Lojális küzdelem

Abban mindenképpen igaza van Cãlin Popescu-Tãriceanu miniszterelnöknek, hogy a román politikai vezetőknek végre le kell ülniük tárgyalni a magyar közösség képviselőivel a kisebbségi jogok ügyéről az Európa Tanács által elfogadott ajánlás kapcsán. Az ugyanis igencsak aggasztó, hogy az országot irányító kormánykoalíció egyik pártjának elnöke az állam iránti lojalitás hiányával vádol egy romániai magyar képviselőt, amiért az az ET-ben a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról szóló ajánlás elfogadását merte kezdeményezni. A jelek szerint a román politikum továbbra is a járt utat részesíti előnyben a járatlannal szemben, és amikor többek között a két vezető kormánypárt fúziója sem megy zökkenőmentesen, a jól bevált magyarveszéllyel való riogatással próbálják elterelni a figyelmet a kényelmetlen ügyekről.
Jellemző a kormányfő nyilatkozata, amely szerint Romániában olyanynyira modellértékű a kisebbségek helyzete, hogy ebben a tekintetben még egyes, nagy hagyományokkal rendelkező európai országot is kenterbe ver. Kérdéses, milyen államokra gondolt Tãriceanu, Nyugat-Európában ugyanis ma már szinte csak elvétve találunk olyan jelentős országot, ahol valamilyen formában ne biztosítanának önrendelkezést az ott élő kisebbségek számára – még a nemzetállamiság példájaként emlegetett Franciaország sem kivétel.
Ha már a nemzetállamiságnál tartunk: Romániában a románokon kívül majd’ húsz nemzet tagjai is polgárai az országnak, köztük a mintegy másfél milliós magyar közösség. Márpedig az európai példák, valamint az egyre szélesebb körben elfogadott elvek szerint az állampolgárok közötti teljes jogegyenlőség csak akkor valósul meg, ha a kisebbségi oktatás és kultúra kérdésében az illető közösség tagjai dönthetnek, és – a többségi nemzet tagjaihoz hasonlóan – lakóhelyük állami és önkormányzati hivatalaiban is anyanyelvüket használhatják.
Éppen ezért aggasztó, hogy kevesebb mint egy évvel a remélt EU-csatlakozás előtt ismét kisebbségellenes hangok csendülnek fel Romániában. A magyarság képviselőinek éppen ezért kettőzött energiával kell a kulturális önrendelkezés ügyét védelmezniük, és mindent el kell követniük annak érdekében, hogy Európa valós képet kapjon az itteni helyzetről. Mindez nem az állam iránti lojalitás hiányát jelenti. Ellenkezőleg: ezzel csak szívességet tesznek az országnak, hisz azon ügyködnek, hogy valódi, európai jogállamként csatlakozzék az uniós családhoz.