Nincs visszaút Bukarestbe

Miért ment hétfőn az ügyészségre? Hívatták?

Amikor három héttel ezelőtt bent jártam, hogy ismertessék a gyanúsításokat tartalmazó ügyiratot, megegyeztem az ügyésszel, hogy június 11-én délben egy órakor jövök egy újabb találkozóra, hogy tanulmányozzam az anyagot, amit ideadnak. Már az autóban kezdtek szólni a telefonjaim. Meg is állapítottam, hogy a sajtótól hívnak, de már megálltunk az ügyészség előtt, és nem vettem fel a telefont, mert tudtam, nem lesz időm válaszolni.

Mit látott a dossziéban?

Másfél óra állt a rendelkezésemre, mert készültem a parlamentbe a bizalmatlansági indítvány vitájára. Az egész ügycsomó talán hatvan kötet, de ennek a jelentős része másokra vonatkozik. Én csak a rám vonatkozó papírokat nézhettem meg. Azt eddig is tudtam, hogy nem tettem semmi törvénybe ütközőt, de most azzal a tudattal álltam fel az asztaltól, hogy még olyan információjuk sincs, amivel a kitalált konstrukciójukat alá tudnák támasztani. Másfél órán át olvastam a semmit. Irreleváns, bizonyítékjelleget nélkülöző papírokat. Egy virtuális koncepciót próbálnak alátámasztani más emberek telefonbeszélgetéseivel. Ezzel a tudattal léptem ki az ügyészségről, amikor az ajtóban az újságírók azt kérdezték, hogyan kommentálom, hogy az államelnök felfüggesztett. Egy órára mentem be, és ők tíz perccel azelőtt adták ki a felfüggesztésemről szóló közleményt.

Gondolja, hogy szándékos volt az időzítés?

Világos, hogy szándékos volt.

Mit akart elérni az, aki időzítette a hír kiadását?

Az volt a szándéka, hogy ne jöhessen át az az üzenet, hogy a dossziéban valójában nincs semmi.

Nem inkább a bizalmatlansági indítványra hangoltak?

Ez is benne van a pakliban.

Hallottam egy olyan kommentárt, hogy előrelátható volt a bizalmatlansági indítvány kudarca a PD számára, ezért kellett valamivel mediatikusan ezt túlharsogni. Ön tehát nem célpont volt, hanem csak eszköz.

Világos, hogy nem ellenem szól az egész, hanem az RMDSZ ellen. Pénteken történt ugyanis valami a Cotroceni-palotai egyeztetésen. Az államelnök tanácsosai még a megbeszélések előtt azt próbálták sugallni az RMDSZ-küldöttségnek, hogy lépjen ki a szövetség a kormányból. Ezzel ugyanis a Tãriceanu-kormány megbukna, és jó alkalom nyílna az előrehozott választások előidézésére. Az RMDSZ nem hagyta magát meggyőzni.

Egyelőre Porcsalmi Bálinté az aláírási jog

Meddig maradt még a minisztériumban, miután értesült róla, hogy felfüggesztették?

Nem mentem már el a bizalmatlansági indítvány parlamenti vitájára. Bent voltam több mint egy órát a hivatalomban. Nekem akkor már le volt foglalva a repülőjegyem másnap reggelre. Kedden ugyanis a fiamnak iskolai záróünnepsége volt, amin itt szerettem volna lenni Kolozsváron. De ezt leszámítva, iskolai évzárók voltak betervezve ezekre a napokra.

Miről kellett hagyakoznia a távozás előtt?

Átnéztem a napi levelezést, aztán kiadtam néhány feladatot. Azt mondtam a kollégáknak, mindenki végezze a dolgát, mert a minisztériumnak működnie kell.

Szolidárisak voltak a munkatársai?

Aki megnyilvánult, az igen. Azt már nem tudhatom, hogy ezek mennyire őszinte megnyilvánulások. Egy része a kollégáknak kétségkívül örvend annak, hogy már nem vagyok ott.

És ki van most ott? Ki látja el a miniszteri teendőket?

Most Porcsalmi Bálint államtitkár látja el a feladatokat. Tudtam, hogy elutazom, ezért még a felfüggesztésem előtt hátrahagytam az aláírási jogot Porcsalmi Bálintnak. Amikor ez lejár, a miniszterelnöknek kell felruháznia valamelyik minisztert a tárca koordinációjával, aki minden bizonynyal meg fogja bízni az államtitkárt, mert nem lesz ideje hétköznapi dolgokkal foglalkozni.

Hányszor hívták fel azóta a minisztériumból megkérdezni ezt-azt?

Sokszor. És nemcsak Porcsalmi Bálint, hanem az igazgatók is. Gondolom, ez így lesz még egy ideig.

A szűkszavúság tényezői

Nagyon keveset tudtunk meg öntől eddig az ügyészségi vizsgálatról. Miért ennyire szűkszavú?

