Európai játszmák az EP-választások előtt – Illyés Gergely a Romániát bíráló uniós dokumentumokról

Azt is hozzátenném, hogy kellett egy, a szociáldemokrata pártcsaládba tartozó kormány, amelyet megfelelőképpen meg lehetett feddni a jogállamiság kritériumainak megsértése miatt. A néppárti magyar kormánypártot már megfeddték, a lengyel kormányzó formáció egy másik pártcsaládhoz tartozik, a román kormánypártok pedig most lefedik a maradék két képviselőcsoportot, hiszen az egyik a baloldaliakhoz, a másik a liberálisokhoz tartozik.

– A román igazságszolgáltatás működését ellenőrző európai uniós mechanizmus (CVM) keretében elvégzett friss értékelés viszont többek között az igazságügyi jogszabályok végrehajtásának felfüggesztésére szólít.

– Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében kibocsátott jelentéssel már kicsit más a helyzet. Romániát és Bulgáriát úgy vették fel az Unióba 2007-ben, hogy az Európai Bizottság évente jelentést fogalmaz meg az igazságszolgáltatási rendszer állapotáról, reformjáról, s ezeket az észrevételeket az érintett kormányok figyelembe fogják venni. Ez folyik tizenegy éve, s talán csak a 2011–2013-as időszak volt az, amikor közel állt Románia ahhoz, hogy kilátásba helyezzék a mechanizmus megszüntetését. Ugyanakkor a CVM-nek sincs semmilyen jogi következménye. A gond az, hogy az utóbbi években az igazságügyi reform nem szakmai, hanem politikai témává vált, s ezért ez a jelentés is a román belpolitika részét képezi.

– Mennyire korrekt ez az összekapcsolás Schengennel? Már csak azért is, mivel az utóbbi években már többször kijelentették az EU illetékesei: Románia megfelel a schengeni kritériumoknak, hiszen határvédelmi szempontból nincs kifogás.

– Igen, az Európai Bizottság már 2012-ben kimondta, hogy a román határvédelem megfelel a schengeni feltételeknek. A gond az, hogy a csatlakozást a belügyminiszterek tanácsa kell hogy jóváhagyja, méghozzá egyhangúlag, azaz ha egy tagállam kormánya nem egyezik ebbe bele, akkor nincs bővítés. Ráadásul nem lehet felelősségre vonni egyetlen tagállamot, hogy miért utasította el a csatlakozást. Ezek politikai döntések, s amíg Hollandia, Franciaország és Németország fenntartja azt az álláspontot, hogy a CVM-től teszi függővé a schengeni csatlakozást, addig nincs igazán mit tenni. Persze változhat a biztonsági helyzet, adott pillanatban az egész EU-nak érdekében állhat, hogy a bolgár és román határszakaszig tolják ki a schengeni határt, de jelenleg erről nincs szó.

– Most nagyon úgy űnik, hogy a román kormány nem hajlandó engedni a nyomásnak, nem változtat a politikáján, az igazságügyi jogszabályokon. Eljuthat-e oda a román helyzet, mint a magyar és a lengyel, azaz a szavazatmegvonással járó hetes cikkely meglebegtetéséig?

– Ez jelenleg nem a hetes cikkely szerinti eljárás. A CVM-jelentést elolvasva az az érzésem, hogy

Ez nem azt jelenti, hogy csak ilyenekből áll a teljes szöveg, természetesen vannak megfontolandó ajánlások is. Azt viszont lehetetlen megvalósítani, hogy visszafordítsák azokat a törvényeket, amelyeket eddig nagy nehézségek árán elfogadtattak, ilyet egyetlen kormány sem tenne Európában. Szerintem nem is az a cél Brüsszel részéről, hogy teljesítsék a jelentésben foglaltakat. Ez egy politikai dokumentum, amely része lesz az európai parlamenti választási kampánynak. Vannak közép-kelet-európai államok – Magyarország, Lengyelország, Románia –, amelyekben gondok vannak a jogállamisággal, mondják ezt a nagy nyugat-európai pártok, s erre jól rezonálnak az ottani szavazók. Nemcsak a néppárt soraiban vannak ilyen pártok, hanem a szocialisták és liberálisok pártcsaládjában is, tehát ez nem ideológiák szerint változik.

– Vannak-e betartható, világos határai annak, hogy meddig terjed az Unió hatásköre egy tagállam belső törvényalkotását illetően? Tudjuk a hivatalos, szerződéses szabályozást, de olykor úgy tűnik, ezeket meglehetősen tágan értelmezik Brüsszelben.

– Az európai uniós szerződések pontosan meghatározzák, hogy az egyes szakterületeken mi az EU-hatáskör, s mi tartozik tagállami hatáskörbe. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus alapvetően olyan területekre vonatkozik, amelyek tagállami hatáskörbe tartoznak, csakhogy itt egy korábbi vállalásról van szó Románia és Bulgária esetében. Az egy másik kérdés, hogy olyan szintű, akár alkotmánymódosítást is igénylő elvárások fogalmazódnak meg, amelyek eddig egyedülállóak, s gyakorlatilag teljesíthetetlenek. Nem biztos, hogy független ez a történet attól, hogy Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke áll az akció élén, aki a szociáldemokraták „csúcsjelöltje” az EP-választásokon, s most megmutatta: a saját pártcsaládjába tartozó kormánypárttal is szigorú tud lenni.

– Mennyire hat ki a román belpolitikára ez a brüsszeli, strasbourgi játszma?

– Arra számítok, hogy a román kormánypártok védeni fogják saját álláspontjukat és tovább bírálják az uniós intézményeket, ezt láthattuk is az elmúlt napokban.

Az ellenzéki pártok pedig értelemszerűen azt hangoztatják, hogy az Európai Unió megfeddte a „korrupt” kormányt, s ezt fel is fogják használni kampánycélokra. Csakhogy itt nem az EP-választásokon van a lényeg, hanem a jövő év végi romániai államfőválasztáson. Természetesen Klaus Johannist tüntetik fel a legeurópéerebb figuraként. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a román közvélemény többsége odafigyel arra, az EU miként vélekedik Romániáról, s ilyen szempontból a kormánypártok hazai megítélését ronthatják a brüsszeli elmarasztalások.