Egyetlen erdélyi színész versenyez a Kaszás Attila-díjért

Bartha Boróka színész a társulatról: „Akár egy nagy család”

A jelölésről Bartha Boróka elmondta, mindenekelőtt annak örül, hogy a Figura társulata értékeli azt a munkastílust és hozzáállást, amellyel dolgozik. Kiemelte, hogy mindig igyekszik tisztességesen elvégezni a feladatait, és arra törekszik, hogy a negatív dolgok ne erősödjenek fel sem a próbákon, sem a társulat mindennapjaiban.

Elmondása szerint a Figura mindössze tizenegy fős társulata olyan szinten van egymásra hangolódva, hogy tagjai szinte szavak nélkül is megértik egymást.

az instrukcióról” – fogalmazott. Hozzátette: sűrűn járnak fesztiválokra, és a társulathoz nemrég két fiatal színész is csatlakozott.

A jelöltté válás folyamatáról elmondta, hogy a társulatok maguk közül jelölnek egy-egy művészt, majd egy középdöntőben a más társulatoktól jelölt színészek szavaznak egymásra – azt viszont, hogy pontosan hányan és kik szavaztak rá, nem árulták el neki.

Mint mondta, ebben a fordulóban szavazategyenlőség alakult ki, ezért rendhagyó módon nem a szokásos három, hanem négy jelölt jutott tovább. Hozzátette: fogalma sincs, kik szavazhattak rá, hiszen az erdélyi és a magyarországi társulatok előadásai ritkán jutnak el egymáshoz.

A színésznő szerint a közönség és a színház viszonyát nagyban meghatározza az is, milyen előadásokat játszanak. Elismerte, hogy gyakran felmerül az igény könnyebb műfajokra is, de szerinte nem lehet és nem is szabad kizárólag ilyen darabokra építeni a repertoárt. „Nevelni kell a közönséget, fokozatosan rászoktatni a folyton alakuló színházi nyelvre” – fogalmazott, hozzátéve, hogy aki évekig nem jár színházba, gyakran nem is érti, mit lát egy kortárs előadáson, mert időközben a színház nyelvezete rengeteget fejlődött.

korábban írtuk

Emberi mivoltunk elé tükröt tartó Rinocéroszok és Don Juanok a MaFeszten

Az erdélyi magyar társulatok előadásainak nagyszerű keresztmetszetét nyújtotta a Szatmárnémetiben tartott, hétfőn zárult, 7. MaFeszt vándorfesztivál.

Önálló estek és emlékezetes szerepek

Bartha Boróka pályájának meghatározó vonulata az önálló estek sora: ilyen produkció a Karády zárkája, a Lola Blau, vagy az Améli sóhaja című előadással van színpadon. Elmondása szerint ezek a nagy lélegzetű, egyszemélyes feladatok mindig tágítják a saját határait és eszköztárát a színpadon.

Kérdésünkre, hogy mely szerepei állnak közel a szívéhez, Bartha Boróka felidézte:

• játszotta Blanche DuBois-t Tennessee Williams Vágy villamosa című drámájában,
• Arkagyinát Csehov Sirályában,
• Olgát a Három nővérben,
• Mariskát a Tóthékban,
• valamint Donna Elvirát a Don Juanban.

Mint mondta, ezek a szerepek mind fontosak számára, olyanok, mintha a „gyermekei lennének”, ezért nehéz lenne közülük egyetlen kedvencet kiemelnie.

Kitért arra is, mennyiben más az önálló estek logikája: társulati előadásban, ha bármi közbejön, a kollégák ki tudják segíteni egymást, az önálló esteken viszont nincs kire támaszkodni, ott a közönség maga a partner, és folyamatosan meg kell lepni a nézőt ahhoz, hogy fenntartsa a figyelmét.

A kollégákkal egymás közt olykor tréfásan „tehetséges” vagy „tehetségtelen” közönségről beszélünk attól függően, mennyire reagálnak érzékenyen az apró gesztusokra is, akár egy megemelt szemöldökre” – mondta Bartha Boróka.

A díj Kaszás Attila örökségét viszi tovább
A 2008-ban alapított Kaszás Attila-díj jelöltjeit többfordulós szakmai szavazás választja ki, a végső döntést 2012 óta a közönség hozza meg. A döntősöket és a róluk készült kisfilmeket szeptember 1-jén mutatták be az Örkény István Színházban, ahol Gáspár Máté igazgató köszöntötte a jelenlévőket, Sipos Imre helyettes államtitkár pedig a kételyről mint az igényesség forrásáról beszélt.

Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója kiemelte: a díjnak az ad külön súlyt, nemcsak azt nézi, ki milyen művész a színpadon, hanem azt is, milyen ember és társ a színház mindennapjaiban – szavai szerint az idei jelöltekben is ott van az az alázat és közösségformáló erő, ami Kaszás Attilát meghatározta.