Hiába lenne bőbeszédű az ember, ha a sajtó nem kíváncsi. Töredéke jön át annak, amit az újságíróknak elmond az ember. A televíziók és rádiók a harminc másodperces anyagokban nem tudnak a mélységekig eljutni. A nézőkben pedig az a kép alakul ki, hogy itt valami bűzlik. A romániai magyar sajtóra talán nem ennyire igaz. A tájékozatlanság azonban időnként érződik, de ez nem föltétlenül az újságíró hibája. A minapi Krónika-vezércikkel kapcsolatban is éreztem, nagyon nehéz azt megértetni, hogy vannak dolgok, amelyekről ebben a szakaszban nem tud beszélni az ember.

Aláírattak önnel valami titoktartási papírt az ügyészségen?

Nem, de tudatták, hogy ezek titkosnak minősített iratok. No persze ők azért bőven szolgáltatnak ki ilyen papírokat a sajtónak.

Ezek többnyire más személyek telefonbeszélgetéseinek a lehallgatási jegyzőkönyvei. Látott olyant, amelyikben Schumacher fedőnéven emlegetik?

Nem láttam ilyent. Némelyikben ilyen utalások vannak, hogy: „a távközlési miniszter”, vagy hogy „barátom a távközlési minisztériumból”.

De Sztamen Sztancsevet, az ügy főszereplőjét azért ismeri.

Természetesen.

Mióta?

Talán 2005 elejétől. De nemcsak őt, hanem legalább ötven nemzetközi tanácsadót, akikkel időnként találkozom, beszélgetek.

Milyen ügyben szokták keresni? Hogyan veszik fel önnel a kapcsolatot? Hogyan zajlanak a beszélgetéseik?

Sztancsevet Kerekes Gáboron keresztül ismertem meg. Másokat másokon keresztül. Volt, akit más pártok parlamenti képviselői hoztak be. Ezek a tanácsadók érdeklődnek a piac iránt, a privatizálandó vállalatok iránt. Meg akarják tudni, hogyan fog kinézni a folyamat, mikorra várható a tanácsadók kiválasztása. Ilyenkor minden érdeklődőnek ugyanazt mondja az ember. Mert az az érdek, hogy a lehető legtöbben ismerjék meg a valós helyzetet, az a cél, hogy legyen érdeklődés a privatizációs ügyekben, mind tanácsadói szinten, mind pedig később vásárlói szinten. De jönnek a befektetői tanácsadók is. Bemutatkoznak, hátrahagynak egy bemutatkozó mappát, amiben ismertetik a cégük adatait, a romániai terveiket.

Kitalált kémtörténet?

Van valami belső szabály, ami rögzíti, hogy kivel milyen körben beszélhet a miniszter?

Semmiféle kötöttség nincsen, ez teljesen a vezető belátására van bízva. Nincsen semmi olyan kitétel, hogy még valakinek jelen kell lennie, vagy hogy jegyzőkönyvet kellene készíteni az ilyen beszélgetésekről.

Vannak ilyen találkozók a minisztériumon kívül, vendéglőkben is? Mert olvastam, hogy állítólag vendéglőkben filmezett anyag is van önről.

Természetesen vannak. A világ legtermészetesebb dolga, hogy befektetők vagy tanácsadók meghívnak egy kávéra vagy egy vacsorára. Amúgy a nyomozati anyagban utalás sincsen filmezésekre. Bizonyára vannak filmezett anyagok is, de feltételezem, hogy ezeket nem szabályszerűen készítették, ezért nem használhatják.

Ezekbe a kötetlen találkozásokba esetleg az is belefér, hogy meghívják külföldi utazásra? Merthogy az is megjelent a sajtóban, hogy tavaly nyáron a bolgár tengerparton nyaralt. Ezt a sajtó összefüggésbe hozta a Sztancsev-kapcsolattal.

Ez egy téves és erőltetett összekapcsolás. Ezekkel a személyekkel kizárólag Bukarestben találkoztam, és nem fizettek nekem semmiféle külföldi utat.

De volt egy bulgáriai kirándulás.

Volt, de ez nem tartozik ide. A szabadidőmben én is elmehetek a bolgár tengerpartra.

Ön amúgy hiszi azt, hogy Sztancsev kém?

Nem. Egyáltalán nem hiszem. Előbb-utóbb kiderül, hogy azok a hatalmas titkok, amiket nála találtak, mind letölthetők az internetről.

Tehát az egészet egy koncepciós ügynek érzi?

Szerintem ez a dolog ma Romániában úgy működik, hogy a döntéshozó vagy végrehajtó hatalom minden egyes tagját megfigyelik. Ha van egy parancs, utasítás, hogy valamiből ügyet kell csinálni, akkor ügyet csinálnak. Nem tudom, hogy mi van a Codruþ ªereº dossziéjában, csak azt látom, hogy az én ügyem kitaláció.

