváth Judit