Késik a jóvátétel a bányászjárások ügyében

Huszonöt év elteltével sem bújhatnak ki a román hatóságok a rendszerváltás után történt, a kiépülőben lévő demokratikus államberendezkedést alapjaiban megrengető bányászjárások végrehajtói felelősségre vonásának kötelezettsége alól.

A napokban kihirdetett jogerős ítéletében az emberi jogok európai bírósága az 1990 júniusában történt bukaresti atrocitások körülményeinek kivizsgálására kötelezte a román államot, amely kártérítést is köteles fizetni az akkori áldozatoknak. Az 1989-es forradalom után fél évvel a Zsil-völgyi bányászok Ion Iliescu posztkommunista államfő hívására ezrével lepték el a főváros utcáit, hogy elfojtsák a demokratikus választásokért és az elnök leváltásáért zajló tüntetéseket.

A dél-erdélyi szénmedence vájárai barbár módon léptek fel a többnyire egyetemistákból álló demonstrálókkal szemben: a nyílt utcán agyba-főbe verték a tüntetőket és a szakállt vagy szemüveget viselő, tehát értelmiséginek látszó járókelőket, feldúlták az ellenzéki pártok székházát.

Az őrizetbe vételekkel tarkított randalírozást sok esetben a karhatalmi erőkkel karöltve hajtották végre, és a véres események során hatan életüket vesztették, több mint hétszázan megsebesültek. Az Iliescu által „rendteremtőknek” titulált bányászok nyomására távozni kényszerült hivatalából a Petre Roman vezette első demokratikus kormány.

Az 1990-es bányászjárást további öt követte – az utolsó 1999-ben történt –, a vájárok már elsősorban a Zsil-völgyi bányák tervezett bezárása ellen, munkakörülményeik javítása és bérük emelése érdekében vonultak Bukarestbe, mindannyiszor összecsapva a rendfenntartó erőkkel. Bár a bűncselekmények elkövetéséből több ezer vájár vette ki a részét, a bányászjárásokért a román igazságszolgáltatás egyedül Miron Cozma egykori petrozsényi szakszervezeti vezetőt találta felelősnek.

A bányászvezért 1999-ben tizennyolc év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a legfelsőbb bíróság, 2004 decemberében, elnöki mandátuma végén Iliescu kegyelemben részesítette, ám a társadalmi felháborodás miatt másnap visszavonta a rendeletet; Cozma végül 2007-ben szabadult.

A mostani strasbourgi ítélet Marin Stoica felperesnek ad igazat, akit 1990-ben félholtra vertek a vájárok, több hétig kórházi ápolásra szorult. Mivel ügyében a hazai ügyészség nem indított bűnvádi eljárást, az európai bírósághoz fordult, amely 15 ezer euró kártérítés kifizetésére kötelezte az áldozat javára a román államot, amelyet egyúttal arra utasított, hogy folytassa az akkori események kivizsgálását, hiszen a bűncselekmények nem évültek el.

„Az idő nem mentesíti sem a román államot, sem az egyéni tetteseket a felelősség alól. Valamennyi bizonyíték azt támasztja alá, hogy az akkori tettek emberiesség elleni bűncselekménynek minősíthetők, melyek elkövetéséért a román állam hivatalos személyeit – beleértve kormánytagokat és magas rangú katonai vezetőket – terheli a felelősség” – olvasható az ítéletben, amely szerint Bukarestnek hatékony kár­pótlási mechanizmust kellene életbe léptetnie, mivel az egykori áldozatok közül sokan fordultak Strasbourghoz.

Teodor Mărieş, a romániai forradalomhoz hasonlóan a bányászjárások ügyében is igazságtételt követelő 1989. December 21. Egyesület elnöke az ítélet nyomán közölte, a bukaresti hatóságoknak „le kell törölniük a port” az egykori véres események dossziéiról.

Erre egyébként megvan a jogi lehetőség, tavaly decemberben ugyanis az alkotmánybíróság kimondta: megfelel az alaptörvénynek a módosított büntető törvénykönyv, amely eltörölte a gyilkosság és a tömeggyilkosság elévülését. Ennek megfelelően továbbra is büntethetők az 1989-ben a tüntetők ellen tűzparancsot kiadó illetékesek, a bányászjárások felelősei, valamint a kommunizmus idején politikai foglyok haláláért felelős büntetés-végrehajtási alkalmazottak.