Az RMDSZ mindvégig határozottan kiállt ön mellett. Számított ez valamit?

Emberileg mindenképpen, és nagyon fontos volt. Az RMDSZ vezetőit az ügy valamennyi részletéről tájékoztattam, így ők tudhatták és tudják, hogy ártatlan vagyok. De politikailag is számított a támogatás.

Ezt mikor érezte?

Számított, hogy az elmúlt fél évben az RMDSZ nem engedett a zsarolásoknak. Mert számomra világos, hogy itt folyamatos zsarolásra ment ki a játék. A Konzervatív Pártot kizsarolták a kormányból, bennünket nem tudtak. Legutóbb a bizalmatlansági indítvány megszavazására próbáltak rávenni, azelőtt meg arra, hogy ne álljunk Tãriceanu mellé az európai parlamenti választások elhalasztása ügyében. Az államelnöki bizottság három és fél hónapot ült a dossziémon, és Traian Bãsescu épp aznap este hívta fel Markó Bélát, hogy közölje, másnap zöld utat enged az ügyészségi eljárásnak, amikor az az ominózus kormányülés zajlott, ahol Bãsescu személyes jelenléte ellenére Tãriceanu eldöntötte a választások elhalasztását. Számomra közben ott volt az EP-képviselőségért való megmérettetés. Világos jele a politikai szolidaritásnak, hogy megkaptam az első helyet a jelöltlistán.

Bukarest? Brüsszel?

Az RMDSZ vezetői is egyre gyakrabban emlegetik, hogy az európai parlamenti választások előtt valamilyen megegyezésre kell jutni az ellenzék által függetlenként elindított Tőkés Lászlóval. Látja ennek esélyeit?

Szükséges lenne megegyezni. De ez persze csak akkor lehet, ha mindkét fél akarja. Azt is látom, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és Tőkés Lászlóval közös céljaink vannak. Lehet, hogy az eszközöket másképpen látja az RMDSZ, mint a püspök úr. De hát, ha a célok közösek, a politikai bölcsesség hiányára vallana, ha nem találnánk meg a közös eszközöket.

Ehhez nyilván a feleknek áldozatot kell hozni. Ha például az lenne az ára ennek, hogy át kellene adnia a helyét a jelöltlistán, kész lenne erre?

Ez nem az én döntésem kell hogy legyen. Az biztos, hogy semmilyen, a személyemre vonatkozó döntést nem fogok hátráltatni. Ez nem azt jelenti azonban, hogy nincsenek személyes ambícióim. Vannak. De ezek elé tudom helyezni a többi kérdést. Azt gondolom, jó EP-képviselő tudnék lenni, de ha nem lehetek, azon túl tudom tenni magam.

Bízik abban, hogy visszatérhet a minisztériumba?

Nem. Ha normális országban élnénk, ha a titkosszolgálatok a maguk szerepének megfelelően működnének, ha az ügyészség nem lenne politikai eszköz, akkor talán. De akkor egyáltalán nem is beszélnénk erről az ügyről.

De ha visszatérhetne is, lenne hova visszatérni? Kormányon lesz még az RMDSZ?

Nem hiszek az előrehozott választásokban, de minden bizonnyal ugyanilyen ingatag és bizonytalan állapotban fog folytatódni a kormányzás, hiszen az egésznek a fő oka az államfő, akinek úgy néz ki, még sok éve lesz a Cotroceni-ben. Az instabilitás egyébként rendkívül kártékony. Az összes közhivatalnok minden egyes rémhírre, pletykára leáll és kivár, hogy lássa, ezek maradnak, nem maradnak. És húzza az időt, tologatja az aktákat. Ilyen körülmények között meglehetősen nehéz kormányozni. Mégis csodálatra méltónak tartom azt, amit ez a kormány az elmúlt két és fél évben elért.

Hiányzik amúgy Bukarest?

Az elmúlt fél év Bukarestje egyáltalán nem hiányzik.

Most akkor mi az ön státusa? Ha három évig tart az ügyészségi vizsgálat, akkor három évig kell karba tett kézzel várnia, hogy mi lesz az eredmény?

A felfüggesztés legtöbb 45 napig tarthat. Ez idő alatt semmi olyan tevékenységet nem kezdhetek el, ami nem egyeztethető össze a miniszteri státussal. Nem lehetek például ügyvezető egy cégben. Utána meg az embernek természetesen élnie kell, az eljárás pedig megy a maga útján. Nem kell azonban abban az illúzióban ringatnunk magunkat, hogy ez az ügy 45 nap alatt megoldást nyer, az ügyészség lezárja a vizsgálatot, és azt mondja, nem küldi bíróság elé az ügyet. Ez kétségkívül nem fog megtörténni, mert nem ez a szándék.